Katolikus Hitvédelem

2007 legjobb (és legrosszabb) filmjei

2008-04-23T09:58:00.002+02:00

Az év legjobbjai

(ABC sorrendben)

A Bourne-ultimátum (The Bourne Ultimatum, 2007) - amerikai fantasztikus akció krimi
Rendezte: Paul Greengrass
Szereplők: Matt Damon, Paddy Considine, Edgar Ramirez, Julia Stiles
A- | ***1/2 | +2| Felnőtteknek

A Bourne-rejtély és a Bourne-csapda következő, gyors ütemű, az egész világot bejáró részében lezárul Jason Bourne (Matt Demon) nyomozása, amely során felfedezi valódi nevét és történetét. Paul Greengrass tért vissza a rendezői székbe (Bourne-rejtély) és a szakadatlan, a szemet szinte a kimerültségig megugráltató akciókkal sikerült felülmúlnia önmagát. De az izgalmas szórakoztatás mellett komoly erkölcsi üzenet is áramlik a felszín mélyén.
Erős fokú közelharcok, illetve lőfegyveres és közlekedési erőszak; kínzások visszatérő felvillantása; egy fogoly kivégzése/meggyilkolása; néhány káromkodás és durva beszéd.

Csodás kegyelem (Amazing Grace, 2007) – angol-amerikai életrajzi történelmi dráma.
Rendezte: Michael Apted
Szereplők: Ioan Gruffudd, Romola Garai, Nicholas Farrell, Stephen Campbell Moore, Albert Finney, Michael Gambon
B+ | *** | +2| Kamaszkortól.

Michael Apted ihletett életrajzi filmje az angol abolicionista és jámbor keresztény William Wilberforce-ról. Magyarországon még nem került forgalomba.

Esküvő után (Efter brylluppet / After the Wedding, 2006) – dán dráma.
Rendezte: Susanne Bier
Szereplők: Mads Mikkelsen, Rolf Lassgard, Sidse Babett Knudsen, Stine Fischer Christensen
Felnőtteknek. (ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

A dán rendező, Susanne Bier filmjei egyre jobbak. Ez a filmje egy megható családi melodráma, amely egy ügyesen kimunkált, és érzelmileg kielégítő elmélkedést nyújt a néha összekuszálódó és kényelmetlen kötelékekről, amelyekkel összekapcsolódunk, a veszteségről, és a jóvátétel lehetőségéről.
Néhány helyen kifogásolható beszéd; szexuális célzások, és egy rövid szexuális jelenet egy röpke meztelenséggel; néhány csúnya italozás. Feliratos.

Juno (2007) – amerikai vígjáték, dráma.
Rendezte: Jason Reitman
Szereplők: Ellen Page, Michael Cera, Jennifer Garner, Jason Bateman
A- | ***½ | +3-2| Kamaszkortól

Jason Reitman lendületes, modern komédiája egy kissé vaskosan, de meglepően szívmelengetően, életszagúan – és szellemesen – mutatja be a blazírt kamaszlányos attitűdöket. A 16 éves Juno tudja, hogy még alkalmatlan az anyaságra – viszont miután egy szégyenlős életvédő felnyitja a szemét egy abortuszklinika előtt, úgy dönt, hogy inkább örökbe adja gyermekét, és elkezdi megkeresni a tökéletes párt. A nem éppen tökéletes párválasztást az emberi szív vágyódásának és szükségletének figyelemreméltóan tiszta meghallása teszi megnyugtatóvá.
Egy rövid szexuális együttlét (meztelenség nélkül); gyakori durva beszéd és szexuális célzások; egy véres jelenet egy horrorfilmből; utalások a válásra és az újraházasodásra. Feliratos.

L'ecsó (Ratatouille, 2007) - amerikai családi animációs film.
Rendezte: Brad Bird, Jan Pinkava
A- | ***1/2 | +2| Korhatár nélkül*

A jó családi filmek hiánya miatt érzett csalódottságot a Pixar filmstúdió ezen legutóbbi sikerfimje enyhítette 2007-ben. A Brad Bird rendezte történet egy kulináris adottságokkal rendelkező patkányról szól, aki betör a konvencionális környezetbe – úrrá lesz az előítéleteken, és visszaadja a hitet önmagunkban. De a kiválóságok útjáról is szól, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, ne kössünk kompomisszumot a gyors forintokkal, hanem szívvel-lélekkel csináljuk azt, amiben hiszünk, még akkor is, ha ez kockázatokkal jár.
Utalások a házasságonkívüli származásra; bohózatos erőszakjelenetek, beleértve fegyverlövéseket; rövid ijesztő képek a csapdában elpusztult patkányokról.

A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006) – német dráma.
Rendezte: Florian Henckel von Donnersmarck
Szereplők: Martina Gedeck, Ulrich Mühe, Sebastian Koch, Ulrich Tukur
A- | *** | +2-2 | Felnőtteknek* (ORTT: 16 éven aluliak számára nem ajánlott)

Az író-rendező Florian Henckel von Donnersmarck meglepő filmmel debütált, amely az 1984-es, kommunista rezsim alatt álló, Kelet-Németország zsarnoki reálpolitikáját veszi szemügyre, amelyben keményen szembeállítja a rossz banalitását a némileg nehezebb és igényesebb emberiesség és szeretet életerejével és magával ragadásával. A mások élete a művészet hatalmát bizonyítja a gonosz felett. A néhány erős szexuális jelenet ellenére a film talán a legkeresztényibb témáját nyújtja a 2007-es évnek.
2-3 rövid, de némileg valósághű szexuális együttlét, egy prostituált rövid részleges meztelenségével; vadházasság; drogok használata. Feliratos.

