Katolikus Hitvédelem

2008/04/23

2007 legjobb (és legrosszabb) filmjei

Az év legjobbjai

(ABC sorrendben)

A Bourne-ultimátum (The Bourne Ultimatum, 2007) - amerikai fantasztikus akció krimi
Rendezte: Paul Greengrass
Szereplők: Matt Damon, Paddy Considine, Edgar Ramirez, Julia Stiles
A- | ***1/2 | +2| Felnőtteknek

A Bourne-rejtély és a Bourne-csapda következő, gyors ütemű, az egész világot bejáró részében lezárul Jason Bourne (Matt Demon) nyomozása, amely során felfedezi valódi nevét és történetét. Paul Greengrass tért vissza a rendezői székbe (Bourne-rejtély) és a szakadatlan, a szemet szinte a kimerültségig megugráltató akciókkal sikerült felülmúlnia önmagát. De az izgalmas szórakoztatás mellett komoly erkölcsi üzenet is áramlik a felszín mélyén.
Erős fokú közelharcok, illetve lőfegyveres és közlekedési erőszak; kínzások visszatérő felvillantása; egy fogoly kivégzése/meggyilkolása; néhány káromkodás és durva beszéd.

Csodás kegyelem (Amazing Grace, 2007) – angol-amerikai életrajzi történelmi dráma.
Rendezte: Michael Apted
Szereplők: Ioan Gruffudd, Romola Garai, Nicholas Farrell, Stephen Campbell Moore, Albert Finney, Michael Gambon
B+ | *** | +2| Kamaszkortól.

Michael Apted ihletett életrajzi filmje az angol abolicionista és jámbor keresztény William Wilberforce-ról. Magyarországon még nem került forgalomba.

Esküvő után (Efter brylluppet / After the Wedding, 2006) – dán dráma.
Rendezte: Susanne Bier
Szereplők: Mads Mikkelsen, Rolf Lassgard, Sidse Babett Knudsen, Stine Fischer Christensen
Felnőtteknek. (ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

A dán rendező, Susanne Bier filmjei egyre jobbak. Ez a filmje egy megható családi melodráma, amely egy ügyesen kimunkált, és érzelmileg kielégítő elmélkedést nyújt a néha összekuszálódó és kényelmetlen kötelékekről, amelyekkel összekapcsolódunk, a veszteségről, és a jóvátétel lehetőségéről.
Néhány helyen kifogásolható beszéd; szexuális célzások, és egy rövid szexuális jelenet egy röpke meztelenséggel; néhány csúnya italozás. Feliratos.

Juno (2007) – amerikai vígjáték, dráma.
Rendezte: Jason Reitman
Szereplők: Ellen Page, Michael Cera, Jennifer Garner, Jason Bateman
A- | ***½ | +3-2| Kamaszkortól

Jason Reitman lendületes, modern komédiája egy kissé vaskosan, de meglepően szívmelengetően, életszagúan – és szellemesen – mutatja be a blazírt kamaszlányos attitűdöket. A 16 éves Juno tudja, hogy még alkalmatlan az anyaságra – viszont miután egy szégyenlős életvédő felnyitja a szemét egy abortuszklinika előtt, úgy dönt, hogy inkább örökbe adja gyermekét, és elkezdi megkeresni a tökéletes párt. A nem éppen tökéletes párválasztást az emberi szív vágyódásának és szükségletének figyelemreméltóan tiszta meghallása teszi megnyugtatóvá.
Egy rövid szexuális együttlét (meztelenség nélkül); gyakori durva beszéd és szexuális célzások; egy véres jelenet egy horrorfilmből; utalások a válásra és az újraházasodásra. Feliratos.

L'ecsó (Ratatouille, 2007) - amerikai családi animációs film.
Rendezte: Brad Bird, Jan Pinkava
A- | ***1/2 | +2| Korhatár nélkül*

A jó családi filmek hiánya miatt érzett csalódottságot a Pixar filmstúdió ezen legutóbbi sikerfimje enyhítette 2007-ben. A Brad Bird rendezte történet egy kulináris adottságokkal rendelkező patkányról szól, aki betör a konvencionális környezetbe – úrrá lesz az előítéleteken, és visszaadja a hitet önmagunkban. De a kiválóságok útjáról is szól, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, ne kössünk kompomisszumot a gyors forintokkal, hanem szívvel-lélekkel csináljuk azt, amiben hiszünk, még akkor is, ha ez kockázatokkal jár.
Utalások a házasságonkívüli származásra; bohózatos erőszakjelenetek, beleértve fegyverlövéseket; rövid ijesztő képek a csapdában elpusztult patkányokról.

A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006) – német dráma.
Rendezte: Florian Henckel von Donnersmarck
Szereplők: Martina Gedeck, Ulrich Mühe, Sebastian Koch, Ulrich Tukur
A- | *** | +2-2 | Felnőtteknek* (ORTT: 16 éven aluliak számára nem ajánlott)

Az író-rendező Florian Henckel von Donnersmarck meglepő filmmel debütált, amely az 1984-es, kommunista rezsim alatt álló, Kelet-Németország zsarnoki reálpolitikáját veszi szemügyre, amelyben keményen szembeállítja a rossz banalitását a némileg nehezebb és igényesebb emberiesség és szeretet életerejével és magával ragadásával. A mások élete a művészet hatalmát bizonyítja a gonosz felett. A néhány erős szexuális jelenet ellenére a film talán a legkeresztényibb témáját nyújtja a 2007-es évnek.
2-3 rövid, de némileg valósághű szexuális együttlét, egy prostituált rövid részleges meztelenségével; vadházasság; drogok használata. Feliratos.

Egyszer (Once, 2007) – ír zenés dráma.
Rendezte: John Carney
Szereplők: Glen Hansard, Markéta Irglová, Hugh Walsh, Gerard Hendrick, Alaistair Foley
A- | *** | +1-1| Kamaszkortól*

John Carney személyes, meghitt művészi elbeszélése egy szakállas dublini utcazenész és egy csinos cseh zongoristalány rövid, de emlékezetes találkozásáról. A lány bájos, a fiú magányos. Mindkettőjük lelke sebzett, kapcsolatuk érzelmi, valamint zenei és kreatív, de a lány felelősségérzete és tisztességtudása nem engedi, hogy elfajuljanak a dolgok. Mint egy kedvenc dal, ez sem próbálja leírni a történetet, egyszerűen csak az ember szívéhez szól.
Több trágárság; egy pár káromkodás; néhány szexuális utalás. Magyarországon még nem került forgalomba.

Az ördög lóháton érkezett (?) (The Devil Came on Horseback, 2007) - amerikai dokumentum film.
Rendezte: Ricki Stern, Anne Sundberg
Felnőtteknek*.

Ricki Stern és Anne Sundberg a darfúri konfliktusról szóló hatalmas dokumentumfilmjének tehetetlen dühe arról a pusztító irányvonalról mond ítéletet, amely annyira jellemző a mai világra. A konfliktust az USA nyíltan elfogadja népirtásként, ám nem tesz semmit, az ENSZ pedig máig habozik még csak népirtásnak is nevezni (ha ennek hívná, akkor ez azzal járna, hogy jogi kötelessége lenne közbeavatkozni).
A mészárlások hosszan tartó jeleneteinek félelmetes dokumentálása. Érettebb kamaszok talán már megnézhetik. Magyarországon még nem került forgalomba.

Hajnali mentőakció (Rescue Dawn, 2006) – amerikai háborús életrajzi dráma.
Rendezte: Werner Herzog
Szereplők: Christian Bale, Steve Zahn, Marshall Bell, Francois Chau, Jeremy Davies.
B+ | ***1/2 | +1-1 | Felnőtteknek

Werner Herzog másodjára viszi filmre a németországi születésű haditengerész pilóta, Dieter Dengler valós történetét, aki kiszabadult egy laoszi hadifogoly táborból a vietnámi háború alatt. A Rescue Dawn a rendező legérthetőbb és legjobb filmjeinek egyike. A történet néhány sajnálatos szabadon kezelt lefestése ellenére – pl. egy másik hadifogoly tévesen negatív ábrázolása – a jelentős pszichológiai, valamint fizikai ártalmaktól megviselt emberi lélek rugalmasságának hatalmas megrajzolása.
A foglyok kínzásának és sértegetésének megrajzolása; halálos harctéri erőszak; időnkénti trágárság és több durva beszéd; néhány gyenge szexuális utalás. Magyarországon még nem került forgalomba.

Szkafander és pillangó (Le scaphandre et le papillon, 2007) – francia-amerikai életrajzi dráma.
Rendezte: Julian Schnabel
Szereplők: Mathieu Amalric, Emmanuelle Seigner, Marie-Josée Croze, Anne Consigny, Patrick Chesnais
B+ | *** | +2-1 | Felnőtteknek (ORTT: 16 éven aluliak számára nem ajánlott)

Bizonyos tekintetben a mai euthanázia-barát filmek (vö. Belső tenger, Millió dolláros bébi) ellenpárja. Julian Schnabel megigéző filmje egy olyan valakinek az élet-igenlését mutatja be, aki az elképzelhető legmegrendítőbb gyengeségben szenved. A filmet a párizsi utazó, Jean-Dominique Bauby emlékére írták, aki könyvét szó szerint a bal szempillájának mozgatásával diktálta le, miután egy súlyos agyvérzést kapott. Az ő helyébe helyezi a film a nézőt, az ő gondolatait hallja, és az ő szemein keresztül látatja a világot.
Néhány szexuális utalás, és rövid meztelenség; néhány durva beszéd. Feliratos.

A győztesek után:

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford, 2007) – amerikai western dráma.
Rendezte: Andrew Dominik
Szereplők: Brad Pitt, Zooey Deschanel, Mary-Louise Parker, Casey Affleck, Sam Rockwell, Sam Shepard
B+ | *** | -1| Felnőtteknek. (ORTT: 16 éven aluliak számára nem ajánlott)

Rob Hansen novellájának hiteles adaptációja a hírnévről, a hősimádatról, és a bűn béréről.
Feliratos.

Mr. Bean nyaral (Mr. Bean's Holiday, 2007) – angol vígjáték.
Rendezte: Steve Bendelack
Szereplők: Rowan Atkinson, Willem Dafoe, Max Baldry, Emma de Caunes
Korhatár nélkül*. (ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Egy kedves, szívmelengető és jól sikerült bohózat (nagyon jó családi mozi).

Pályán kívül (Offside, 2006) – iráni sport dráma.
Rendezte: Jafar Panahi
Szereplők: Sima Mobarak-Shahi, Shayesteh Irani, Ayda Sadeqi, Golnaz Farmani
Kamaszkortól. (ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Jafar Panahi megnyerő iráni filmvígjátéka az iráni női futballrajongókról, akik férfiruhába bújnak, hogy belopakodhassanak a Világkupa egyik selejtező labdarugómeccsére, amiről a rendőrség eltiltotta a nőket. Feliratos.

Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl, 2007) -amerikai vígjáték, dráma.
Rendezte: Craig Gillespie
Szereplők: Ryan Gosling, Patricia Clarkson, Emily Mortimer, Kelli Garner, Paul Schneider
B+ | *** | +2-1| Kamaszkortól*

Craig Gillespie megtévesztően édes komédiája egy szociális zavarokkal küzdő fiatalemberről, akit a kivárosi közössége megpróbálja felkarolni, hogy elvezesse őt egy rendetlen, de érzelmi kapcsolatra, még ha ez csak egy plasztikbábu is.
Feliratos.

Pókember 3. (Spider-Man 3, 2007) - amerikai fantasztikus kalandfilm
Rendezte: Sam Raimi
Szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Thomas Haden Church,
A- | ***1/2 | +1| Kamaszkortól

A film pukkanásig tele van tömve - akciókkal, mesével, karakterekkel, humorral, energiával, létformákkal, látvánnyal, és persze ötletekkel. Miként a háló-fejű hős őrülten száguld Manhattan kanyonjaiban egy pókháló végén, a film is lélekszakadva és figyelmeztetés nélkül lendül az egyik dologról a másikra, a nyaktörő izgalmakról az elviselhetetlen ostobaságokra, és a felelősségről, az áldozatról, és most a bosszú és a megbocsátás képregény-moráljaira.

The Savages (2007) – amerikai vígjáték.
Rendezte: Tamara Jenkins
Szereplők: Laura Linney, Philip Seymour Hoffman, Philip Bosco, Peter Friedman, David Zayas
Felnőtteknek. Magyarországon még nem került forgalomba.

Egy keserű tragikomédia két rendellenesen felnőtt testvérről, akik újból összejöttek, hogy közösen gondját viseljék idős apjuknak életének végén.

A tűz martaléka (Things We Lost in the Fire, 2007) - amerikai dráma.
Rendezte: Susanne Bier
Szereplők: Halle Berry, Benicio Del Toro, Robin Weigert, Paula Newsome, Liam James
B+ | *** | +2-1| Felnőtteknek

Egy őszinte film a veszteségről, a szomorúságról, és a talpraállásról.

