Katolikus Hitvédelem

Protestánsok, akik hiszik, hogy Péter az a szikla

Körülnézve a protestáns írók és teológusok között, azt tapasztaljuk, hogy Péter szerepének lekicsinylése egyáltalán nem egységes közöttük. Nézzük meg, hogy kik vallják a mátéi szöveg magyarázatát ugyanúgy, mint a katolikus írásmagyarázók, s ahogy azt mi most kifejtettük.

Johann Peter Lange (1802-1884): német evangélikus teológus.

Carl Friedrich Keil (1807-1888): német evangélikus bibliakommentátor.

Henry Alford (1810-1871): anglikán teológus, hittudós, bibliafordító.

John A. Broadus (1827-1895): baptista író, a Southern Baptist Theological Seminary professzora.

Marvin Vincent (1834-1922), metodista, majd presbiteriánus, a görög nyelv professzora, a New York-i Union theological seminary professzora.

Gerhard Kittel (1888-1948): evangélikus bibliatudós, a görög nyelv professzora.

W. F. Albright (1891-1971): methodista bibliai régész és Kelet-kutató, teológus, biblia-fordító.

Suzanne de Dietrich (1891-1981): presbiteriánus teológus.

Oscar Cullmann (1902-1999): protestáns teológus. A Péter: Tanítvány, Apostol és Vértanú (Pierre, disciple, apôtre, martyre, Paris, 1952.) című írása mérföldkő. Nagyon alapos bibliai elemzéssel szinte porrá zúzza a Mt 16,18-hoz kapcsolódó klasszikus protestáns értelmezéseket. Igaz a bibliai részt következetlenül csak Péterre értelmezi s a további Péter-utódokra már nem, valamint mint primus inter pares gondolta el Péter primátusát (ami szintén elfogadhatatlan). Mindazonáltal innentől kezdve a magasabb teológiai szinten is általánossá kezdett válni, hogy Jézus magát Pétert tette meg sziklának az evangélium szerint. Egy kissé keserűen megjegyezném itt, hogy ugyancsak e tájt egyre több katolikus biblikus kezdte átvenni a mondhatnánk régimódi protestáns nézeteket.

Robert McAfee Brown (1920-2001): presbiteriánus, a vallásos tudományok Stanford-i professzora

R. T. (Dick) France (jelenleg nyugdíjas): anglikán, evangelikál, az oxfordi Wycliffe Hall vezetője volt, bibliakommentátor, bibliatudós.

Gerhard Maier (1937-): konzervatív evangélikus püspök és teológus.

William Hendriksen: a Keresztyén Református Egyház tagja, a Calvin szeminárium újszövetségi irodalom professzora.

David Hill: presbiteriánus lelkész, magas rangú egyetemi előadó az angol Sheffield-i egyetem biblikum tanszékén.

Craig L. Blomberg: (jelenleg is publikál), baptista lelkész, a Denveri Teológiai Szeminárium Újszövetség tanára.

Donald A. Hagner (jelenleg is publikál): presbiteriánus, 1976 óta a Fuller teológiai szeminárium tanára.

Donald A. Carson (1946-): baptista, az Újszövetség professzora, a Trinity Evangelical Divinity School tanára.

J. Knox Chamblin (jelenleg is publikál): presbiteriánus, az Újszövetség professzora, a Reformed Theological Seminary tanára.


E közismert és neves tudósokon kívül közismert és neves protestáns bibliakommentárok is hasonlóan gondolkodnak. Pl.:

A Peake’s kommentár (1962), amit Matthew Black és Harold Henry Rowley szerkesztett.
A New Bible kommentár (1994), aminek szerkesztői: Donald A. Carson, R. T. France, J. A. Motyer, és G. J. Wenham.


De lássunk egy kis ízelítőt!