Egyszer (Once, 2007) – ír zenés dráma.
Rendezte: John Carney
Szereplők: Glen Hansard, Markéta Irglová, Hugh Walsh, Gerard Hendrick, Alaistair Foley
A- | *** | +1-1| Kamaszkortól*

John Carney személyes, meghitt művészi elbeszélése egy szakállas dublini utcazenész és egy csinos cseh zongoristalány rövid, de emlékezetes találkozásáról. A lány bájos, a fiú magányos. Mindkettőjük lelke sebzett, kapcsolatuk érzelmi, valamint zenei és kreatív, de a lány felelősségérzete és tisztességtudása nem engedi, hogy elfajuljanak a dolgok. Mint egy kedvenc dal, ez sem próbálja leírni a történetet, egyszerűen csak az ember szívéhez szól.
Több trágárság; egy pár káromkodás; néhány szexuális utalás. Magyarországon még nem került forgalomba.

Az ördög lóháton érkezett (?) (The Devil Came on Horseback, 2007) - amerikai dokumentum film.
Rendezte: Ricki Stern, Anne Sundberg
Felnőtteknek*.

Ricki Stern és Anne Sundberg a darfúri konfliktusról szóló hatalmas dokumentumfilmjének tehetetlen dühe arról a pusztító irányvonalról mond ítéletet, amely annyira jellemző a mai világra. A konfliktust az USA nyíltan elfogadja népirtásként, ám nem tesz semmit, az ENSZ pedig máig habozik még csak népirtásnak is nevezni (ha ennek hívná, akkor ez azzal járna, hogy jogi kötelessége lenne közbeavatkozni).
A mészárlások hosszan tartó jeleneteinek félelmetes dokumentálása. Érettebb kamaszok talán már megnézhetik. Magyarországon még nem került forgalomba.

Hajnali mentőakció (Rescue Dawn, 2006) – amerikai háborús életrajzi dráma.
Rendezte: Werner Herzog
Szereplők: Christian Bale, Steve Zahn, Marshall Bell, Francois Chau, Jeremy Davies.
B+ | ***1/2 | +1-1 | Felnőtteknek

Werner Herzog másodjára viszi filmre a németországi születésű haditengerész pilóta, Dieter Dengler valós történetét, aki kiszabadult egy laoszi hadifogoly táborból a vietnámi háború alatt. A Rescue Dawn a rendező legérthetőbb és legjobb filmjeinek egyike. A történet néhány sajnálatos szabadon kezelt lefestése ellenére – pl. egy másik hadifogoly tévesen negatív ábrázolása – a jelentős pszichológiai, valamint fizikai ártalmaktól megviselt emberi lélek rugalmasságának hatalmas megrajzolása.
A foglyok kínzásának és sértegetésének megrajzolása; halálos harctéri erőszak; időnkénti trágárság és több durva beszéd; néhány gyenge szexuális utalás. Magyarországon még nem került forgalomba.

Szkafander és pillangó (Le scaphandre et le papillon, 2007) – francia-amerikai életrajzi dráma.
Rendezte: Julian Schnabel
Szereplők: Mathieu Amalric, Emmanuelle Seigner, Marie-Josée Croze, Anne Consigny, Patrick Chesnais
B+ | *** | +2-1 | Felnőtteknek (ORTT: 16 éven aluliak számára nem ajánlott)

Bizonyos tekintetben a mai euthanázia-barát filmek (vö. Belső tenger, Millió dolláros bébi) ellenpárja. Julian Schnabel megigéző filmje egy olyan valakinek az élet-igenlését mutatja be, aki az elképzelhető legmegrendítőbb gyengeségben szenved. A filmet a párizsi utazó, Jean-Dominique Bauby emlékére írták, aki könyvét szó szerint a bal szempillájának mozgatásával diktálta le, miután egy súlyos agyvérzést kapott. Az ő helyébe helyezi a film a nézőt, az ő gondolatait hallja, és az ő szemein keresztül látatja a világot.
Néhány szexuális utalás, és rövid meztelenség; néhány durva beszéd. Feliratos.

A győztesek után:

Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford, 2007) – amerikai western dráma.
Rendezte: Andrew Dominik
Szereplők: Brad Pitt, Zooey Deschanel, Mary-Louise Parker, Casey Affleck, Sam Rockwell, Sam Shepard
B+ | *** | -1| Felnőtteknek. (ORTT: 16 éven aluliak számára nem ajánlott)

Rob Hansen novellájának hiteles adaptációja a hírnévről, a hősimádatról, és a bűn béréről.
Feliratos.

Mr. Bean nyaral (Mr. Bean's Holiday, 2007) – angol vígjáték.
Rendezte: Steve Bendelack
Szereplők: Rowan Atkinson, Willem Dafoe, Max Baldry, Emma de Caunes
Korhatár nélkül*. (ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Egy kedves, szívmelengető és jól sikerült bohózat (nagyon jó családi mozi).

Pályán kívül (Offside, 2006) – iráni sport dráma.
Rendezte: Jafar Panahi
Szereplők: Sima Mobarak-Shahi, Shayesteh Irani, Ayda Sadeqi, Golnaz Farmani
Kamaszkortól. (ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Jafar Panahi megnyerő iráni filmvígjátéka az iráni női futballrajongókról, akik férfiruhába bújnak, hogy belopakodhassanak a Világkupa egyik selejtező labdarugómeccsére, amiről a rendőrség eltiltotta a nőket. Feliratos.

Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl, 2007) -amerikai vígjáték, dráma.
Rendezte: Craig Gillespie
Szereplők: Ryan Gosling, Patricia Clarkson, Emily Mortimer, Kelli Garner, Paul Schneider
B+ | *** | +2-1| Kamaszkortól*

Craig Gillespie megtévesztően édes komédiája egy szociális zavarokkal küzdő fiatalemberről, akit a kivárosi közössége megpróbálja felkarolni, hogy elvezesse őt egy rendetlen, de érzelmi kapcsolatra, még ha ez csak egy plasztikbábu is.
Feliratos.

Pókember 3. (Spider-Man 3, 2007) - amerikai fantasztikus kalandfilm
Rendezte: Sam Raimi
Szereplők: Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco, Thomas Haden Church,
A- | ***1/2 | +1| Kamaszkortól

A film pukkanásig tele van tömve - akciókkal, mesével, karakterekkel, humorral, energiával, létformákkal, látvánnyal, és persze ötletekkel. Miként a háló-fejű hős őrülten száguld Manhattan kanyonjaiban egy pókháló végén, a film is lélekszakadva és figyelmeztetés nélkül lendül az egyik dologról a másikra, a nyaktörő izgalmakról az elviselhetetlen ostobaságokra, és a felelősségről, az áldozatról, és most a bosszú és a megbocsátás képregény-moráljaira.

The Savages (2007) – amerikai vígjáték.
Rendezte: Tamara Jenkins
Szereplők: Laura Linney, Philip Seymour Hoffman, Philip Bosco, Peter Friedman, David Zayas
Felnőtteknek. Magyarországon még nem került forgalomba.

Egy keserű tragikomédia két rendellenesen felnőtt testvérről, akik újból összejöttek, hogy közösen gondját viseljék idős apjuknak életének végén.

A tűz martaléka (Things We Lost in the Fire, 2007) - amerikai dráma.
Rendezte: Susanne Bier
Szereplők: Halle Berry, Benicio Del Toro, Robin Weigert, Paula Newsome, Liam James
B+ | *** | +2-1| Felnőtteknek

Egy őszinte film a veszteségről, a szomorúságról, és a talpraállásról.

Még említésre méltó:

Die Hard 4. - Legdrágább az életed (Live Free or Die Hard, 2007) - Amerikai akció film
Rendezte: Len Wiseman
Szereplők: Bruce Willis, Yorgo Constantine, Justin Long, Chris Palermo, Yancey Arias, Maggie Q, Jeffrey Wright
B | *** | -1| Kamaszkortól*

Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix, 2007) - angol-amerikai fantasztikus kalandfilm
Rendezte: David Yates
Szereplők: Daniel Radcliffe, Rupert Grint, Emma Watson, Helena Bonham Carter, Robbie Coltrane, Ralph Fiennes, Michael Gambon
B | *** | +1-1| Kamaszkortól

Hatalmas szív (A Mighty Heart, 2007) – amerikai háborús dráma.
Rendezte: Michael Winterbottom
Szereplők: Angelina Jolie, Archie Panjabi, Irfan Khan, Will Patton, Dan Futterman

Idegen név (Beceneve Gogol) (The Namesake, 2006) -amerikai-indiai dráma.
Rendezte: Mira Nair
Szereplők: Irfan Khan, Kal Penn, Jagannath Guha, Ruma Guha Thakurta
B | *** | +1-2| Kamaszkortól*

Papírsárkányok (The Kite Runner, 2007) – amerikai dráma.
Rendezte: Marc Forster
Szereplők: Khalid Abdalla, Atossa Leoni, Shaun Toub, Zekeria Ebrahimi
(ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Persepolis (2007) – fekete-fehér, francia-amerikai animációs film.
Rendezte: Vincent Paronnaud, Marjane Satrapi
(ORTT: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott)

Vágy és vezeklés (Atonement, 2007) – angol dráma.
Rendezte: Joe Wright
Szereplők: Keira Knightley, James McAvoy, Romola Garai, Saoirse Ronan, Brenda Blethyn

Hát, nem is tudom...

Az asztronauta farmer (The Astronaut Farmer, 2007) -amerikai dráma.
Rendezte: Michael Polish
Szereplők: Billy Bob Thornton, Virginia Madsen, Max Thieriot
B- | **1/2 | +1-1| Korhatár nélkül*

Bűbáj (Enchanted, 2007) - amerikai családi vígjáték.
Rendezte: Kevin Lima
Szereplők: Amy Adams, Patrick Dempsey, James Marsden, Timothy Spall
C+ | ** | -1| Korhatár nélkül*

Csúcsformában 3. (Rush Hour 3, 2007) - amerikai akció-vígjáték
Rendezte: Brett Ratner
Szereplők: Jackie Chan, Chris Tucker, Hiroyuki Sanada, Noémie Lenoir
C+ | **½ | -2| Kamaszkortól*

Egyre távolabb (Away from Her, 2006) – kanadai romantikus dráma.
Rendezte: Sarah Polley
Szereplők: Julie Christie, Michael Murphy, Gordon Pinsent, Olympia Dukakis

Evan, a minden6ó (Evan Almighty, 2007) -amerikai kaland vígjáték.
Rendezte: Tom Shadyac
Szereplők: Steve Carell, Lauren Graham, Jimmy Bennett, Johnny Simmons, Morgan Freeman
C+ | ** | +1| Korhatár nélkül