Még említésre méltó:

Die Hard 4. - Legdrágább az életed (Live Free or Die Hard, 2007) - Amerikai akció film
Rendezte: Len Wiseman
Szereplők: Bruce Willis, Yorgo Constantine, Justin Long, Chris Palermo, Yancey Arias, Maggie Q, Jeffrey Wright
B | *** | -1| Kamaszkortól*

Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix, 2007) - angol-amerikai fantasztikus kalandfilm
Rendezte: David Yates
Szereplők: Daniel Radcliffe, Rupert Grint, Emma Watson, Helena Bonham Carter, Robbie Coltrane, Ralph Fiennes, Michael Gambon
B | *** | +1-1| Kamaszkortól

Hatalmas szív (A Mighty Heart, 2007) – amerikai háborús dráma.
Rendezte: Michael Winterbottom
Szereplők: Angelina Jolie, Archie Panjabi, Irfan Khan, Will Patton, Dan Futterman

Idegen név (Beceneve Gogol) (The Namesake, 2006) -amerikai-indiai dráma.
Rendezte: Mira Nair
Szereplők: Irfan Khan, Kal Penn, Jagannath Guha, Ruma Guha Thakurta
B | *** | +1-2| Kamaszkortól*

Papírsárkányok (The Kite Runner, 2007) – amerikai dráma.
Rendezte: Marc Forster
Szereplők: Khalid Abdalla, Atossa Leoni, Shaun Toub, Zekeria Ebrahimi
(ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Persepolis (2007) – fekete-fehér, francia-amerikai animációs film.
Rendezte: Vincent Paronnaud, Marjane Satrapi
(ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Vágy és vezeklés (Atonement, 2007) – angol dráma.
Rendezte: Joe Wright
Szereplők: Keira Knightley, James McAvoy, Romola Garai, Saoirse Ronan, Brenda Blethyn

Hát, nem is tudom...

Az asztronauta farmer (The Astronaut Farmer, 2007) -amerikai dráma.
Rendezte: Michael Polish
Szereplők: Billy Bob Thornton, Virginia Madsen, Max Thieriot
B- | **1/2 | +1-1| Korhatár nélkül*

Bűbáj (Enchanted, 2007) - amerikai családi vígjáték.
Rendezte: Kevin Lima
Szereplők: Amy Adams, Patrick Dempsey, James Marsden, Timothy Spall
C+ | ** | -1| Korhatár nélkül*

Csúcsformában 3. (Rush Hour 3, 2007) - amerikai akció-vígjáték
Rendezte: Brett Ratner
Szereplők: Jackie Chan, Chris Tucker, Hiroyuki Sanada, Noémie Lenoir
C+ | **½ | -2| Kamaszkortól*

Egyre távolabb (Away from Her, 2006) – kanadai romantikus dráma.
Rendezte: Sarah Polley
Szereplők: Julie Christie, Michael Murphy, Gordon Pinsent, Olympia Dukakis

Evan, a minden6ó (Evan Almighty, 2007) -amerikai kaland vígjáték.
Rendezte: Tom Shadyac
Szereplők: Steve Carell, Lauren Graham, Jimmy Bennett, Johnny Simmons, Morgan Freeman
C+ | ** | +1| Korhatár nélkül

Híd Terabithia földjére (Bridge To Terabithia, 2007) - amerikai fantasztikus kalandfilm
Rendezte: Gabor Csupo
Szereplők: Josh Hutcherson, AnnaSophia Robb, Zooey Deschanel, Robert Patrick, Bailee Madison
B- | **1/2 | +1| Korhatár nélkül*

Napfény (Sunshine, 2007) - angol fantasztikus thriller
Rendezte: Danny Boyle
Szereplők: Chris Evans, Cillian Murphy, Rose Byrne, Michelle Yeoh, Mark Strong, Cliff Curtis B- | *** | -1| Felnőtteknek

(Nagyon) nem ajánlott filmek

Az arany iránytű (The Golden Compass, 2007) - amerikai családi kaland fantasy
Rendezte: Chris Weitz
Szereplők: Daniel Craig, Nicole Kidman, Eva Green, Sam Elliott
D | *** | -3 | Kamaszkortól*

Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma, 2007) - amerikai westernfilm
Rendezte: James Mangold
Szereplők: Russell Crowe, Christian Bale, Logan Lerman, Dallas Roberts, Ben Foster, Peter Fonda
D | **1/2 | -3| Felnőtteknek*

~~Elizabeth: Az aranykor~~ (Elizabeth: The Golden Age, 2007) - angol történelmi dráma.
Rendezte: Shekhar Kapur
Szereplők: Cate Blanchett, Geoffrey Rush, Cate Blanchett, Clive Owen, Abbie Cornish
F | * | -4| Felnőtteknek

A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó (The Fantastic Four and the Rise of the Silver Surfer, 2007) -amerikai akció sci-fi.
Rendezte: Tim Story
Szereplők: Ioan Gruffudd, Jessica Alba, Chris Evans, Michael Chiklis, Doug Jones, Julian McMahon
C | ** | -1| Kamaszkortól

Fedőneve: Pipő (Happily N'Ever After, 2007) -amerikai, német családi animációs film.
Rendezte: Paul J. Bolger, Yvette Kaplan
C | ** | +0| Korhatár nélkül

Harmadik Shrek (Shrek the Third, 2007) -amerikai animációs vígjáték.
Rendezte: Raman Hui, Chris Miller
C | ** | -1| Korhatár nélkül*

A karib tenger kalózai 3. - A világ végén (Pirates of the Caribbean: At World's End, 2007) -amerikai kaland vígjáték.
Rendezte: Gore Verbinski
Szereplők: Johnny Depp, Orlando Bloom, Keira Knightley, Stellan Skarsgard, Jack Davenport
C+ | **1/2 | +0| Kamaszkortól

A másik én (The Brave One, 2007) - ausztrál, amerikai akció dráma.
Rendezte: Neil Jordan
Szereplők: Jodie Foster, Naveen Andrews, Terrence Howard, Mary Steenburgen
D+ | **1/2 | -3| Felnőtteknek*

A szellemlovas (Ghost Rider, 2007) - amerikai akció fantasy film.
Rendezte: Mark Steven Johnson
Szereplők: Nicolas Cage, Eva Mendez, Wes Bentley, Matt Long, Sam Elliott, Peter Fonda
C- | ** | -2| Kamaszkortól*

Trade (2007) - amerikai krimi, dráma.
Rendezte: Marco Kreuzpaintner
Szereplők: Kevin Kline, Alicja Bachleda-Curus, Paulina Gaitan, Kathleen Gati, Pavel D. Lychnikoff
C | **1/2 | +2-2| Felnőtteknek*

Címkék: depositum, filmek

ITT OLVASHATOD TOVÁBB!

# posted by Hévíz Anno : 09:58 2 comments

2007/11/23

Válasz a Péter primátusa az Újszövetségben című írásomra érkezett kritikára 2. rész (Pozsonyi Gábor Attila vs. Cserháti Mátyás)

Végre tudtam időt szakítani arra, hogy a vita második részére is válaszoljak.

Tehát a továbbiakban közlöm a két menetben lezajlott, de itt összevont vitát.

Mátyás szavai kék színnel vannak jelölve.

************************************************

26., 27. Gyógyító ereje volt a többi apostolnak is, pl. pál apostolnak, aki pl. ApCsel 28,5.

Nem magán a gyógyító képességen van a hangsúly. A 26. 27.-es pontokban meg pláne, mert itt egyáltalán nem errõl van szó. Mindenesetre a gyógyításokkal kapcsolatban szerinted nem elgondolkodtató, hogy az ApCsel 3,1-4,22-ben Péter lép Jézus helyébe mind a csodatételekkel, mind az utána következõ tanítással, majd az elvetéssel. Ez mondhatnánk egy evangéliumi séma. Miért nem más apostolról hallunk elõször? Miért nem Bertalan, vagy Máté lép elõ ilyen tettekkel elõször, ha már szerinted annyira egyenlõk voltak mindenben?

Itt a 27. pontban az emberek azért Péter mellett a többi apostolhoz is odafordulnak.

Igen, de miért "Péterhez és a többi apostolhoz" fordulnak? Miért nem úgy fogalmaz egyszerûen Lukács, hogy "Megkérdezték az apostolokat..."? Szerinted mi ez a megkülönböztetés Péter, illetve a többi apostol között?

Van egy másik ige, ahol az egyik tanítvány nem Péternek, hanem Andrásnak szól: "Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak." (Jn. 12,22).

Igen, mivel Fülöphöz a görögök mentek kérdéssel, ezért ment Fülöp Andráshoz, ugyanis kettõjüknek volt görög neve az apostolok között. Ezzel csak a görögök bizalmát akarták elnyerni. És máskülönben egy példa nem cáfolja azt, hogy Péternek szinte mindenhol elsõsége vagy különleges szerepe van az apostolok között.

A görögök bizalmát akarták elnyerni. Csak azért, mert görög nevük volt? Ez szerintem erõltetett.

Már miért lenne erõltetett az, hogy a görögök elsõsorban görögökkel, legalábbis görög nevûekkel szeretnének kapcsolatba kerülni, és nem egy héber zsidóval. Ez teljesen ésszerû, és egyébként ugyanígy magyarázza ezt a részt a legtöbb protestáns kommentár is, hogy csak a legismertebbeket említsem:
John Gill: New Exposition of the Entire Bible;
A.T. Robertson: Word Pictures of the New Testament;
J.W. McGarvey: Four-Fold Gospel;
B. W. Johnson: People's New Testament; The New Testament Commentary.
Ezenkívül az sem mellékes, hogy Fülöp és András, mivel mindketten Betszaidából származtak, minden bizonnyal jó barátok is voltak. Erre utal az is, hogy többször is együtt említik õket az Újszövetségben: Mk 3,18; Jn 1,44; 6,7-8; ApCsel 1,13.
Ezért ment Fülöp elõször Andráshoz.

Ilyen erõvel azt lehetne mondani, hogy Keresztelõ János lehetne az 1. pápa, mert õ látta meg elõször Jézust nyilvánosan (Jn. 1,29).

Keresztelõ Szent János nem volt apostol, így nehezen lehetne az apostolok vezetõje. Máskülönben pedig Mária volt az elsõ, aki látta Jézust.

Hasonlóan érvelhetnék azzal, hogy annyira fontos volt az elsõ találkozás jézus és az apostolok között, miért nem tette rögtön Jézus azt, hogy az elsõ pápájával találkozik?

Hát mind Máté (4,18), mind Márk (1,14), mind Lukács (4,38; 5,3) úgy mutatja be Pétert, hogy õ volt az elsõ tanítvány, akit meghívott Jézus. Ez sem lehet véletlen. Nem gondolod, hogy ezzel akartak valamit mondani olvasójuknak?

Nem azon múlik Péter elsõbbsége (ha lenne is neki), hogy õ mikor mit tett, vagy milyen sorrendben van felsorolva (a szentírók akár máshogyan is sorolhatták fel a neveket olykor-olykor), hanem tényleg ráruházódik-e olyan hatalom, ami a pápának is jelenleg van? Elõbb láttuk, hogy nem, és hogy Péter egyenlõ a többiekkel. Pusztán az, hogy az egyik apostolról többször esik szó még nem jelent semmit.

Ez így van. Nem az számít, hogy mit tett Péter, nem ettõl lett az ami, hanem Jézus tette azzá. Ezt a státusát fejezik ki a szent írók, amikor mindenhol kiemelik Pétert a többi közül, amikor az õ tetteit mesélik el jóval többször, s nem másét, amikor õt említik meg jóval többször, mint mást. Mindezek éppen azt fejezik ki, hogy bizony jóval nagyobb tekintéllyel bírt Péter, mint más. Az, hogy számítanak a tettek is (csak nem a primátus elnyerésében, hanem az Egyház életében), azt Lukács fejezi ki, amikor Pál történetét is elmeséli.

Milyen hatalma van a jelenlegi pápának?
1. Egy a püspökök közül, ahogy Péter is egy volt az apostolok közül.
2. De a pápa a püspökök fõje, ahogy Péter is az apostolok fõje volt.
3. A pápa az egység alapja és princípiuma, ahogy Péter is alapja az Egyháznak.
4. A pápa szava döntõ lehet (meghatározott körülmények között: Péterként kell szólnia hit és erkölcs dolgában az egész világnak címezve), amit minden igaz hívõnek el kell fogadnia, ahogy Péter szava is döntõ volt, és az összes hívõ elfogadta.

Ennyi.

Ezzel megint vitatkozom: ApCsel 20,28 így szól: "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra." Magyarul többen viselik gondját az egész nyájnak, nem egy ember.

Ez természetesen a Katolikus Egyházban is így van. A péteri székkel egyetértésben lévõ püspökök kollégiuma viseli gondját az egész nyájnak, és nem csak a pápa. A pápa csak egy viszonyítási pont, amellyel mindenkinek egyetértésben kell lennie. A püspököknek ugyanolyan fontos szerepük van a saját rájuk bízott nyáj, azaz a lokális egyház tekintetében, mint a pápának, aki ugyanezt a feladatot egyetemes szinten (is) gyakorolja.

Mellesleg Péter nem a római gyülekezet vezetõje volt, hanem a jeruzsálemi gyülekezet vezetõje, Jakabbal és Jánossal együtt.