Protestáns bibliakommentárok a Mt 16,18-ról

„A szó se nem Krisztusra utal, mint sziklára, amellyel megkülönböztette azt Simontól, egy kőtől, se nem Péter hitvallására, hanem Péterre magára… Az a célzás, hogy a petra szó Krisztus, erőltetett és mesterséges. A szó nyilvánvalóan Péterre utal. A nyomatékos erre értelemszerűen a legközelebbi antecedensre (előzményre) utal; és ezenkívül így a metafora is elmosódik, minthogy Krisztus itt nem alapként, hanem építészként tűnik fel: „Erre a sziklára építem.” Továbbá, bár Krisztus a nagyszerű alap, a fő szegletkő, azonban az Újszövetség írói felismerték, hogy nem helytelen az olyan szóhasználat, amelyben Krisztus egyházának tagjaira alkalmaznak bizonyos terminusokat, amelyeket Krisztusra is alkalmaztak. Például Péter maga hívja Krisztust élő kőnek (1Pét 2,4), s majd az 5. versben az egyházat szólítja élő köveknek …

Az a magyarázat egyaránt tarthatatlan, miszerint a petra Simon hitvallására utal. Mind a szójáték, mind a szöveg természetes olvasata ellene van ennek, és ezenkívül nincs összhangban azzal a ténnyel, hogy amióta csak az egyház épül, mindig hitvallókra – élő emberekre, s nem hitvallásokra épül…

A magára Simonra való utalást támasztja alá Péter tényleges kapcsolata a korai egyházhoz… Lásd: ApCsel 1,15; 2,14.37; 3,2; 4,8; 5,15.29; 9,34.40; 10,25-26; Gal 1,18.”

„Bár a múltban néhány szaktekintély azt tartotta, hogy a szikla kifejezés magára Jézusra vagy Péter hitére vonatkozik, a mai tudósok túlnyomó többségének közös véleménye az, hogy a legnyilvánvalóbb és a leghagyományosabb nézetnek kell lennie a magyarázatnak, mégpedig, hogy a szikla Péter személyére vonatkozik.”

(D. W. O'Connor, a cikk szerzője protestáns, és a Peter in Rome: The Literary, Liturqical & Archaeological Evidence (1969) című könyv szerzője.)

Egy másik általános nézet a protestánsok között (Alford, Brodaus, Vincent), miszerint Péter… a szikla.”

„Néhány magyarázó… itt Jézusra vonatkoztatja a sziklát, de a szövegkörnyezet ez ellen van. Az se valószínű, hogy Péter hitét vagy Péter hitvallását jelenti. Ez kétségtelenül Pétert magát jelenti, aki szikla lett, de Péter hitvalló, hű és engedelmes…A vezető szerep, amellyel Péter viselkedik, végig megmutatkozik az Apostolok cselekedeteinek kezdeti szakaszaiban.” (6:837)

„A 19. vers hátterének vizsgálatánál… el kell vetnünk azokat a felekezeti magyarázatokat (azaz a felekezetek nézetei miatt elfogult magyarázatokat), amelyek megpróbálnak úgy tekinteni a sziklára, mint ami a hitet, vagy Péter messiási hitvallását jelenti… A szakasz általános értelme elvitathatatlan… Péter az a szikla, amelyen az új közösség fel fog épülni, és ebben a közösségben Péter „oldó és kötő” tekintélyű döntését úgy alkalmazzák, mint amit a mennyben hoztak. Az ő tanítását és fegyelmi tevékenységét a Lélek fogja irányítani, hogy a Mennyország akaratát hajtsák végre.”

„A protestánsok most tanulják, hogy a Mt 16-ban lévő döntő szakasz a szikláról, amelyen az egyház épül, csaknem biztosan magára Péterre vonatkozik, és nem az ő hitére.”

(Ez a könyv egy ökumenikus tervezet, amelyben a pápaság nézetének számos perspektíváját nyújtják. Brown presbiteriánus és kiemelkedő ökumenikus harcos.)