Híd Terabithia földjére (Bridge To Terabithia, 2007) - amerikai fantasztikus kalandfilm
Rendezte: Gabor Csupo
Szereplők: Josh Hutcherson, AnnaSophia Robb, Zooey Deschanel, Robert Patrick, Bailee Madison
B- | **1/2 | +1| Korhatár nélkül*

Napfény (Sunshine, 2007) - angol fantasztikus thriller
Rendezte: Danny Boyle
Szereplők: Chris Evans, Cillian Murphy, Rose Byrne, Michelle Yeoh, Mark Strong, Cliff Curtis B- | *** | -1| Felnőtteknek

(Nagyon) nem ajánlott filmek

Az arany iránytű (The Golden Compass, 2007) - amerikai családi kaland fantasy
Rendezte: Chris Weitz
Szereplők: Daniel Craig, Nicole Kidman, Eva Green, Sam Elliott
D | *** | -3 | Kamaszkortól*

Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma, 2007) - amerikai westernfilm
Rendezte: James Mangold
Szereplők: Russell Crowe, Christian Bale, Logan Lerman, Dallas Roberts, Ben Foster, Peter Fonda
D | **1/2 | -3| Felnőtteknek*

~~Elizabeth: Az aranykor~~ (Elizabeth: The Golden Age, 2007) - angol történelmi dráma.
Rendezte: Shekhar Kapur
Szereplők: Cate Blanchett, Geoffrey Rush, Cate Blanchett, Clive Owen, Abbie Cornish
F | * | -4| Felnőtteknek

A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó (The Fantastic Four and the Rise of the Silver Surfer, 2007) -amerikai akció sci-fi.
Rendezte: Tim Story
Szereplők: Ioan Gruffudd, Jessica Alba, Chris Evans, Michael Chiklis, Doug Jones, Julian McMahon
C | ** | -1| Kamaszkortól

Fedőneve: Pipő (Happily N'Ever After, 2007) -amerikai, német családi animációs film.
Rendezte: Paul J. Bolger, Yvette Kaplan
C | ** | +0| Korhatár nélkül

Harmadik Shrek (Shrek the Third, 2007) -amerikai animációs vígjáték.
Rendezte: Raman Hui, Chris Miller
C | ** | -1| Korhatár nélkül*

A karib tenger kalózai 3. - A világ végén (Pirates of the Caribbean: At World's End, 2007) -amerikai kaland vígjáték.
Rendezte: Gore Verbinski
Szereplők: Johnny Depp, Orlando Bloom, Keira Knightley, Stellan Skarsgard, Jack Davenport
C+ | **1/2 | +0| Kamaszkortól

A másik én (The Brave One, 2007) - ausztrál, amerikai akció dráma.
Rendezte: Neil Jordan
Szereplők: Jodie Foster, Naveen Andrews, Terrence Howard, Mary Steenburgen
D+ | **1/2 | -3| Felnőtteknek*

A szellemlovas (Ghost Rider, 2007) - amerikai akció fantasy film.
Rendezte: Mark Steven Johnson
Szereplők: Nicolas Cage, Eva Mendez, Wes Bentley, Matt Long, Sam Elliott, Peter Fonda
C- | ** | -2| Kamaszkortól*

Trade (2007) - amerikai krimi, dráma.
Rendezte: Marco Kreuzpaintner
Szereplők: Kevin Kline, Alicja Bachleda-Curus, Paulina Gaitan, Kathleen Gati, Pavel D. Lychnikoff
C | **1/2 | +2-2| Felnőtteknek*

Válasz a Péter primátusa az Újszövetségben című írásomra érkezett kritikára 2. rész (Pozsonyi Gábor Attila vs. Cserháti Mátyás)

2007-11-23T08:31:00.001+01:00

Végre tudtam időt szakítani arra, hogy a vita második részére is válaszoljak.

Tehát a továbbiakban közlöm a két menetben lezajlott, de itt összevont vitát.

Mátyás szavai kék színnel vannak jelölve.

************************************************

26., 27. Gyógyító ereje volt a többi apostolnak is, pl. pál apostolnak, aki pl. ApCsel 28,5.

Nem magán a gyógyító képességen van a hangsúly. A 26. 27.-es pontokban meg pláne, mert itt egyáltalán nem errõl van szó. Mindenesetre a gyógyításokkal kapcsolatban szerinted nem elgondolkodtató, hogy az ApCsel 3,1-4,22-ben Péter lép Jézus helyébe mind a csodatételekkel, mind az utána következõ tanítással, majd az elvetéssel. Ez mondhatnánk egy evangéliumi séma. Miért nem más apostolról hallunk elõször? Miért nem Bertalan, vagy Máté lép elõ ilyen tettekkel elõször, ha már szerinted annyira egyenlõk voltak mindenben?

Itt a 27. pontban az emberek azért Péter mellett a többi apostolhoz is odafordulnak.

Igen, de miért "Péterhez és a többi apostolhoz" fordulnak? Miért nem úgy fogalmaz egyszerûen Lukács, hogy "Megkérdezték az apostolokat..."? Szerinted mi ez a megkülönböztetés Péter, illetve a többi apostol között?

Van egy másik ige, ahol az egyik tanítvány nem Péternek, hanem Andrásnak szól: "Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak." (Jn. 12,22).