De miután Péter Rómába ment a római gyülekezet megalapítója és vezetõje lett. Ezt számtalan hiteles ókeresztény forrás megerõsíti.
Vö.: http://www.depositum.hu/utodlas.html#oker
Ugyanezt támasztják alá a régészeti leletek is. Ajánlom ezenkívül elolvasásra a neves protestáns, Carsten Peter Thiede magyarul is megjelent könyvét: Péter apostol nyomában.

Mellesleg Péter a körülmetélkedés apostola volt, tehát feladatköre nem volt egyetemes.

Erre még visszatérek.

A dolog csattanója az, hogy Pál azt mondja magáról, hogy õ többet tett, mint az összes többi apostol együttvéve: "Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. De Isten kegyelmébõl vagyok, aki vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló: sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme" (1Kor. 15,9-10).

Ez semmit sem mond a primátusról. Megismétlem (már nem tudom, hányadszor), amit fent írtam: Nem az számít, hogy mit tett Péter, nem ettõl lett az ami, hanem Jézus tette azzá. Mellesleg itt épp azt mondja Pál, hogy õ a legkisebb az apostolok között, és nem is méltó, hogy apostolnak neveztessék. Az, hogy valaki többet dolgozik, még nem jelenti, hogy ebbõl kifolyólag õ lesz mindenek vezetõje, valamint azt se, hogy Isten munkaóra szerint döntene (én is többet dolgozom a fõnökömnél, mégis beosztott maradok ;-)). Pál minden bizonnyal alkalmas lett volna a pápai tisztségre, de Isten Pétert választotta Sziklának, az Egyház alapjának, és a Királyság kulcsainak õrizõjének. Ne akarjunk okosabbak lenni Nála.

Pál azt írja a korintusiakhoz írt második levelében, hogy "Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja." (2Kor. 11,28). Maga Pál az, aki a nagy munkabírásával az összes keresztyén gyülekezet munkájával törõdik, és azt végzi. Szinte ugyanazokat a szavakat használják a pápa munkakörének jellemzésére: a pápa a római egyházban az, aki az egyháznak az összes gondját magára vállalja. Ez az igehely viszont a napnál világosabban azt mutatja, hogy nem Péter apostol végezte ezt a munkát, hanem Pál. Hát, milyen pápa volt ez a Péter? :)))

Szent Pál itt az általa megalapított egyházakról beszél, és nem az egyetemes egyházról. A Római levélben ezt írja Pál:

"becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek... Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek." (Róm 15,20.22)

Tehát Pál más által rakott alapra nem épített, hanem csak ott, ahol még nem volt ismert Jézus neve. Rómában Péter már megvetette az alapot.

Az, hogy Péter egyszer szólal fel egy vitában, és mindenki rá hallgat, az egy dolog. Ez csak egyetlen ilyen eset.

És van minimum 49 más eset, amely Péter elsõségét vallja. Ez az egyetlen eset pedig azért jelentõs, mivel ez az egyetlen olyan eset is, ahol az egész korai Egyház vezetõsége összegyûlt, és egy vitás kérdésben mindenkire nézve kötelezõ határozatot hozott. Ezt úgy nevezik, hogy precedens értékû.

Pál pedig azt írja, hogy aki más evangéliumot vall, mint õ legyen átkozott.

És akkor? Ugyanezt mondhatja mindegyik püspök is, ha õ maga egységben van Péterrel, azaz a pápával. Pál egységben volt Péterrel, ennek érdekében ment fel Pál Jeruzsálembe Péterhez és a többi tekintélyes apostolhoz, hogy elõadja elõttük tanítását, nehogy hiába fáradozzon (vö. Gal 1,18; 2,2). Péter és a többi apostol a kezét nyújtotta Pálnak, és ezzel elismerték, hogy egységben vannak. (vö. Gal 2,5-9). Amikor kétségbe vonták egyesek a keresztény közösségben Pál apostoliságát, õ ezt írta: "Mindegy tehát, hogy én vagy õk (ti. a 12): ugyanazt hirdetjük" (1Kor 15,11). Tehát, aki más evangéliumot hirdet, mint Pál, az Péterrel, azaz az egész Egyházzal sincs egységben. Átkozott (= anathema), azaz kívül van az Egyház közösségén, kiközösített.

Mellesleg ha az Apostolok Cselekedeteit nézzük (és nem Péter cselekedeteit), akkor annak legalább másik felétõl Pált teszi "elõtérbe".

Igen, Lukács, aki Pál apostol mellett volt a missziós utakon, miután kellõképpen kiemelte Péter hangsúlyos szerepét, leírja "mestere" cselekedeteit is.

De vajon milyen érdekes, hogy mi az Apostolok Cselekedeteit olvassuk. A római egyházban pedig úgy gondolják, hogy "az elsõ pápa cselekedeteit" kellene olvasni.

Miért gondolná ezt bárki is a Katolikus Egyházban? Ennek ellenére az elsõ pápa cselekedeteit olvassuk itt elsõként.

Kicsit azt látom, hogy ennek az 50 pontos írásnak a szerzõje végig megy az összes igehelyen ahol Péterrõl esik szó, és felmutatja, hogy "lám, itt is Péter elsõbbségérõl van szó!" Ez önmagában nem mond semmit. Ugyanezt eljátszhatjuk Pál apostollal is.

Ez természetesen így van, hiszen Péter primátusi szerepének a vizsgálata ezt követeli meg. Meg kell vizsgálni az összes olyan helyet, ahol Péter személye felbukkan, és meg kell nézni, vajon visszatükrözi-e ezt a szent írók írásba rejtett gondolatai, Péter, és a vele kapcsolatba került személyek szavai, tettei és viselkedése. Ez az 50 érv felsorolja azokat a helyeket, ahol Péter primátusa kifejezõdik, illetve ahol primátusára utaló jelek vannak.
Ha Pál valamelyik szerepét vizsgálnánk meg, akkor ugyanígy kellene eljárni. Csak nála primátusról nem beszélhetünk, mivel kifejezve ez sehol sincs, és nem is vallotta ezt senki.

Nem, nem, és nem. Eleve azzal, hogy a pápaság egy nagymérvû fejlõdésen keresztül ment Péter ideje óta.

A fejlõdés egy természetes folyamat. Minden jó dolog fejlõdik, azaz kibontakozik, tisztul, egyre inkább önmaga lesz, és amellett, hogy mindig önmaga marad, folyton alkalmazkodik a pillanatnyi környezetéhez is. Egy mag kifejlõdik, és egy hatalmas fává terebélyesedik. A fa egészen máshogy néz ki, mint a mag, de mégis, a magban benne van az egész fa minden tulajdonsága. Ez történik a dogmafejlõdés során is. És ugyanezt mondta a nagy protestáns egyháztörténész, Harnack, a pápaságról is, amit az elsõ részben már beidéztem, miszerint "a katolicizmus legfontosabb elemei az apostoli korig nyúlnak vissza".
Egy másik folyamat a romlás, a visszafejlõdés, a betegség. Ez nem jó dolog, de még nem reménytelen. Ilyenkor a Fa néhány ága korhadni kezd, vagy lekonyulnak ágai, mivel élõsködõk kerülnek rá, vagy nem kap elég vizet, vagy napfényt. Ilyenkor a Fa teljesen ugyanaz a fa marad, csak éppen pillanatnyilag zavar támad fejlõdésében. Ám amikor idõvel helyre állnak a körülmények, akkor a fejlõdés tovább folytatódik, és a beteg részek egészségessé válnak. Ez történik pl. amikor eretnekségek, vagy erkölcsi rendellenességek, visszásságok terjednek el az Egyházban.

Másik eset az, amikor a fejlõdést meggátolják, és a Fa elcsökevényesedik, mert újra és újra levágják a friss és zöldellõ hajtásokat is, és így nem tudja elérni eredeti szépségét, eredeti alakját, azt, amelyre teremtetett. Lehet, hogy egy szép és élõ bokor lesz belõle, formás külsõvel, duzzadó erõvel, dús levélzettel, sõt virágokkal is, de mégsem az igazi, mégsem az, amelyre Isten teremtette, amit Isten szeretne belõle kihozni, amely a magban benne rejtezik. Én ezzel a képpel adnám vissza a keleti orthodox Egyház állapotát. A fa ugyanaz, de az egyik oldalát nem engedik fejlõdni, és sajnos így a Fa egyik oldala magasabb, mint a másik.

Aztán van egy természetellenes folyamat is, amikor valaki levág néhány ágat a Fáról, és megpróbálja õket úgy összetákolni, hogy abból az eredeti mag alakja formálódjon ki. Ez az ember aztán hiába mutogatja ezt a fadarabot, mondván, hogy íme, az enyém jobban hasonlít az eredeti Maghoz, a fadarab csak egy élettelen fadarab marad, ami elveszítette kapcsolatát az eredeti Fával, és csak akkor kerülhet újra élõ kapcsolatba az eredeti Maggal, ha a Fába visszaoltják. Vagy ugyanez áll fenn, amikor valaki lenyesi a magának tetszõ ágakat, mert mondjuk betegnek látta a Fát. Elültethetik ezeket az ágakat (vagy a fentebb említett fadarabot) is ugyanabba a földbe, mint amelyben az eredeti Fa áll, ugyanaz a napfény éri õt is, és ugyanazt az esõt kapja, csakhogy a napfényt és az esõt a Fa végett adja Isten, hogy az éljen, de ebbõl kaphat az elválasztott fa is. Gyökeret verhet, fejlõdésnek indulhat az is, leveleket hozhat, akár virágokat is, de ezeket az eredeti Fának köszönheti, és a Fa számára adott napfénynek és esõnek. Ez a fa már nem az eredeti Fa, nem ugyanabból a magból származik, és nem is ugyanAz ültette. Ha visszaoltják ezt az eredeti Fába, akkor lehet annak egy szép ága, de enélkül idegen facsemete marad, amelyet majd vagy megtart a Gazda, vagy kigyomlál.

Armstrong írása olyan, hogy veszi a modern pápaság gondolatát, és azt próbálja kikeresni a Bibliából. A Bibliát akarja a pápasághoz hozzásimítani. De ez így nem fog menni!

Nincs nehéz dolga kikeresni a pápaságot a Szentírásból, hiszen több esetben már-már kiszúrja az ember szemét. Máskülönben a keresés valahol tényleg így van, és így is kell lennie. A protestánsok is ugyanezt teszik, és mindenki más, aki a Bibliával (is) igazolni akarja magát. Mi (legalábbis a katolikusok javarésze) valljuk, hogy az összes katolikus tanítás megtalálható a Szentírásban vagy explicite (kifejezetten), vagy implicite (benne rejlõ módon). Dave Armstrong ezeket a Szentírásban lévõ explicit illetve implicit pontokat, részeket mutatta be írásában.
Ugyanezt tették a béreaiak is. Ezt írja róluk Lukács:

ApCsel 17,10-11
A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek már nemesebb lelkûek voltak, mint a tesszalonikiek. Be is fogadták az igét lelkesen, és nap-nap után kutatták az Írásban, vajon ezek a dolgok valóban így vannak-e.

Azaz a tesszalonikaiaknál nemesebb lelkû béreaiak elõször is befogadták az apostoli (szóbeli) tanítást (elsõdleges tekintély), majd ezek után átnézték a Szentírást, hogy hol találhatóak meg ezek a tanítások benne.

28., 29., 30. Ez nem így van. "Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt." (ApCsel 2,43). És ráadásul az összes tett csodát és jelt.

És melyik apostol csodáit beszéli el Lukács a 12 közül?

Sokuknak.

Sokuknak? Kizárólag Péterét.

Míg a többi apostol csodáiról csak általánosságban beszél, addig Péternek 5 csodás történetét beszéli el (3,1-10; 5,1-11; 9,32-35; 9,36-42; 12,6-11), és ezen kívül azt is megemlíti Lukács, hogy Péternek még az árnyéka is gyógyított (5,15-16).
Ugyanígy: egyetlen apostol beszéde sincs megörökítve, viszont Péternek 5 nagyobb beszédét is leírták az ApCsel-ben (2,14-36; 3,12-26; 4,8-12; 10,34-43; 11,4-18), illetve 5 fontosabb intézkedését is (1,16-22; 2,38-41; 8,19-23; 10,47-48; 15,7-11).

Rajta kívül egyetlen egy apostol csodája sincs megörökítve. János apostol csak – mondhatnánk – mellékszereplõ Péter oldalán. István sem volt apostol, hanem egy diakónus, Fülöp szintén a 7 diakónus egyike (vö. ApCsel 6,5; 21,8). Jakab ugyancsak nem az apostol, hanem Jézus "testvére" ("adelphosz"-a = unokatestvére, Kleofás és Mária fia, vö. Mk 15,40; Jn 19,25), a Jakab levél szerzõje. Pál szintén nem tartozott a Tizenkettõhöz. Más fontosabb ókeresztény egyházi tagról nem szól az Apostolok Cselekedetei.

Tehát úgy látom, hogy nálad a "sokak" egyenlõ az eggyel.

Olvasd el. Pl. Pált megmarja a kígyú, de õ meggyógyul.

Mint írtam, Pál nem a Tizenkettõ között volt, én azt kérdeztem.

31. Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy az összes protestánsnak rég hallottnak kell lennie. Íme mégis Isten kegyelmébõl itt vagyok. És ha már élek ez azt is jelentheti ezek alapján, hogy a pápa nem az Isten által felkent vezetõ, hanem tévtanító (ha belegondolunk).