„Jézus most összefoglalja Péter jelentőségét egy névben: Péter… Ez nem annyira Péter karakterét írja le (ő nem bizonyult „szikla-szerűnek” a stabilitás és a megbízhatóság értelmében), hanem feladatát Jézus egyházának alap-köveként. A „szikla”, „petra” nőnemű szót szükségképpen hímneműre, „petrosz”-ra (kő) kellett változtatni, hogy egy férfi neve legyen, de a szójáték félreérthetetlen (és az arámban még inkább így van, ha a „kepha” ugyanazon formája fordul elő mindkét helyen.) A csak protestáns túlreagálás a római katolikus igényre… mely szerint a Péternek mondottak a későbbi római püspökökre is érvényesek, néhány olyan állításhoz vezettek, miszerint a „szikla” egyáltalán nem Péter, hanem a hit, amelyet éppen megvallott. A szójáték, és a szakasz teljes szerkezete követeli, hogy ebben a versben Jézus kijelentése Péterről teljesen ugyanolyan, mint a 16. versben Péter kijelentése Jézusról… Péterre, és nem a hitvallására alkalmazza a szikla metafórát…

Péter lett Jézus új közösségének alap-köve… amely örökké tart.”

„A „petrosz”… és a „petra”… megkülönböztetése alapján… sokan megpróbálták kikerülni, hogy Pétert azonosítsák a sziklával, amelyen Jézus építi az ő egyházát. Péter csupán egy „kő”, állították; csak Jézus maga a „szikla”… Mások más különbségeket tettek magukévá… Azért ha ez nem egy protestáns reakció volt a római katolikus magyarázat túlzásaira, gyanús, hogy sokan bármit és bárkit megtettek „sziklának” csak Pétert nem…”

„A görög különbséget tesz a „petrosz” és a „petra” között, egyszerűen azért, mert megpróbálta megőrizni a szójátékot, és a görögben nőnemű „petra”-t nem lehetett túl jól egy hímnemű névre alkalmazni…”

Ha Máté nem akart volna többet mondani, mint hogy Péter egy kő volt, szemben Jézussal a Sziklával, akkor az általánosabb szót használta volna, a „lithosz”-t („kő” csaknem bármilyen méretben). Akkor nem lett volna szójáték - csakhogy éppen ez a lényeg! …”

„Ebben a szakaszban Jézus az egyház építője, és a metafórák különös keveréke lenne, ha ugyanazon a tagmondaton belül az alapnak is őt látnánk…”

(Carson és France széles körben úgy ismertek, mint a mai protestantizmus két legbrilliánsabb Szentírás kommentátorai. Megjegyzendő, hogy többek között a múlt három legkiemelkedőbb bibliatudósai is, az anglikán Henry Alford (1810-71), a lutheránus Johann Keil (1807-88) és Gerhard Kittel (1888-1948), ugyanezen a nézeten vannak a Mt 16,18-ról.)

Pontosan a „Kepha”/”kepha” arám azonossága miatt kétségtelen, hogy a szikla, amelyen az egyház épül, Péter volt. Igaz ez Máténál is, akinél a görögben apró különbség van a „Petrosz”/”petra” között? A valószínűleg legáltalánosabb nézet szerint igen… Értelmetlen lenne felsorolni az összes kommentárt, amely ezt a nézetet tartja, de ez található a népszerű Peake's Commentary on the Bible (K. Stendahl) (2nd rev. ed.; London: Nelson, 1962), p.787) egykötetes kommentárban is.

(Talán ez a legjelentősebb ökumenikus munka Péterről, az Encyclopedia Britannica is elsőként idézi hosszú bibliográfiájában. Ez tizenegy katolikus és lutheránus tudós közös nyilatkozata.)

„Luther… a péteri hivatal elvetését Krisztus Mt 16-ban lévő kijelentésének hibás értelmezéséből vette… Azonban manapság elismerjük Luther tévedését és feladjuk az álláspontját. „Az antikatolikus polémia erőszakot tesz az Úr kijelentésén, mivel a Sziklát, amelyre Jézus építi az Ő közösségét, nem Péterre, hanem az ő hitére és hitvallására értelmezi… Az, amiről mindazonáltal beszélnek a Mt 16-ban, az ember, akire Jézus rábízza az Ő munkáját” - írja a protestáns teológus, Adolf Schlatter (Der Evangelist Matthaus (Stuttgart, 1929), 507 ff..)”

Címkék: depositum, egyház, primátus