Igen, mivel Fülöphöz a görögök mentek kérdéssel, ezért ment Fülöp Andráshoz, ugyanis kettõjüknek volt görög neve az apostolok között. Ezzel csak a görögök bizalmát akarták elnyerni. És máskülönben egy példa nem cáfolja azt, hogy Péternek szinte mindenhol elsõsége vagy különleges szerepe van az apostolok között.

A görögök bizalmát akarták elnyerni. Csak azért, mert görög nevük volt? Ez szerintem erõltetett.

Már miért lenne erõltetett az, hogy a görögök elsõsorban görögökkel, legalábbis görög nevûekkel szeretnének kapcsolatba kerülni, és nem egy héber zsidóval. Ez teljesen ésszerû, és egyébként ugyanígy magyarázza ezt a részt a legtöbb protestáns kommentár is, hogy csak a legismertebbeket említsem:
John Gill: New Exposition of the Entire Bible;
A.T. Robertson: Word Pictures of the New Testament;
J.W. McGarvey: Four-Fold Gospel;
B. W. Johnson: People's New Testament; The New Testament Commentary.
Ezenkívül az sem mellékes, hogy Fülöp és András, mivel mindketten Betszaidából származtak, minden bizonnyal jó barátok is voltak. Erre utal az is, hogy többször is együtt említik õket az Újszövetségben: Mk 3,18; Jn 1,44; 6,7-8; ApCsel 1,13.
Ezért ment Fülöp elõször Andráshoz.

Ilyen erõvel azt lehetne mondani, hogy Keresztelõ János lehetne az 1. pápa, mert õ látta meg elõször Jézust nyilvánosan (Jn. 1,29).

Keresztelõ Szent János nem volt apostol, így nehezen lehetne az apostolok vezetõje. Máskülönben pedig Mária volt az elsõ, aki látta Jézust.

Hasonlóan érvelhetnék azzal, hogy annyira fontos volt az elsõ találkozás jézus és az apostolok között, miért nem tette rögtön Jézus azt, hogy az elsõ pápájával találkozik?

Hát mind Máté (4,18), mind Márk (1,14), mind Lukács (4,38; 5,3) úgy mutatja be Pétert, hogy õ volt az elsõ tanítvány, akit meghívott Jézus. Ez sem lehet véletlen. Nem gondolod, hogy ezzel akartak valamit mondani olvasójuknak?

Nem azon múlik Péter elsõbbsége (ha lenne is neki), hogy õ mikor mit tett, vagy milyen sorrendben van felsorolva (a szentírók akár máshogyan is sorolhatták fel a neveket olykor-olykor), hanem tényleg ráruházódik-e olyan hatalom, ami a pápának is jelenleg van? Elõbb láttuk, hogy nem, és hogy Péter egyenlõ a többiekkel. Pusztán az, hogy az egyik apostolról többször esik szó még nem jelent semmit.

Ez így van. Nem az számít, hogy mit tett Péter, nem ettõl lett az ami, hanem Jézus tette azzá. Ezt a státusát fejezik ki a szent írók, amikor mindenhol kiemelik Pétert a többi közül, amikor az õ tetteit mesélik el jóval többször, s nem másét, amikor õt említik meg jóval többször, mint mást. Mindezek éppen azt fejezik ki, hogy bizony jóval nagyobb tekintéllyel bírt Péter, mint más. Az, hogy számítanak a tettek is (csak nem a primátus elnyerésében, hanem az Egyház életében), azt Lukács fejezi ki, amikor Pál történetét is elmeséli.

Milyen hatalma van a jelenlegi pápának?
1. Egy a püspökök közül, ahogy Péter is egy volt az apostolok közül.
2. De a pápa a püspökök fõje, ahogy Péter is az apostolok fõje volt.
3. A pápa az egység alapja és princípiuma, ahogy Péter is alapja az Egyháznak.
4. A pápa szava döntõ lehet (meghatározott körülmények között: Péterként kell szólnia hit és erkölcs dolgában az egész világnak címezve), amit minden igaz hívõnek el kell fogadnia, ahogy Péter szava is döntõ volt, és az összes hívõ elfogadta.

Ennyi.

Ezzel megint vitatkozom: ApCsel 20,28 így szól: "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra." Magyarul többen viselik gondját az egész nyájnak, nem egy ember.

Ez természetesen a Katolikus Egyházban is így van. A péteri székkel egyetértésben lévõ püspökök kollégiuma viseli gondját az egész nyájnak, és nem csak a pápa. A pápa csak egy viszonyítási pont, amellyel mindenkinek egyetértésben kell lennie. A püspököknek ugyanolyan fontos szerepük van a saját rájuk bízott nyáj, azaz a lokális egyház tekintetében, mint a pápának, aki ugyanezt a feladatot egyetemes szinten (is) gyakorolja.

Mellesleg Péter nem a római gyülekezet vezetõje volt, hanem a jeruzsálemi gyülekezet vezetõje, Jakabbal és Jánossal együtt.

De miután Péter Rómába ment a római gyülekezet megalapítója és vezetõje lett. Ezt számtalan hiteles ókeresztény forrás megerõsíti.
Vö.: http://www.depositum.hu/utodlas.html#oker
Ugyanezt támasztják alá a régészeti leletek is. Ajánlom ezenkívül elolvasásra a neves protestáns, Carsten Peter Thiede magyarul is megjelent könyvét: Péter apostol nyomában.

Mellesleg Péter a körülmetélkedés apostola volt, tehát feladatköre nem volt egyetemes.

Erre még visszatérek.