Egyrészrõl miért kellene az összes protestánsnak meghalnia? Az Egyház anathémát csak katolikusra mondhat, azaz csak katolikust közösíthet ki az Egyházból. A Tridenti Zsinat anathémái azokra vonatkoztak, és vonatkoznak, akik a Katolikus Egyházon belül a kihirdetett tanítás ellen vannak, és ebben a hitükben megmaradnak. Akik sohasem voltak a Katolikus Egyházban, azokra ez érthetõen nem vonatkozik.

Másrészrõl itt Isten egy jelet adott, amellyel megerõsítette azt, hogy Péter határozata az isteni jog szerint is meg van erõsítve.

Harmadsorban pedig én nagyon érdekesnek találnám azt, hogy azok lennének a tévtanítók, akik pl. az egész kereszténység alapjait (a Szentháromság, Krisztus természete, stb.) megerõsítették, kemény harcokat vívtak e tanításokért, és számtalanszor életüket adták érte.

Jézus azt mondta, hogy a tévtanítók sokan lesznek egy idõben (Mt 24,11; Mk 13,22). Az Egyházból valók voltak, de kilépnek onnan, és maguknak szereznek hívõket az Egyházból (ApCsel 20,29-30). Csak álapostolok, akik csak látszólag apostolok (2Kor 11,13), hiszen magukat teszik azzá, apostoli megbízás nélkül tanítanak (ApCsel 15,24). Az emberek pedig egyéni véleményeik, érzéseik szerint válogatnak a tévtanítók közül (2Tim 4,3).
Ezeket nem hiszem, hogy a pápára lehetne alkalmazni.

Gondolkozz:
1. Azt állítottad, hogy Júdás apostol utódja volt Mátyás apostol.
2. Magyarul egy apostol utódja szintén apostol.
3. Ha az apostolok utódai a római egyház püspökei, akkor mind a pápa, mind a püspökei ezen logikai láncolat szerint apostolok.
4. A Jelenések 2,2 pedig azt állítja, hogy vannak, akik apostoloknak nevezik magukat, de nem azok, hanem tévtanítók.

Ez teljesen következetlen. Ott van a logikai bukfenc, hogy az, hogy vannak álapostolok, még nem zárja ki azt, hogy vannak igazi apostolok, sõt, a szöveg (Jel 2,2) éppen, hogy utal rájuk. Ugyanis, ha csak 12 apostol lett volna, akkor nem kellene egyes személyeket "próbára tenni", hogy igazi apostol-e vagy nem, ahogy a szöveg írja, hiszen bizonyára mindenki tudta a keresztény körökben, hogy ki az a 12 apostol. Ha tehát vannak igazi apostolok a Jelenések könyve megírásának az idejében, akik nem tartoztak a 12 közé, akkor ma is lehetnek igaz apostolok

De nézzük át elõször is, hogy kik is az apostolok, és kik a püspökök?

1) A püspök Isten sáfára, megbízottja (Tit 1,7; vö. Mal 2,7), azaz Isten házának gondviselõje, aki majd számot ad sáfárságáról (Zsid 13,17), és az apostolság ugyanez (vö. Lk 12,42; 16,2; 1Kor 4,1)

2) A püspöknek fennhatósága van a papok és a helyi egyház fölött: ApCsel 14,23; 1Tim 5,19; Tit 1,5-6. Ugyanígy természetesen az apostoloknak is.

3) A püspöknek hatalma van, hogy papokat szenteljen fel: ApCsel 14,22; 1Tim 5,22; Tit 1,5; Zsid 6,2. Ugyanígy az apostoloknak is (ApCsel 6,6; 13,3; 2Tim 1,6)

4) A püspöknek különleges felelõssége a hit megvédése: Csel 20,28-31; 2Tim 4,1-5; Tit 1,9-10; 2Pét 3,15-16. Apostoloknál: pl. Lk 12,11; 21,14-15.

5) Hatalom a hamis tanítások megdorgálására és a kiközösítéshez: Csel 8,14-24; 1Kor 16,22; 1Tim 5,20; 2Tim 4,2; Tit 1,10-11; 3Jn 10. Apostoloknál: Mt 16,19; 18,18-19.

6) Hatalom a bérmálkozás szentségének kiosztásához (a maradandó Szentlélek átvétele): Csel 8,14-17; 19,5-6.

7) Az Egyház pénzügyeinek igazgatása: 1Tim 3,3-4; 1Pét 5,2. Apostolok: Jn 12,6; 13,29.

Tehát szinte teljesen fedi az apostolok feladatai a püspökök feladatait.

Aztán Szent Pál azt tanítja nekünk, hogy az Egyház az apostolok alapjára van építve (Ef 2,20), akiket Krisztus maga választott ki (Jn 6,70; ApCsel 1,2.13; vö. Mt 16,18). A Mk 6,30. Jézus tizenkét eredeti tanítványát apostoloknak hívja, és a Mt 10,1-5 és a Jel 21,14 tizenkét apostolról beszél. Azonban ez nem azt jelenti, hogy csak 12 apostol van (vagy Pállal együtt 13), ugyanis a Szentírás más apostolokról is tudósít:

1 Tessz 2,7
Bár rátok támaszkodhattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, úgy, ahogyan a dajka gondozza a gyermekeit.

1 Tessz 1,1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség!

Tehát Szilvánusz és Timóteus is apostol.

Róm 16,7
Köszöntsétek Andronikoszt és Júniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik elõbb lettek Krisztusban hívõk, mint én.

Tehát Andronikusz, Júniász, Pál apostol több rokona és társa szintén az apostolok közé tartoztak.

ApCsel 14,4
A város lakossága azonban megoszlott. Egyesek ugyanis a zsidókkal, mások viszont az apostolokkal tartottak.
ApCsel 14,14
Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé,

Tehát Barnabás is apostol.

Gal 1,19
Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Az Úr (unoka)testvére, Jakab ugyancsak apostol.

1 Kor 15,5
Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettõnek.
1 Kor 15,6
Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek.
1 Kor 15,7
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.

Jézus a Tizenkettõ apostol után jelent meg valamennyi apostolnak, tehát jóval többnek kell lenniük.

2Kor 8,23
Akár Tituszról van hát szó, vele közösségben élek, ti felétek pedig munkatársam õ, akár testvéreinkrõl, õk az eklézsiák apostolai, a Krisztus dicsõségére. (Csia)

Azaz Pál apostolokat küldött (püspököket nevezett ki?) Korintusba.

Fil 2,25
Kényszerítve láttam magam arra, hogy hozzátok küldjem testvéremet, munkatársamat és harcostársamat, Epafrodituszt, ki nektek apostolotok, az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítõ pap. (Csia)

Epafroditusz Filippi város apostola (püspöke).

Tehát egyáltalán nem csak tizenkét apostol van a Szentírás szerint.

Aztán nézd csak a következõ példát: Júdás apostol halála után, a megmaradó tizenegy apostol kinevezte az õ utódját, Mátyást (ApCsel 1,20-26). Mivel Júdás ebben a versben püspökként (episzkoposz) van megnevezve, ezért logikailag kiterjed az összes apostolra az, hogy püspökökként tekintsük õket.

ApCsel 1,20
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az õ lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az õ püspökségét (episzkopoi) más vegye el. (Károli)

Ha az Apostolok püspökök is, és az egyiknek helyébe lép egy másik, Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után, akkor egyértelmû példánk van az apostoli jogfolytonosságra a Bibliában, ami Kr. u. 35 elõtt történt. Hasonló módon Szent Pál is továbbadja hivatalát Timóteusnak (2Tim 4,1-6), röviddel halála elõtt, Kr. u. 65 körül. Ez az utódlás határozottan ekvivalens az Apostolok és a püspökök között, akik az Apostolok utódai. Kiegészítésként, arról is tájékoztat a Szentírás, hogy az Egyház maga örökkévaló, tévedhetetlen és szeplõtelen (Mt 16,18; Jn 14,26; 16,18). Miért kellene a korai õs-Egyházat másmilyen formában alapítani, mint a késõbbi Egyházat?

Ami a tévtanítást illeti, onnan lehet tudni, hogy valami tévedés, ha utánajárunk (ennek legkiválóbb forrása a Biblia), és nemcsak vakon fogadunk el valaki más véleményét.

És ki jár utána? Te vagy én? És ha pont mi vagyunk a vakok? Ha egy bibliai kérdésrõl 50 vélemény van (köztük a tied is), aminek mind az 50 alaposan utánajárt a Bibliában, akkor kinek van igaza? Ki dönti el, hogy kinél van az igazság? Mondjuk pl. az Egyházat, vagy Krisztus parancsait illetõen ezt nem mondhatjuk mellékesnek, hiszen akár az örök üdvösségünkrõl lehet szó! A protestantizmusnak ez a legeslegnagyobb baja. Végsõ soron semmire az égadta világon nem tud egyetlenegy biztos választ adni, csak azt, amelyet saját maga ítél, amit saját maga lát, vagy vél látni a Bibliában. Pedig megmondta ugyanez az Írás:

"Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében, és önmaguk elõtt okosak!" (Iz 5,21)

Olvasd el kérlek ezt a kis írás, amit épp most nemrég fordítottam le: Egy képzeletbeli párbeszéd a "sola Scriptura"-ról

Egyetlen megoldás van ilyenkor, ha van egy élõ, bármikor reakciókész, és megnyilvánulható legfelsõbb vélemény, amelyhez mindenkinek igazodnia kell, s akinek a szavának ugyanúgy hiszünk – bízva Krisztusban – mint ahogy hiszünk a Szentírás szerzõinek, a kánon meghatározóinak, vagy a keresztény hitvallás megfogalmazóinak. Máskülönben relativizmusba, individualizmusba, azaz káoszba, vitákba, egyenetlenkedésekbe süllyedünk. Ezt nem tudta volna elõre Krisztus? Ezt egy egyszerû, józan eszû ember is tudná. És, ha tudott róla, akkor szerinted nem tett volna ez ellen semmit? Egymással vitatkozó, beképzelt Szuper-Pápák, vagy egyetlen végsõ fórum, egyetlen fõpásztor, egy biztos alap, amelynek épségét és tévedhetetlenségét maga Krisztus szavatolja. Válassz!

Mellesleg gondolkozz el azon, hogy azzal, hogy a pápának egyetemes hatalma van az egész római egyház fölött, így egy ember kezében rengeteg hatalom van. Így rendkívül könnyû elfogadtatni valakivel rengeteg tévtanítást, ha ráadásul apostoli utüdlásra és tévedhetetlenségre hivatkozol.

Mi hisszük, hogy ugyanolyan és ugyanannyi hatalma van a pápának, mint volt Péter apostolnak. Ahogy az õskeresztények megbíztak Péter szavaiban, és más apostolok szavaiban, ugyanúgy megbízunk mi is a pápa vagy a püspökök szavaiban. Ahogy hisszük azt, hogy a Biblia tévedhetetlenül közvetíti Isten szavát, ugyanígy azt is hisszük, hogy a pápa is közvetítheti tévedhetetlenül Isten szavát. Ahogy Isten akkor vezette Egyházát, hogy Igéje minél közelebb jusson el a Jézusban hívõkhöz, mi hisszük, hogy ma is jelen van Isten az Õ Egyházában, és ma is ugyanúgy vezeti azt, hogy Igéje minél közelebb jusson el hozzánk. Ahogy akkor is voltak tévedések a hívõk között, úgy ma is vannak, és ahogy akkor is volt végsõ fórum, úgy ma is van.

Eretnekségbe sokkal könnyebb esni, ha a magunk feje után megyünk. Ahogy Chesterton mondta: "Elesni nagyon sokféle szögben lehet, de egyenesen állni csak egyben." Ráadásul a pápa keze kötve van. Soha nem mondhat ellent a Kinyilatkoztatásnak, sem a korábbi dogmáknak. Pl. hiába hirdetné ki egy pápa, hogy a bûnbánat szentsége nem szentség, az õ szavait is ugyanúgy eretnek tételként kellene kezelni. Érdekességként megemlítem, hogy soha nem kellett ilyet tenni, ami egy 2000 éves idõszakban igencsak figyelemre méltó, ismerve az egyháztörténetet. Soha nem volt egyetlen egy olyan pápa, még a legsötétebb idõszakokban sem, aki (protestáns értelemben is vett) eretnekséget hirdetett volna. A római szék az egyetlen ilyen szék, ugyanis minden más apostoli székben voltak eretnek püspökök (pl. Konstantinápolyban volt több ariánus, nesztoriánus, monofizita, és monotelita püspök is).

Mellesleg egyszer kértelek, hogy ne hivatkozz a római egyház nem létezõ egységére.

A Katolikus Egyház egységben van. Errõl már volt szó. Olvasd el a Katekizmust, és annak minden pontját minden egyes katolikus vallja. Olvasd el az Egyházi Törvénykönyvet, és annak minden egyes rendelkezését minden katolikus megtartja. Abban a néhány, és nem jelentõs kérdésben pedig, ami még nincs eldöntve, bármikor dönthet az Egyházi Tanítóhivatal, és onnantól ismét minden katolikus egyetért. Ez a protestánsoknál csak egy vágyálom. Ajánlott olvasnivaló: A "protestáns egység".

Innen idézem az idevágót:

1. A katolikusoknak van olyan hivatalos magisztériuma, amely bármikor eldöntheti ezeket a kérdéseket, vagy pedig akár vitathatóvá is teheti õket, mint olyan témákat, amelyek nem érintik a hitet lényeges dologban.

2. Ezek az iskolák, bár különbözõ nézeteket vallanak, ragaszkodnak a magisztérium tanításához, azaz, ha valamelyikük nézetét elutasítja a Tanítóhivatal, akkor azt elfogadják kihirdetett eredményként.

3. A katolikus irányzatok közötti nézeteltérések nagyságrenddel elmaradnak a protestáns iskolák nézeteltérései mögött. Ha összehasonlítjuk ezeket a vitás pontokat, akkor a katolikusoké egyértelmûen csekélységek. Csakhogy szemléltessem: pl. a domonkosok és a jezsuiták egyetértenek a Katekizmus 2864 pontjában, de 1-et máshogyan magyaráznak; ugyanez pl. az evangélikusok és a reformátusok között kb. fordított arányban lenne: 1-ben egyetértenek, és 2864-ben nem.

4. A katolikus Tanítóhivatal létezése azt is jelenti, hogy a katolikusoknak van hivatalos tanításuk. De a protestánsok között nincs olyan szerv – még csak hasonló sem –, amely beszélhetne a protestantizmus nevében.

Máskor a protestánsok azokra a látszólagos katolikusokra szoktak hivatkozni, akik nem fogadják el a Tanítóhivatal döntéseit, és vitákba szállnak velük.

Itt rá kell elõször is mutatni, hogy a különbség a szakadár, vagy kvázi katolikusok, illetve az Egyház hivatalos tanítása között legtöbbször kisebb, mint egy felekezeten belül találomra kiválasztott két protestáns nézete között. Ezenkívül a protestáns gyülekezetekben is vannak olyanok, akik kétségbe vonják saját felekezetük tanítását, és akkor még nem beszéltünk a felekezetek közötti különbségekrõl. A különbség az, hogy a katolicizmuson belül van egy testület – a püspökök tanítása, egységben a pápával – amely az "Egyház nevében" szólhat, és amely világosan lefektetheti a "katolikus álláspontot", azt az álláspontot, amelyet egy katolikusnak, ahhoz, hogy katolikus maradjon, hinnie kell. A protestantizmusban ehhez még csak hasonló sincs.

Ezzel szemben a protestáns sejtszerû modell szerint ha az egyik sejtben tévedés lép fel, azt az egy sejtet mindig ki lehet iktatni. És mellesleg szabad az út a legfõbb tekintéllyel összehasonlítani, a Bibliával.

Sejtszerû modell? Nevetséges, és a Bibliával teljesen ellentétes. Krisztusnak egyetlen igaz Egyháza van, és Õ abban van teljesen jelen, s nem pedig "egyházsejtek", ahol mindegyik (egy Bibliával a kezében) a másikra mutogat, hogy nem biblikus. Nem egy-egy "sejtet" kell kiiktatni, ha azok hamisak, mert egyetlen igaz van, és az összes többi hamis. Szent Pál sem átment egy másik gyülekezetbe, ha valami visszásságot talált valahol, hanem rendet rakott, és akik mást tanítottak, azokat kiközösítette az Egyházból (vö. Róm 16,17-20; 1Kor 5,1-5.9-13; 2Kor 2,5-6; 2Tessz 3,6.14; 1Tim 1,19-20; 6,5; 2Tim 2,15-19; 4,14-15; Tit 3,10), de ugyanezt mondta az Úr is (vö. Mt 18,17-18).

33. Többet mond, mint ami az igében benne van. Itt egyszerûen arról van szó, hogy Pétert elküldi az Úr elmondani az evangéliumot.

Semmivel sem mondtam többet, csaknem szó szerint idéztem az Igét: Az angyal Kornéliusznak azt mondja ("az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!""), hogy Pétert hívassa el, hogy õ adja a tanítást ("hívasson el házába és hallgassa a tanításodat." - 10,22) és õ adhat instrukciókat ("itt állunk... hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott." - 10,33; "Ezzel (Péter) elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg õket" – 10,48) a keresztények között.

Az angyal vajon miért épp Pétert választotta ki az apostolok közül? Talán, mert nagyon fontos dologról volt szó (a pogányok bevétele az Egyházba), amit sokan vitatottnak gondoltak (ApCsel 11,1-2), ám Péter tekintélyére hallgatni fognak (11,18).

Ezzel szemben az ApCsel 15-ben a keresztyének és köztük az apostolok is zsinatot tartanak, ahol nem esik szó péter vezetõi szerepérõl.

Nem esik szó? Te mit olvasol? A zsinaton Péter elnököl, és az õ szavaira hallgat el a vitatkozó Egyház:

ApCsel 15,2
Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.
ApCsel 15,6
Összegyûltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.
ApCsel 15,7
Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk...
ApCsel 15,12
Erre az egész gyülekezet elhallgatott...

Hát, te mit olvasol? Hol van az, hogy Péter itt elnököl?
Ellenben:
"Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtõl fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek." (ApCsel 15,7). És itt van szó szerint leírva, hogy Péter tisztsége nem egyetemes.

Látod, itt azt mondod, hogy Péter tisztsége azért nem egyetemes, mert itt õ az, aki a pogányoknak hirdeti az igét. Korábban pedig azt írtad, hivatkozva a Gal 2,7-8-ra, hogy "Péter a körülmetélkedés apostola volt, tehát feladatköre nem volt egyetemes." Tehát Péter tisztsége azért nem volt egyetemes, mert a körülmetélkedés apostola, itt meg azért, mert Péter a õpogányok apostola. Semmi mást nem kell tenned most, mint összeraknod ezt a két állításodat:
Péter a pogányok Apostola (ApCsel 15,7) + Péter a zsidók Apostola (Gal 2,7-8) = Péter mindenki Apostola, azaz tisztsége egyetemes.

Ebbõl az egy példából is láthatod, hogy mennyire nem figyelsz, hogy mit is mondasz, hanem csak a lényegre koncentrálsz, hogy tagadj.

34., 35. Itt Péter nem oktat senkit, mintha felsõbb tekintélye van, egyszerûen elmondja, hogy Isten mit tett vele. Nem rendelkezik semmi fölött, hanem egyszerûen továbbmondja azt, amit tapasztalt.

Olvasd csak:

ApCsel 10,48
Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg õket. Õt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

Elrendelte = prosztasszó (elõír, elrendel, parancsol, rendelkezik, meghatároz, utasít, kötelez vki vmire) Vö.: Mt 8,4; Mk 1,44; Lk 5,14.

36. Ha ennyi jel és csoda kötõdik Péterhez, mint az elsõ pápa személyéhez, akkor miért nem történt a többi pápával?

Történt, nem is egy. De a pápasághoz nem elõfeltétel a csoda. Ahogy más feladatokhoz sem.

Hát, ezek szerintem kétségesek.

Ezeket az eseteket nem katolikusok vizsgálják, hanem teljesen független szakértõket kérnek fel a vizsgálatokra, mint most is, II. János Pál csodáit illetõen. Több olyan eset is volt, hogy ilyen felkért ateista szakértõ a csodákat vizsgálva megtért. Pl. a korábban ateista, Nobel-díjas Alexis Carrel Lourdes-ban.

Mellesleg annyira szembenáll itt a börtönben ülõ Péter a többi pápával, aki másokat zárt börtönökbe?

Az a baj, hogy te mindig a pápaság rossz oldalait, vagy inkább rossz példáit látod. Így sohasem leszel katolikus. ;-)

Az a helyzet, hogy voltam. :-) Azért mentem el mert sok képmutatást láttam. :-(

Ez érdekes. Tehát egyrészrõl nem azért mentél el, mert a protestáns tanításban találtad meg az igazságot?

Jól látta Chesterton:

"Bizonyos emberek, különösen a fiatalok közül, felhagynak a katolicizmus gyakorlatával, de egyikük sem a protestantizmus kedvéért. Gyakorlatilag valamennyien a pogányságért hagyják el.
Dolgokért, nem elméletekért hagyják el; és ha vannak elméleteik, azok néha futurista elméletek, de valójában sohasem a protestantizmus teológiai elméletei.
Nem azt mondom, hogy a sörért és a tekebábukért hagyják el a katolicizmust, mert a katolicizmus sohasem vette el a kedvet ezektõl az intézményektõl, ahogy azt néha a protestantizmus tette. Azért hagyják el, hogy vígan éljenek...
Tudom az öreg racionalisták azt hangoztatják, hogy értelmük akadályozza meg a hithez való visszatérésüket, de ez nem igaz: ez már nem az értelem, hanem inkább a szenvedély...
Õk úgy érzik - nem oktalan módon -: az a tény, hogy elkötelezik magukat a katolicizmussal szemben, felelõsségvállalást jelent, mely állandóan zablaként mûködik."
(A katolikus Egyház és a megtérés)

Másrészrõl a protestánsoknál nincsenek képmutató emberek? És ha képmutatást látsz a protestánsoknál, akkor onnan is elmész? Mondjuk a buddhistákhoz? Aztán tovább?
Józan ember nem hagyja el a vallását képmutatások miatt. Ez – szerintem - sokszor vagy a rossz nevelés következménye lehet. (Pl. valaki nem szereti mondjuk az apját (amirõl javarészt a szülõ tehet), és ezért meggyûlöli az apja dolgait is, elveit, vallását, stb.); vagy a bûn, elsõsorban a gõg.
Ezt, ha így van, észre kell venni, és lebontani azt a falat, ami eltakarja a látómezõt.

Visszatérve, az, hogy voltak rossz pápák, még nem jelenti, hogy maga a pápaság rossz.

Kérdezem én: ha ennyire bûnös volt némely pápa, akkor ez azt a kérdést veti fel, hogy nem lehetett jobb embert találni ilyen bûnös embereknél az akkori keresztyén világban?! Ez jó kérdés! Erre mit tudsz válaszolni?

Biztosan lehetett volna jobbakat találni, de nem így történt. De gondolj csak bele, hogy ez is mennyire csodálatos – bár neked talán inkább rémisztõnek tûnhet. Gondolj bele, hogy annak ellenére, hogy a Katolikus Egyház legmagasabb posztjára többször is oktalan, erkölcstelen, trehány, keresztény küldetését semmibe vevõ ember került, sõt, gyakran az egész Egyház ilyen volt, és mégse tûnt el a Katolikus Egyház a történelem süllyesztõjében, mint pl. ahogy a Római Birodalom, de az összes többi császárság, és minden egyéb ókori intézmény is.

Nálatok sem kezdik kétségbe vonni a pásztori vagy lelkészi hivatalt, mert voltak rossz pásztoraitok, illetve lelkészeitek. Vagy nem szüntetjük meg a miniszterelnöki tisztséget, mert van egy rossz miniszterelnökünk.
A pápák között számtalan szent és igaz keresztény volt, és õk jóval többen voltak, mint a rosszak. Sokan közülük szintén börtönben voltak, üldözték õket, és rengetegszer törtek az életükre.
A pápák (általában) nem a hatalmukat akarták kiterjeszteni – hiszen számtalanszor egy kompromisszummal nagyobb hatalmat szerezhettek volna, mint úgy, amikor kiálltak jogaikért -, hanem egyetlen cél volt elõttük kitûzve, az, ami fõpásztori hivatalukból fakad: a nyáj védelme. Az, hogy sokszor megsuhintották pásztorbotjukat a farkasok felé, nem róható fel nekik, csak az, amikor mindezen cél elérését keresztényhez méltatlan eszközökkel akarták megvalósítani. Volt ilyen is, ez tény. Nem is egy, ez is tény. Hogy a katolikus- és vallásellenes történészek mindezt jócskán elnagyolták és eltúlozták, az is tény. De ha mindezek a méltatlanságok igazak is, akkor sem a pápaság mint olyan, elvetése és tagadása a megoldás. Ezekrõl a tettekrõl azoknak a pápáknak kellett elszámolniuk az Úr Jézus elõtt, akik mindezt tették.

De eleve azzal, hogy egy embernek rengeteg hatalma van. Ugyanúgy, mint az amerikai legfelsõbb bíróság esetében: 9 ember rengeteg döntást hizhat ami nagy mértékben befolyásolja az amerikai törvényhozást.

Persze, hogy rengeteg hatalma van, de ez szükségszerû, arról nem is beszélve, hogy maga Jézus akarta így: "Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is." (Mt 16,19) Akárhogyan is nézem, de ezt egy embernek mondja az Úr. Nálatok, protestánsoknál ki az, aki ha valamit megköt, az a mennyben is kötve van, és ha valamit felold, az a mennyben is úgy lesz? Még többes számban (vö. Mt 18,18) sincs ilyen. Ki az vagy kik azok – konkrétan – akiket, ha hallgattok, úgy tekintetek rá, mintha magát Jézust hallgatnátok, vagy akit, ha elutasít valaki, úgy veszitek, hogy magát Jézust utasítja el (vö. Lk 10,16)? Melyik az az egyház, amelyre, ha valaki nem hallgat, akkor úgy kell vennünk mint egy pogányt vagy egy vámost (vö. Mt 18,17) Ki az nálatok, aki (vagy akik) "Urunk Jézus hatalmával" (vö. 1Kor 5,3-5) tehetne bármit is az (akármilyen) egyházon belül? Ki az, aki által "maga az Isten int" benneteket (vö. 2Kor 5,20)?