A dolog csattanója az, hogy Pál azt mondja magáról, hogy õ többet tett, mint az összes többi apostol együttvéve: "Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. De Isten kegyelmébõl vagyok, aki vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló: sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme" (1Kor. 15,9-10).

Ez semmit sem mond a primátusról. Megismétlem (már nem tudom, hányadszor), amit fent írtam: Nem az számít, hogy mit tett Péter, nem ettõl lett az ami, hanem Jézus tette azzá. Mellesleg itt épp azt mondja Pál, hogy õ a legkisebb az apostolok között, és nem is méltó, hogy apostolnak neveztessék. Az, hogy valaki többet dolgozik, még nem jelenti, hogy ebbõl kifolyólag õ lesz mindenek vezetõje, valamint azt se, hogy Isten munkaóra szerint döntene (én is többet dolgozom a fõnökömnél, mégis beosztott maradok ;-)). Pál minden bizonnyal alkalmas lett volna a pápai tisztségre, de Isten Pétert választotta Sziklának, az Egyház alapjának, és a Királyság kulcsainak õrizõjének. Ne akarjunk okosabbak lenni Nála.

Pál azt írja a korintusiakhoz írt második levelében, hogy "Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja." (2Kor. 11,28). Maga Pál az, aki a nagy munkabírásával az összes keresztyén gyülekezet munkájával törõdik, és azt végzi. Szinte ugyanazokat a szavakat használják a pápa munkakörének jellemzésére: a pápa a római egyházban az, aki az egyháznak az összes gondját magára vállalja. Ez az igehely viszont a napnál világosabban azt mutatja, hogy nem Péter apostol végezte ezt a munkát, hanem Pál. Hát, milyen pápa volt ez a Péter? :)))

Szent Pál itt az általa megalapított egyházakról beszél, és nem az egyetemes egyházról. A Római levélben ezt írja Pál:

"becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek... Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek." (Róm 15,20.22)

Tehát Pál más által rakott alapra nem épített, hanem csak ott, ahol még nem volt ismert Jézus neve. Rómában Péter már megvetette az alapot.

Az, hogy Péter egyszer szólal fel egy vitában, és mindenki rá hallgat, az egy dolog. Ez csak egyetlen ilyen eset.

És van minimum 49 más eset, amely Péter elsõségét vallja. Ez az egyetlen eset pedig azért jelentõs, mivel ez az egyetlen olyan eset is, ahol az egész korai Egyház vezetõsége összegyûlt, és egy vitás kérdésben mindenkire nézve kötelezõ határozatot hozott. Ezt úgy nevezik, hogy precedens értékû.

Pál pedig azt írja, hogy aki más evangéliumot vall, mint õ legyen átkozott.

És akkor? Ugyanezt mondhatja mindegyik püspök is, ha õ maga egységben van Péterrel, azaz a pápával. Pál egységben volt Péterrel, ennek érdekében ment fel Pál Jeruzsálembe Péterhez és a többi tekintélyes apostolhoz, hogy elõadja elõttük tanítását, nehogy hiába fáradozzon (vö. Gal 1,18; 2,2). Péter és a többi apostol a kezét nyújtotta Pálnak, és ezzel elismerték, hogy egységben vannak. (vö. Gal 2,5-9). Amikor kétségbe vonták egyesek a keresztény közösségben Pál apostoliságát, õ ezt írta: "Mindegy tehát, hogy én vagy õk (ti. a 12): ugyanazt hirdetjük" (1Kor 15,11). Tehát, aki más evangéliumot hirdet, mint Pál, az Péterrel, azaz az egész Egyházzal sincs egységben. Átkozott (= anathema), azaz kívül van az Egyház közösségén, kiközösített.

Mellesleg ha az Apostolok Cselekedeteit nézzük (és nem Péter cselekedeteit), akkor annak legalább másik felétõl Pált teszi "elõtérbe".

Igen, Lukács, aki Pál apostol mellett volt a missziós utakon, miután kellõképpen kiemelte Péter hangsúlyos szerepét, leírja "mestere" cselekedeteit is.

De vajon milyen érdekes, hogy mi az Apostolok Cselekedeteit olvassuk. A római egyházban pedig úgy gondolják, hogy "az elsõ pápa cselekedeteit" kellene olvasni.

Miért gondolná ezt bárki is a Katolikus Egyházban? Ennek ellenére az elsõ pápa cselekedeteit olvassuk itt elsõként.

Kicsit azt látom, hogy ennek az 50 pontos írásnak a szerzõje végig megy az összes igehelyen ahol Péterrõl esik szó, és felmutatja, hogy "lám, itt is Péter elsõbbségérõl van szó!" Ez önmagában nem mond semmit. Ugyanezt eljátszhatjuk Pál apostollal is.

Ez természetesen így van, hiszen Péter primátusi szerepének a vizsgálata ezt követeli meg. Meg kell vizsgálni az összes olyan helyet, ahol Péter személye felbukkan, és meg kell nézni, vajon visszatükrözi-e ezt a szent írók írásba rejtett gondolatai, Péter, és a vele kapcsolatba került személyek szavai, tettei és viselkedése. Ez az 50 érv felsorolja azokat a helyeket, ahol Péter primátusa kifejezõdik, illetve ahol primátusára utaló jelek vannak.
Ha Pál valamelyik szerepét vizsgálnánk meg, akkor ugyanígy kellene eljárni. Csak nála primátusról nem beszélhetünk, mivel kifejezve ez sehol sincs, és nem is vallotta ezt senki.