Egyszer megkérdezték II. János Pál pápát, hogy miért nem ítéli el az inkvizíciót. Azt válaszolta, hogy azért nem, mert ez az egyházi szervezet volt az, ami neki hatalmat adott. Ha egy papa látja, hogy egyértelmûen Bibliátlan a modern római pápaság, akkor miért nem reformálja? Vagy miért nem szünteti meg? (pl. tévedhetetlenség dogmája ?

Ez teljesen logikátlan, és II. János Pál nem szokott logikátlan dolgokat mondani. Ergo semmi ilyet nem mondott.

A pápaságot egyébként meg lehet reformálni, és idõnként meg is kell. De természetesen a kánoni alapok – azaz a dogmák –, a Szentírás és a Hagyomány figyelembevételével. Ugyanis pl. azokat a dolgokat, amelyek pl. csak az Egyházi Törvénykönyvben vannak meghatározva, meg lehet változtatni – viszont a dogmákat nem.

A pápaság dogmái kb. a következõk:

1) Krisztus kijelölte Péter apostolt, hogy elsõ legyen az apostolok között, és az egész Egyház látható feje legyen, amellyel nem csak tiszteletbeli elsõségre, hanem közvetlenül és személyesen kijelölte a valódi és sajátos joghatósági primátusra. (De fide. – azaz tévedhetetlen dogma)

2) Krisztus rendelése szerint mindig vannak Péternek az egész Egyházra kiterjedõ primátusa folytonosságában utódai. (De fide.)

3) Péter utóda ugyanabban a primátusban Róma püspöke. (De fide.)

4) A római püspöknek az egyetemes Egyházra kiterjedõ közvetlen, teljes és legfõbb joghatósági hatalma nem csak azokban a dolgokban van, amelyek a hitet és az erkölcsöket, hanem azokban is, amelyek az egész világon elterjedt Egyház fegyelmét és kormányzását érintik. (De fide.)

5) A pápa tévedhetetlen, amikor "ex cathedra" beszél, és az ilyen határozatai önmagukból kifolyólag megmásíthatatlanok. (De fide.)

Sok teológus – mind katolikus, mind nem-katolikus – gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne egy olyan formát találni, amely megmaradna katolikus, de jobban elõsegíthetné a teljes keresztény egységet. Erre maga II. János Pál kérte fel õket az Ut unum sint kezdetû enciklikájában. A megoldásaik még nem forrottak ki, azaz vagy elfogadhatatlanok katolikus szemszögbõl, vagy egyelõre nem idõszerûek és még kidolgozatlanok is. Mindenekelõtt azonban a protestáns szemléleten kellene változtatni, azaz elismerni, hogy a pápaság nem valami sátáni ötlet, hanem Krisztus által akart és megvalósított intézmény, amelynek alapjai a Szentírásban is megvannak. Nagyon sok protestáns már belátja ezt.
Szívesen ajánlok két könyvet, amelyek errõl szólnak:

MCCORD, PETER J., szerk., A Pope For All Christians?, Paulist Press, New York 1976.

Brown, Raymond E., Karl P. Donfried és John Reumann, szerk., Peter in the New Testament, Minneapolis: Augsburg Pub. House / New York: Paulist Press, 1973.

Ezeket protestánsok szerkesztették és írták (pl. Robert McAfee Brown, J. Robert Wright , J. Robert Nelson).

MEYENDORFF, JOHN, ed., The Primacy of Peter, St. Vladimir's Seminary Press, Crestwood 1992.

Ez pedig egy keleti ortodoxok (pl. Nicholas Afanassieff, Alexander Schmemann, Veselin Kesich, Nicholas Koulomzine) által írt könyv.

38. Itt azért nemcsak Péter szólt, hanem Barnabás is.

De nem az õ szavukra hallgatott el a vitatkozó gyülekezet, hanem Péter szavára.

Péter a maga nevében és Barnabás nevében is szólt.

Ilyet honnan veszel? Olvasd inkább el. Elõször megvizsgálták az ügyet, megvitatták a kérdést, majd vita támadt (ApCsel 15,6-7), ekkor szólt Péter (15,7-11) a saját maga nevében, és erre hallgatott el a vitatkozó gyûlés (15,12). Ezek után hallgatták még meg Barnabást és Pált (15,12), majd Jakabot (15,13), aki viszont ismét (csak) Péter szavaira hivatkozott (15,14).

Itt azért hallgathatott el mindenki, mert Péter a Szentlélek által szólt. Így nem igazán Péter tekintélyére tekintettek, hanem a Szentlélekre.

Így van, nagyon jól mondod. Péter a Szentlélek által szólt, és ez a pápai tévedhetetlenség tanítása. Így hallgat el minden katolikus, amikor Péter (a pápa) a Szentlélek által szól. Hiszen honnan tudták, hogy a Szentlélek szólt Péter által? Onnan, hogy Jézus õt tette nyája pásztorává, õt tette sziklává, és õneki adta Isten országának a kulcsait, amellyel ha valamit a földön kinyit vagy bezár, az ugyanígy lesz a mennyben is.

Tehát a Szentlélek csak a pápára korlátozódik? Te azt tényleg komolyan állítod, hogy semelyik más apostol nem beszélt hasonlóan?

Már miért mondanék ilyet? Mindegyik apostol beszélhetett tévedhetetlenül, de õk ugyanazt mondták, mint Péter. Sõt, bárki beszélhet tévedhetetlenül, ha ugyanazt mondja, mint az összes apostol, vagy ugyanazt mondja, mint Péter. Ha én azt mondom, hogy Krisztus egylényegû az Atyával, akkor én most tévedhetetlenül beszélek. Ha valaki azt mondja, hogy a Milka csoki szükséges az üdvösséghez, akkor tévedhet, és ha ezt Péter utóda, vagy egy egyetemes zsinat megcáfolja, akkor pedig biztosan téved, és az is biztos, hogy nem a Szentlélek beszélt általa.
A Szentlélekre sokan szoktak hivatkozni, de ugye egyetértesz abban, hogy a Szentlélek nem mondhatja egyszerre azt, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez (evangélikusok, anglikánok, presbiteriánusok, "Krisztus Egyháza" mozgalom, stb.), meg azt, hogy egyáltalán nem szükséges (baptisták, pünkösdiek, stb.).
Nem mondhatja a Szentlélek egyszerre azt, hogy a megigazulás elveszthetõ (metodisták, wesleyánusok, pünkösdiek, protestáns karizmatikusok, sok anglikán), és ugyanakkor azt is, hogy a megigazulás nem veszthetõ el (kálvinisták, baptisták, sok felekezeten kívüli evangelikál).
Ki mondja meg, hogy ezekben, és számtalan más esetben ki beszélt a Szentlélek által? Ki mondja meg, hogy kinek a bibliamagyarázata igaz? Senki? Az borzasztó lenne...

Ismét felteszem a kérdést: hiteles-e a pápaság, amikor több száz évre indexre teszi a Bibliát? Amelyben 2 levél attól a személytõl származik, aki szerintük az elsõ pápájuk volt? Ez kontradikció.

Ha indexre tette volna a Bibliát, akkor Luther hol találta meg? Ki adta oda neki, hogy olvassa?
A Katolikus Egyház minden idõben kivételesen tisztelte a Szentírást, és mindig is abból élt. Szerzetesek és papok százai görnyedtek fölötte, hogy lemásolják, és így megõrizzék az utókor számára. Vagy olvass csak el egy akár középkori teológiai mûvet, és számold benne össze, hogy hányszor hivatkozik az Írásra. A Katolikus egyház soha nem tette indexre a Bibliát, csakis elferdített fordításokat, amelyekhez ráadásul eretnek magyarázatokat fûztek. A protestánsok is mindig a maguk bibliafordításaikat használják, és kritizálják (indexre teszik) a már szerintük is félrefordított Bibliákat (pl. Joseph Smith fordítását, vagy a Jehova Tanúi "Új világ" fordítását). Talán ugyanehhez a katolikusoknak is megvan a joga.

Itt megint csak el tudom ismételni azt, hogy van, hogy Pál apostol Pétert dorgála éppen azért, mert a pogányokkal egyõtt nem akart együtt enni.

És én is csak ismételni tudok, ez így volt a katolikus történelemben számtalanszor. Itt nem tanításról van szó, hanem Péter viselkedésérõl.

Erkölcstelen viselkedés volt, és ráadásul hitbeli kérdésekkel is összefüggött.

Maximum gyarlóság volt a részérõl, de hitbeli kérdéssel nem függhetett össze, hiszen maga Péter tárta ki a pogányok számára az Egyház kapuját. Majd errõl írok egy külön cikket.

39., 40., 41. Az, hogy Péter elbeszéli ezeket a dolgokat, nem nagyon számít, hiszen nem saját maga lép elõ, hanem a többi tanítvány is. Magyarul azt az üzenetet, amit Péter elmond, ugyanúgy elmondhatta más apostol is. Péter üzenete ugyanúgy a többi apostol üzenete is.

Ez ugyanígy van a pápa és a többi püspök esetében is.
Mellesleg pedig hol van egyetlen olyan hely a Szentírásban, ahol ilyesmi van: "János a többi tizeneggyel elõlépett" vagy "Tamás és a többi tizenegy elõlépett", stb.?

Kapásból nem tudnék mondani, de akkor is a bizonyíték hiánya nem bizonyíték a hiányra. De ott van az, hogy Pál többet munkálkodott, mint bárki más, és az összes gyülekezet gondját viselte.

Mint már írtam, természetesen az összes általa alapított vagy felügyelt gyülekezet gondját viselte. Péternek pedig volt ahhoz is joga, hogy Pál által alapított és felügyelt egyházaknak írjon figyelmeztetõ és rendreutasító levelet (1Pét 1,1).

42. Ez csak feltételezés, és az is kérdéses, hogy a Biblia a misérõl beszél-e (lásd Mk. 25,14: Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a _szõlõtõ_termésébõl_ addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában.").

Errõl majd indíthatunk egy külön vitát.

44. Most milyen kritérium alapján lesz valaki vezetõ? Lehetne Pál is, hiszen õ azért Péterhez képest több munkát végzett, mondhatni, az egyháznak több gondját vette magára (ami ugyebár a pápa feladata lenne).

Megint összekevered a dolgokat. Nem emiatt lett Péter az apostolok fõje.

45. Ez egyáltalán miért érdekes? Pál számtalanszor kifejezi leveleiben, hogy több gyülekezettel és emberrel kíván találkozni.

És miért nem az apostolokkal akart megismerkedni? Miért épp (csak) Péterrel?
És ez miért elegendõ hivatkozás Pál apostoli tekintélyéhez, amelyet a galaták közt kétségbevontak?

Pál felmegy egyszer Jeruzsálemre. Te azt komolyan állítod, hogy nem vállalt volna semmi közösséget a többi apostollal? Amikor épp emiatt dorgálta meg Pétert?

Miért olvasol bele mindenféle sületlenséget a szavaimba? Az, hogy Pál megtérése után kifejezetten Péterhez ment fel Jeruzsálembe, mielõtt hozzálátott volna apostoli munkájához, miért jelentené azt, hogy más apostolokkal nem vállalt volna közösséget? Mindenesetre már megint ez a fránya Péter az, aki elõtérbe kerül, már megint õ az elsõ, hiszen Pál õt kereste fel elõször.
Méghozzá nem is akármilyen célból. A magyar fordítások mindegyike itt azt írja, hogy Pál azért ment fel Jeruzsálembe, hogy "meglátogassa" Pétert, vagy, "megismerkedjen" Péterrel. Csakhogy itt nem az egyszerû "meglátogatni, megismerkedni" görög ige van ("eidó"), hanem a "hisztoreó" ige, ami többet jelent egyszerû udvariassági vagy kíváncsiskodó látogatásnál. Ennek a görög szónak az értelme: meglátogatni, felkeresni valakit tájékozódás, ismeretszerzés, tanulás céljából. Számos (protestáns) bibliafordítás is így adja vissza (hogy csak az angol nyelvûeket említsem: pl. Darby, Good News, God’s Word, Weymouth New Testament, Young’s Literal Translation, International Standard Version, American Standard Version, Literal Translation of the Holy Bible, Green’s Literal Translation, The Living Oracles NT, The Common Edition NT, Montgomery NT, The Orthodox Jewish Brit Chadasha, Twentieth Century NT).
Azaz Pál ismeretszerzés céljából kereste fel (kifejezetten) Pétert, és minden bizonnyal nem a várható idõjárásról érdeklõdött tõle, hanem Jézus Krisztusról és az igaz evangéliumról, ugyanaz végett mint 14 évvel késõbb, ti. hogy összeegyeztesse vele saját hitét, hogy munkája nehogy hiábavaló legyen (vö. Gal 2,1-2.7-10).

46. Nem, ehhez figyelmesebben el kell olvasni ezt az igét: Péter pusztán elöljáró, mint ahogyan sok más vele egyenrangú elöljáró van. Itt explicite Péter elöljáró.

Itt Péter elöljárónak (vagy a presbiter szó eredeti értelmét nézve egyszerûen vénnek, öregnek; vö. 1Pét 5,5) nevezi magát, és ennek ellenére olyan egyházaknak ad utasításokat, amelyeket Pál apostol alapított és ugyanebben az idõben felügyelt. De errõl már írtam.

Te azt mondanád, hogy ki ez az eretnek Pál, aki agyba fõbe gyõlekezeteket plántál, és aki az összes gyülekezet gondját viseli. :-)

Nem, Pál egyáltalán nem volt eretnek, hiszen megvolt benne az az alázat, hogy összeegyeztesse kinyilatkoztatását Péterrel és a többi apostollal (vö. fent). Nem indult el beképzelten a saját útjára a saját véleményével és értelmezésével, mint egy magányos farkas, hanem csatlakozott az apostoli egyházi közösséghez (ApCsel 9,26-28), és elfogadta tanításukat (Gal 2,1-2), szentségeiket (ApCsel 9,17-18; 13,2-3), és parancsaikat (ApCsel 9,5-6; 14,26; 15,22; Gal 2,9-10).

47. Számos más ember is próféciót értelmez. János például egy egész sor látomása is volt, ebbõl lett a Biblia záró könyve.

De egynek sem adták oda Isten országának a kulcsait. Ez csak egy példa volt Péter különleges szerepére.

Tehát csak Péter ellen nem tudnak diadalmaskodni a pokol kapui? Ott van a Jelenések könyvében, hogy mind a 12 apostol neve ott van a város falain.

Tehát:
1. az összes apostol kapja a kulcsok hatalmát.
2. Így az apostolok ellen, de inkább az egyház tagjai ellen nem diadalmaskodhat a pokol kapui.

"a 12 apostol neve ott van a város falain. Tehát: az összes apostol kapja a kulcsok hatalmát." Ez egy érdekes logika... De mi köze a falaknak a kulcsokhoz? Nálatok a falakat nyitják ki a kulcsokkal? Vagy, ha egy név van egy falon (azaz õ maga a fal), akkor ebbõl hogyan következik, hogy kulcsokat is kapott?

48. Lehet, hogy Péter megfeddi az embereket, de ugyanakkor ez Pál írása. Tehát ha van is hierarchia az apostolok között akkor ebben az esetben Pál lenne a nagyobb, hiszen õ az, aki írt 13 újszövetségi levelet.

Hát ezt a következtetésedet ugyancsak nem értem. Péter itt azt írja, hogy egyrészrõl Pál levelei sugalmazottak (azaz kánonmeghatározó tekintélye is van: 51. érv :-)) Másrészrõl Pál ezen sugalmazott leveleit nem lehet Péter tanításával szembeállítani, vagy ellene kijátszani.
Hogy hogyan jön ide az, hogy Pál 13 levelet írt, azt nem tudom.

Nem jó a logika. Pál 13 levelet írt, és Péter azt mondja, hogy ezek Istentõl sugalmazottak. De az, hogy pál ezeket a leveleket megírta, azért õ is cask megérthette, hogy amit ír, isteni ihletésû. Péter felismerése itt semi extra.

Gondolkodj csak, ha valaki ír egy dolgozatot, és tanára azt mondja, hogy ez egy jeles dolgozat, amiben semmi hiba nincsen, akkor ki a nagyobb? A diák, aki megírta, vagy a tanár, aki leellenõrizte és osztályzatot adott rá?
Ugyanez a helyzet Pál és Péter esetében. Péter az, aki "leosztályozta" Pál leveleit, és megállapította, hogy azok Isten szavai.

49. Az, hogy itt a katolikusok elismerik, hogy Babilon Rómát jelenti, figyelemreméltó.

Ezt a protestánsok szokták megkérdõjelezni, amikor azt igyekeznek kimutatni, hogy Péter nem járt Rómában.

Babilonról a Jel. 17-ben is olvasunk.

De ugye nem akarod Pétert és utódjait a "nagy kéjnõvel" azonosítani?

Ezt én nem mondtam sose. Róma egyenlõ ezzel (ha te is azt mondod).

Így van. A Római Birodalom.

Babilonon minden istenellenes hatalmat értettek (vö. Iz 14.), ami a Jelenések könyvének írásakor Róma volt.

Attól, hogy Péter járhatott Rómában, még nem azt jelenti, hogy a római püspök lett volna. Egyes római írók is azt mondják, hogy Péter a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetõje volt.

Az egész ókori keresztény hagyomány egységesen vallja, hogy Péter Rómában járt, ott megalapította az egyházat, majd késõbb ott is halt meg. Ehhez nézd át ezeket az ókeresztény idézeteket (amelyekhez még további idézeteket lehetne adni): http://depositum.hu/utodlas.html#oker
Ha ugyanazok a keresztények, akik összeállították tévedhetetlenül pl. az Újszövetség kánonját, akkor szerinted itt meg tévedtek? Mindegyikük?

Mellesleg Péter Jeruzsálemben volt eltemetve:

http://biblelight.net/peters-jerusalem-tomb.htm

Ez egy szokásos antikatolikus kacsa. F. Paul Peterson, aki a fentebbi cikket írta se nem archeológus, se nem valami nevesebb tudós, hanem egy egyszerû katolikusellenes író, aki fût-fát összehord, csakhogy lejárassa a Katolikus Egyházat, vagy, hogy vélt igazát "bebizonyítsa". Ez egyértelmûen látszik, ha megnézed, hogy milyen könyveket írt még, illetve, hogy milyen oldalak hozzák ezt az írást: szinte az összes egyértelmûen katolikusellenes, és egyetlenegy tudományos sincs köztük.

A cikkben nekem az tetszett a legjobban, hogy nemcsak Szent Péter sírját találták meg, hanem ugyanott Máriáét, Mártáét és Lázárét is. Ez fantasztikus! ... regénybe illõ...

A vatikáni ásatásokat azonban komoly szakemberek végezték, és ma már az egész világon – szaktudományos területeken is – tudomásul vették, hogy a Szent Péter Bazilika alatt Péter apostol sírja van.
Két, tudományos körökben is elismert könyvet tudok ajánlani (angolul mindkettõ olvasható a neten):

John Evangelist Walsh: The Bones of St. Peter, Doubleday & Co., 1982.

Margherita Guarducci: THE TOMB OF ST. PETER, Hawthorn Books, 1960.

Az, hogy Péter járt vagy nem járt Rómában mindegy. Tudniillik a keresztyénség korai századaiban Rómának sosem volt ekkora tekintélye vagy hatalma. Ekkor ugyanis az egyháziszerkezet folyamatosan fejlõdött és egyszerû sejthálózatos felépítésbõl lett a központi római hierarchia. Ebben az idõben folyamatos harc és a keresztyénekhez nem méltó rivalizáció folyt, pl. az 5 exarch között: Alexandria, Jeruzsálem, Antiochia, Konstancinápoly, illetve Róma között. Ezzel párhuzamosan több hamisítvány, pl. a konstantini adomány, a pseudo-izidóri dekrétumok, illetve más hamisítványok járultak hozzá Róma hatalmának megszilárdulásához. Megint, kérdés, ha Róma ilyen mértékben csalt, hogy hatalomhoz jusson, akkor ebben az egyházban milyen lélek uralkodik? Ha hamisítás révén, akkor biztosan nem az igazság lelke? Erre vonatkozóan elõször a 3. század elején értelmezi így Kallisztusz püspök azt a bibliai igét, amelyben a kulcsok hatalmáról volt szó. A 7. századra azonban az iszlám elsöpörte az ázsiai és afrikai kereztsén központokat, így Konstancinápoly és Róma maradt hátra, amelybõl kiváltak a római, illetve ortodox egyházak.

Ezt valami kossuthkiadós marxista történelemkönyvbõl vetted?

Nem, ezt egy olyan könyvbõl vettem, aminek az összeállításánál egy csomó dologt megkérdeztek egy római paptól.

A pápa szavának nem hiszel, de egy állítólagos "római papnak" pedig igen? De látom, túl büszke nem lehetsz erre a könyvre, mert igencsak titkolod, hogy melyik is az.

Róma primátusát kezdetektõl elismerte az egész Egyház. Vegyél csak elõ egy térképet, és kövesd végig:

Római Szent Kelemen pápa szigorú hangon feddi meg a korinthusiakat, akik késõbb a levelet a liturgiákon olvassák fel. (Kr. u. 96)
Korintusi Dionüsziosz is tud Róma elsõségérõl. (Kr. u. 171)

Antióchiai Szent Ignác elismeri Róma elsõségét. (Kr. u. 110)

Szent Ireneusz Lyonban elismeri és védelmezi Róma elsõségét. (Kr. u. 180)

Viktor pápa kiközösíti a kis-ázsiai egyházakat, mert nem követték a római hagyományt. Késõbb, mivel elfogadják Róma tanítását, visszahelyezi õket az Egyházba. (Kr. u. 195)

Az alexandriai Órigenész, Dionüsziosz és Szent Cirill egyértelmûen elismeri Róma primátusi jogát. (Kr. u. 210; 240 ill. 430)

Karthágói Tertullianus és Szent Ciprián hisz a pápa primátusában (Kr. u. 200 ill. 252)

A szerdikai (Bulgária) zsinat egyértelmûen hitet tesz Róma elsõsége mellett. (Kr. u. 343)

Milevei (Numídia) Optatus hisz a pápai primátusban (Kr. u. 367)

Alexandriai Szent Cirill Róma püspökét tartja egész világ szent fõpapjának az Efezusi Zsinaton (Kr. u. 431)

Stb.

Késõbb kezdték el megvonni egyesek ezt a jogot Rómától, amelyben nagy szerepet játszott a császári politika is. Ám Róma (és általánosságban az egész Egyház) mindig is kiállt õsi joga mellett, és megvédte azt. Az természetes, hogy bizonyos dolgokban – fõként különbözõ egyházjogi kérdésekben – történt változás, ahogy pl. a Szentírás újszövetségi kánonját illetõen is történt változás, vagy a bûnbánati fegyelem dolgában is, illetve magának a püspöknek a feladatkörében is. Ám ezek a változások a primátusság alapján maradtak, és csak részletkérdésekre vonatkoztak. Az egyház belsõ és külsõ jogi struktúrái, formái megváltoztathatók, azok a mindenkori helyzethez és korhoz igazíthatók. De a megváltoztathatatlan lényeg már az apostoli korban kifejezõdött és érvényre jutott mindenütt. Miként Newman írta: "a magban az egész késõbbi fa jelen van, de a kettõ mégsem teljesen azonos."

Korábban közzétettem egy levelet Nagy Gergelytõl Konstancinápolyi Jánosnak, amelyben õt azért dorgálja meg, mert magáének követelte az univerzális címet, sõt a Sátánhoz hasonlítja, ami figyelemfelkeltõ dolog.

Erre már megfeleltem, hogy mennyire el van torzítva ez az ügy, jellemzõ módon.

Még az is kérdéses, hogy az elsõ valúdi római pápa ki volt, lehet szó pl. I. Leóról, III. Bonifácról, illetve I. Miklósról. Amikor ilyen kérdéses dolog megállapítani ki volt az elsõ pápa, akkor miért állítják olyan határozotssággal, hogy Péter volt az?

Az elsõ valódi pápa Szent Péter volt. Az az állítás, hogy a "valódi" pápa megszületése Kr.u. 440 utáni idõre tehetõ, pláne, hogy 858 utánra, nevetséges. Nem ártana beszerezned egy igényesebb, és hitétõl függetlenebb történész által írt egyháztörténetet.

Ott van Bennett írásai. Elvégre 30 évig volt elkötelezett dominikánus pap.

Most pedig elkötelezett antikatolikus. Ráadásul egy tizedrangú író, akinek a nevét sehol sem jegyzik. Ez meglehetõsen jó alap egy korrekt véleményhez.

50. Megint, puszta névstatisztikával nem mondunk semmit.

Persze, ha mindez pl. Pál apostol javára lehetne írni, akkor már elõhozakodtál volna vele, ahogy Pál 13 levelével is.

Most néztem meg, hogy Pál neve 169-szer fordul elõ az Újszövetségben. Említettél valami 137 elõfordulást Péternek. Nos, ki a gyõztes?

Pál neve a Textus Receptus szerint 160-szor fordul elõ, Saulként 8-szor.
Ez összesen 168.
Péter neve ugyanebben 162-ször mint Péter vagy Simon Péter, 23-szor mint Simon, és 6-szor mint Kéfás.
Ez összesen 191.

Nos, ki a gyõztes?

Utoljára pedig egy igét hagyok: ?Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.? (Lk. 22,24). Ebbõl világosan látjuk, hogy egyértelmûeb bûnös dolog valakinek magát fölébe helyezni másokkal. Ez a versengés és a kicsinyhitû, sõt hitetlenség lelkülete, ami saját magát a legnagyobbá akarja tenni a többiek között.

Péter, és a többi pápa se önmagát helyezte fölé másoknak, hanem Jézus Krisztus.

De a papa elvileg Krisztus földi helytartója. Egyenrangú. Tévedhetetlen. Az alvilág, a föld és a menny királya a maga hármas koronájával. Senki sem ítéli meg õt, de õ mindenkit ítélhet meg, a föld összes királyát is. Blaszfémia.