Nem, nem, és nem. Eleve azzal, hogy a pápaság egy nagymérvû fejlõdésen keresztül ment Péter ideje óta.

A fejlõdés egy természetes folyamat. Minden jó dolog fejlõdik, azaz kibontakozik, tisztul, egyre inkább önmaga lesz, és amellett, hogy mindig önmaga marad, folyton alkalmazkodik a pillanatnyi környezetéhez is. Egy mag kifejlõdik, és egy hatalmas fává terebélyesedik. A fa egészen máshogy néz ki, mint a mag, de mégis, a magban benne van az egész fa minden tulajdonsága. Ez történik a dogmafejlõdés során is. És ugyanezt mondta a nagy protestáns egyháztörténész, Harnack, a pápaságról is, amit az elsõ részben már beidéztem, miszerint "a katolicizmus legfontosabb elemei az apostoli korig nyúlnak vissza".
Egy másik folyamat a romlás, a visszafejlõdés, a betegség. Ez nem jó dolog, de még nem reménytelen. Ilyenkor a Fa néhány ága korhadni kezd, vagy lekonyulnak ágai, mivel élõsködõk kerülnek rá, vagy nem kap elég vizet, vagy napfényt. Ilyenkor a Fa teljesen ugyanaz a fa marad, csak éppen pillanatnyilag zavar támad fejlõdésében. Ám amikor idõvel helyre állnak a körülmények, akkor a fejlõdés tovább folytatódik, és a beteg részek egészségessé válnak. Ez történik pl. amikor eretnekségek, vagy erkölcsi rendellenességek, visszásságok terjednek el az Egyházban.

Másik eset az, amikor a fejlõdést meggátolják, és a Fa elcsökevényesedik, mert újra és újra levágják a friss és zöldellõ hajtásokat is, és így nem tudja elérni eredeti szépségét, eredeti alakját, azt, amelyre teremtetett. Lehet, hogy egy szép és élõ bokor lesz belõle, formás külsõvel, duzzadó erõvel, dús levélzettel, sõt virágokkal is, de mégsem az igazi, mégsem az, amelyre Isten teremtette, amit Isten szeretne belõle kihozni, amely a magban benne rejtezik. Én ezzel a képpel adnám vissza a keleti orthodox Egyház állapotát. A fa ugyanaz, de az egyik oldalát nem engedik fejlõdni, és sajnos így a Fa egyik oldala magasabb, mint a másik.

Aztán van egy természetellenes folyamat is, amikor valaki levág néhány ágat a Fáról, és megpróbálja õket úgy összetákolni, hogy abból az eredeti mag alakja formálódjon ki. Ez az ember aztán hiába mutogatja ezt a fadarabot, mondván, hogy íme, az enyém jobban hasonlít az eredeti Maghoz, a fadarab csak egy élettelen fadarab marad, ami elveszítette kapcsolatát az eredeti Fával, és csak akkor kerülhet újra élõ kapcsolatba az eredeti Maggal, ha a Fába visszaoltják. Vagy ugyanez áll fenn, amikor valaki lenyesi a magának tetszõ ágakat, mert mondjuk betegnek látta a Fát. Elültethetik ezeket az ágakat (vagy a fentebb említett fadarabot) is ugyanabba a földbe, mint amelyben az eredeti Fa áll, ugyanaz a napfény éri õt is, és ugyanazt az esõt kapja, csakhogy a napfényt és az esõt a Fa végett adja Isten, hogy az éljen, de ebbõl kaphat az elválasztott fa is. Gyökeret verhet, fejlõdésnek indulhat az is, leveleket hozhat, akár virágokat is, de ezeket az eredeti Fának köszönheti, és a Fa számára adott napfénynek és esõnek. Ez a fa már nem az eredeti Fa, nem ugyanabból a magból származik, és nem is ugyanAz ültette. Ha visszaoltják ezt az eredeti Fába, akkor lehet annak egy szép ága, de enélkül idegen facsemete marad, amelyet majd vagy megtart a Gazda, vagy kigyomlál.

Armstrong írása olyan, hogy veszi a modern pápaság gondolatát, és azt próbálja kikeresni a Bibliából. A Bibliát akarja a pápasághoz hozzásimítani. De ez így nem fog menni!

Nincs nehéz dolga kikeresni a pápaságot a Szentírásból, hiszen több esetben már-már kiszúrja az ember szemét. Máskülönben a keresés valahol tényleg így van, és így is kell lennie. A protestánsok is ugyanezt teszik, és mindenki más, aki a Bibliával (is) igazolni akarja magát. Mi (legalábbis a katolikusok javarésze) valljuk, hogy az összes katolikus tanítás megtalálható a Szentírásban vagy explicite (kifejezetten), vagy implicite (benne rejlõ módon). Dave Armstrong ezeket a Szentírásban lévõ explicit illetve implicit pontokat, részeket mutatta be írásában.
Ugyanezt tették a béreaiak is. Ezt írja róluk Lukács:

ApCsel 17,10-11
A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek már nemesebb lelkûek voltak, mint a tesszalonikiek. Be is fogadták az igét lelkesen, és nap-nap után kutatták az Írásban, vajon ezek a dolgok valóban így vannak-e.

Azaz a tesszalonikaiaknál nemesebb lelkû béreaiak elõször is befogadták az apostoli (szóbeli) tanítást (elsõdleges tekintély), majd ezek után átnézték a Szentírást, hogy hol találhatóak meg ezek a tanítások benne.