Na itt azért bõven van jókora túlzás. A pápa távolról sem egyenrangú Krisztussal, õ is ugyanolyan keresztény testvér, mint Isten népének összes többi tagja. Ezt írja a II. Vatikáni Zsinat: "Az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és szüntelen gyarapítására egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek az egész test javát célozzák. A szent hatalommal fölruházott szolgák ugyanis testvéreiknek szolgálnak, hogy mindazok, akik Isten népébõl valók, s ezért valóságos keresztény méltóságnak örvendenek, szabadon és rendezetten törekedve ugyanarra a célra, eljussanak az üdvösségre." (Lumen Gentium 18.) Tehát hatalmát a pápa (illetve a püspök) arra kapta, hogy minél inkább elõsegítse az egyes emberek üdvösségét.
Te magad írod itt, hogy õ Krisztus földi helytartója, tehát semmi köze se az alvilághoz, se a mennyhez. Õt is meg fogja ítélni Krisztus, és õ sem ítélkezhet senki fölött, kizárólag hit (tanítás) és erkölcs kérdéseiben, valamint egyházjogilag. A lelkek fölött csakis Isten ítél. Tévedhetetlen is kizárólag akkor lehet, ha mint Szent Péter utódjaként szólal meg az egész Egyháznak címezve, hit és erkölcs kérdéseiben tanítva.

A blaszfémiáról pedig nekem más jutott az eszembe:

2Pét 2
9 Ha tehát az istenteleneket el tudta veszíteni az Úr, akkor az istenfélõket (kegyeseket) most is ki tudja ragadni a kísértésbõl, a hamisakat pedig megõrizni büntetésre, az ítélet napjára, 10 kiváltképpen azokat, akik kívánságtól fertõzötten jártak a hús után, a föléjük rendelt urakat megvetették, önhitt vakmerõket, kik reszketés nélkül mernek dicsõségben élõket káromolni, holott angyalok, 11 bár az erõben és hatalomban nagyobb angyalok nem mondanak ellenük az Úrnál kárhoztató ítéletet. 12 Ezek azonban azoknak a beszédre képtelen természeti lényeknek módjára, melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák õket, azokat káromolják, akiket nem ismernek, és azzal, hogy rontanak, maguk is megromlanak (Csia)

Egyébként olvasd csak jobban el ezt a részt:

Lk 22,26
Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.

Azaz Krisztus szavai szerint is van legnagyobb, és van elöljáró (a görög szerint: vezetõ, kormányzó). Csak neki krisztusi módon kell viselkednie. Ez a katolikus pápaság történelmében néha sikerült, néha nem, de ezzel a protestáns vezetõk is így vannak.

De ezt az igét Jézus minden embernek mondja: magyarul ha nagy akarsz lenni a saját közösségedben, akkor legyél kicsi, alázatos, és a másik ember hasznát keresd, ne a sajátodét.

Így van, egyetértek, ez a tágabb értelme. Viszont itt Jézus az apostolokhoz beszél, akik "trónon ülve" ítélkeznek "Izrael tizenkét törzse felett." (vö. Lk 22,30). Tehát, még egyszer, az apostolok között a "legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna", illetve – ezt is mondja Jézus, az apostolok között "az elöljáró" (vezetõ, kormányzó) "pedig mintha szolga volna." (Mindkét esetben ott van a "mintha"...).
Az én saját közösségem az Egyház, ahol az elöljáró a pápa, akinek úgy kell viselkednie, ahogy azt Jézus mondta: mintha szolga volna.
Gondolj csak egy kicsit bele, hogy ez mennyire így van. A pápa nem csak ül a trónján, és hátradõlve élvezi pápaságát és hatalmát, hanem egy csaknem 24 órás szolgálatot végez: egy több mint 1 milliárd hívõbõl álló közösséget vezet, gondja van az összes püspökségre, az összes országra, szerzetesrendre, és emellett ott vannak a más vallásúak, a nemzetállamok ügyei, megannyi hatalmas problémák, stb. Ez nem szórakozás, hanem kereszt, amit ráadásul abban a tudatban kell végeznie, hogy minden lélekrõl számot kell adnia az Úr Jézus Krisztus elõtt (vö. Zsid 13,17).

Sajnos Róma megnyerte annak idején a hatalmi harcot, és a középkoron keresztül féktelenül egyre nagyobbra tette a saját pápáját, akit össze nem lehetne hasonlítani az egyszerû halász Péterrel. Úgy tudom, létezik egy péter szobor valahol a Vatikánban, és Péter fején háromszoros tiara korona ül. Péter sosem fogadott volna ilyen koronát. Még a mennyben lévõ vének is leteszik koronájukat Isten trónja elé: "leborul a huszonnégy vén a trónuson ülõ elõtt, és imádja az örökkön-örökké élõt; koronájukat is leteszik a trónus elé" (Jel. 4,10). Itt világos, hogy Róma valamit nagyon félreértelmezett Péter vélt elsõbbségével kapcsolatban.

Itt van az a híres szobor. Tiara egy szál se. Egy átretusált fotó terjed a neten (vajon ki csinálhatta?), amelyen ez a szobor egy aranytiarát, és egy aranypalástot visel. Az a nevetséges, hogy az antikatolikusok szerintem még egymást is átvágják. Egyik-másik a tehetetlen gyûlöletében kitalál mindenféle rémtörténetet a Vatikánról, aztán végül saját maga is elhiszi. Csak nevetni tudok az olyan képtelennél képtelenebb állításokon, miszerint a Vatikán pl. egy hatalmas kémszervezetet tart fenn, és megfigyelteti az összes protestánst, vagy, hogy a Vatikán konspirációja az iszlám terrorizmus (a Jehova Tanúi, a mormonok, a maffia, stb.), stb. És ezeket teljesen komolyan állítják, dömpingszerûen nyomtatják ki az ilyen röplapokat, több kizárólag erre a célra (a Katolikus Egyház lejáratására) létrehozott szervezetek (nyomdák, kiadók, rádióállomások, stb.) vannak (pl. C.E.C.; M.O.T.C.). És persze a katolikus védje magát mindezekkel a hülyeségekkel szemben. Mert ha másban nem is, de ebben a – különbözõ fokú - katolikusellenességben tényleg egység van a protestánsok között. Hála az Úrnak az egyre szaporodó kivételekért, egyrészrõl a mûveltebb és gerincesebb teológusokért, másrészrõl a nagyobb protestáns egyházakért (pl. az evangélikusok, a methodisták), illetve azokért a tényleg keresztény hívõkért, akik a katolikusban is meglátják a keresztényt, és ha nem is vallanak egy hitet, de észreveszik, hogy bizony van alapja a katolikus igazságoknak, és ez a Biblia, illetve az egész ókeresztény történelem.

A tiaráról:

http://www.aloha.net/~mikesch/claims.htm

Lejebb kell tekerni. Na jó, annyi legyen hogy végülis csak a modernkorban készíttettek maguknak tiarát a pápák?

De Péter azért nem!!! :-))))

Nem tudom, hogy Péter életében hordott-e tiarát, vagy sem, de halála után minden bizonnyal hord:

Zsolt 21,4
Sõt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél.

Péld 4,8-9
Ragadd meg azt, akkor felmagasztal téged, tisztességre juttat, ha magadhoz öleled. Bájos füzért fon a fejedre, gyönyörû koronát ajándékoz neked.

Bölcs 5,15-16
Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. Így elnyerik az Úr kezébõl a dicsõség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi õket.

1 Kor 9,25
Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentõl tartózkodik: õk azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant.

2Tim 4,8
Készen vár az igazság gyõzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.

Jak 1,12
Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik õt szeretik.

1Pét 5,4
Ha majd megjelenik a legfõbb pásztor, elnyeritek a dicsõség hervadhatatlan koszorúját.

Jel 2,10
... Légy hû mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

Jel 4,4
A királyi szék körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona.

A tiara egyik koronája ezt fejezi ki. A pápa Péter apostol megtestesítõje is, aki az igazság legfõbb képviselõje, Krisztus szavainak legfõbb tanítója és prófétája, s így az üdvösség, és az ezáltal elnyerhetõ égi korona, legbiztosabb alapja és forrása. Õ fog megerõsíteni minket mindig a Sátán ellen, mert hite nem fogyatkozik meg (vö. Lk 22,32).

Másrészt pedig Péter az Egyház földi fõpapja is, amellyel Krisztus örökös fõpapságát testesíti meg a földön. Izrael fõpapjának mindig kijárt a korona:

Kiv 29,5-6
öltöztesd fel Áront a ruháiba... tedd a fejére a süveget...
Kiv 39,30-31
Elkészítették a szent méltóság lemezét is színaranyból, és ráírták pecsétmetszõ munkával: »Az Úr Szentje«, és kék zsinórral hozzáfogták a süveghez, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

(vö. Kiv 28,4.37.39; 29,30; 39,30–31; Lev 8,9;16,4)

Sír 45,7
Felmagasztalta Áront, az õ testvérét
Lévi törzsébõl, hasonlóan õhozzá.
Sír 45,8
Örök törvényt állapított meg javára:
neki adta a papi méltóságot a nép körében,
és boldoggá tette õt a dicsõséggel.
Sír 45,9
Felövezte a dicsõség övével,
díszes ruhába öltöztette,
és megkoronázta a hatalom jelvényeivel.
Sír 45,10
Sarut adott rá, lábravalót és felsõruhát,
sok arany csengõvel vette õt körül,
Sír 45,11
hogy járás közben csengjenek,
és hangozzanak a templomban népe fiainak emlékezetére;
Sír 45,12
szent ruhát aranyból,
kék és vörös bíborból mûvészi hímzéssel,
ellátva az ítélet tudakolójával,
Sír 45,13
karmazsin szövetbõl, mûvészi munkát,
metszett drágakövekkel, arany foglalatban,
amelyeket kõmetszõ munkája vésett
Izrael törzseinek száma szerint, emlékeztetõül.
Sír 45,14
Süvegén arany korona volt,
ellátva a »Szent« felírással,
pompás ékesség, felséges munka,
dísze kívánatos a szemnek.
Sír 45,15
Nem volt azelõtt ehhez hasonló szép dolog kezdettõl fogva.

Tehát a második korona a legfõbb megszentelõ hivatalt, a fõpapi tisztséget jelképezi a tiarán.

A harmadik korona a királyi hatalmat, azaz a bírói és pásztori hatalmat jelképezi:

Mt 19,28
Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsõsége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.

Lk 22,30
hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

Jel 3,21
Aki gyõz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is gyõztem, és Atyámmal ülök az õ trónján.

Azonban Péteré és mindenkori utódjáé a legfõbb bírói tisztség is a földön, hiszen õ Krisztus földi helytartója, mert az Úr neki adta át Országának kulcsait, illetve õt bízta meg nyájának legeltetésével (vö. Jn 21,15-17 – itt Jézus nem csak a tulajdonképpen legeltetést kifejezõ "boszkó" szavat használja, hanem a nyáj fenyítését és teljes megítélését is magába foglaló "poimainó" szót használja a 26. versben, vö. Mt 2,6; Jel 2,27; 12,5; 19,15.).

Tehát a hármas korona Péter apostol legfelsõbb hatalmát fejezi ki, a legfõbb tanító, megszentelõ és pásztori hatalmát.

Persze ezek szimbólumok, és talán éppen azért, mert manapság az emberek érzéketlenek a szimbólumok iránt, valamint a hatalmat is gõgösen megvetik, VI. Pál óta nem hordják a pápák a tiarát.
Pedig a hatalom, a tekintély kifejezõdései, képei a szeretet, a tisztelet, a szentség jelei is lehetnek, és az alázat, az engedelmesség elvileg krisztusi erények (ma ezeket mindig másoktól várjuk el).

Végezetül még néhány ige, amely segíthet megérteni, hogy miért rajonganak a katolikusok a Szentatyáért és miért szeretik annyian:

1Kor 4,1
Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait.

Gal 4,14-15
Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hová tûnt a lelkesedésetek?

1 Tessz 5,12-13
Kérünk ezenkívül titeket, testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. Munkájukért legyetek irántuk különösen nagy szeretettel!

Címkék: egyház, primátus, viták

ITT OLVASHATOD TOVÁBB!

# posted by Hévíz Anno : 08:31 2 comments

Katolikus Hitvédelem

2008/04/23

2007 legjobb (és legrosszabb) filmjei

Az év legjobbjai

A győztesek után:

Még említésre méltó:

Hát, nem is tudom...

(Nagyon) nem ajánlott filmek

2007/11/23

Válasz a Péter primátusa az Újszövetségben című írásomra érkezett kritikára 2. rész (Pozsonyi Gábor Attila vs. Cserháti Mátyás)

Katolikus Hitvédelem

Linkek

Archívum

Keresés

Katolikus Hitvédelem

2008/04/23

2007 legjobb (és legrosszabb) filmjei

Az év legjobbjai

A győztesek után:

Még említésre méltó:

Hát, nem is tudom...

(Nagyon) nem ajánlott filmek

2007/11/23

Válasz a Péter primátusa az Újszövetségben című írásomra érkezett kritikára 2. rész (Pozsonyi Gábor Attila vs. Cserháti Mátyás)

Katolikus Hitvédelem

Linkek

Archí­vum

Keresés

Archívum