28., 29., 30. Ez nem így van. "Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt." (ApCsel 2,43). És ráadásul az összes tett csodát és jelt.

És melyik apostol csodáit beszéli el Lukács a 12 közül?

Sokuknak.

Sokuknak? Kizárólag Péterét.

Míg a többi apostol csodáiról csak általánosságban beszél, addig Péternek 5 csodás történetét beszéli el (3,1-10; 5,1-11; 9,32-35; 9,36-42; 12,6-11), és ezen kívül azt is megemlíti Lukács, hogy Péternek még az árnyéka is gyógyított (5,15-16).
Ugyanígy: egyetlen apostol beszéde sincs megörökítve, viszont Péternek 5 nagyobb beszédét is leírták az ApCsel-ben (2,14-36; 3,12-26; 4,8-12; 10,34-43; 11,4-18), illetve 5 fontosabb intézkedését is (1,16-22; 2,38-41; 8,19-23; 10,47-48; 15,7-11).

Rajta kívül egyetlen egy apostol csodája sincs megörökítve. János apostol csak – mondhatnánk – mellékszereplõ Péter oldalán. István sem volt apostol, hanem egy diakónus, Fülöp szintén a 7 diakónus egyike (vö. ApCsel 6,5; 21,8). Jakab ugyancsak nem az apostol, hanem Jézus "testvére" ("adelphosz"-a = unokatestvére, Kleofás és Mária fia, vö. Mk 15,40; Jn 19,25), a Jakab levél szerzõje. Pál szintén nem tartozott a Tizenkettõhöz. Más fontosabb ókeresztény egyházi tagról nem szól az Apostolok Cselekedetei.

Tehát úgy látom, hogy nálad a "sokak" egyenlõ az eggyel.

Olvasd el. Pl. Pált megmarja a kígyú, de õ meggyógyul.

Mint írtam, Pál nem a Tizenkettõ között volt, én azt kérdeztem.

31. Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy az összes protestánsnak rég hallottnak kell lennie. Íme mégis Isten kegyelmébõl itt vagyok. És ha már élek ez azt is jelentheti ezek alapján, hogy a pápa nem az Isten által felkent vezetõ, hanem tévtanító (ha belegondolunk).

Egyrészrõl miért kellene az összes protestánsnak meghalnia? Az Egyház anathémát csak katolikusra mondhat, azaz csak katolikust közösíthet ki az Egyházból. A Tridenti Zsinat anathémái azokra vonatkoztak, és vonatkoznak, akik a Katolikus Egyházon belül a kihirdetett tanítás ellen vannak, és ebben a hitükben megmaradnak. Akik sohasem voltak a Katolikus Egyházban, azokra ez érthetõen nem vonatkozik.

Másrészrõl itt Isten egy jelet adott, amellyel megerõsítette azt, hogy Péter határozata az isteni jog szerint is meg van erõsítve.

Harmadsorban pedig én nagyon érdekesnek találnám azt, hogy azok lennének a tévtanítók, akik pl. az egész kereszténység alapjait (a Szentháromság, Krisztus természete, stb.) megerõsítették, kemény harcokat vívtak e tanításokért, és számtalanszor életüket adták érte.

Jézus azt mondta, hogy a tévtanítók sokan lesznek egy idõben (Mt 24,11; Mk 13,22). Az Egyházból valók voltak, de kilépnek onnan, és maguknak szereznek hívõket az Egyházból (ApCsel 20,29-30). Csak álapostolok, akik csak látszólag apostolok (2Kor 11,13), hiszen magukat teszik azzá, apostoli megbízás nélkül tanítanak (ApCsel 15,24). Az emberek pedig egyéni véleményeik, érzéseik szerint válogatnak a tévtanítók közül (2Tim 4,3).
Ezeket nem hiszem, hogy a pápára lehetne alkalmazni.

Gondolkozz:
1. Azt állítottad, hogy Júdás apostol utódja volt Mátyás apostol.
2. Magyarul egy apostol utódja szintén apostol.
3. Ha az apostolok utódai a római egyház püspökei, akkor mind a pápa, mind a püspökei ezen logikai láncolat szerint apostolok.
4. A Jelenések 2,2 pedig azt állítja, hogy vannak, akik apostoloknak nevezik magukat, de nem azok, hanem tévtanítók.

Ez teljesen következetlen. Ott van a logikai bukfenc, hogy az, hogy vannak álapostolok, még nem zárja ki azt, hogy vannak igazi apostolok, sõt, a szöveg (Jel 2,2) éppen, hogy utal rájuk. Ugyanis, ha csak 12 apostol lett volna, akkor nem kellene egyes személyeket "próbára tenni", hogy igazi apostol-e vagy nem, ahogy a szöveg írja, hiszen bizonyára mindenki tudta a keresztény körökben, hogy ki az a 12 apostol. Ha tehát vannak igazi apostolok a Jelenések könyve megírásának az idejében, akik nem tartoztak a 12 közé, akkor ma is lehetnek igaz apostolok

De nézzük át elõször is, hogy kik is az apostolok, és kik a püspökök?

1) A püspök Isten sáfára, megbízottja (Tit 1,7; vö. Mal 2,7), azaz Isten házának gondviselõje, aki majd számot ad sáfárságáról (Zsid 13,17), és az apostolság ugyanez (vö. Lk 12,42; 16,2; 1Kor 4,1)

2) A püspöknek fennhatósága van a papok és a helyi egyház fölött: ApCsel 14,23; 1Tim 5,19; Tit 1,5-6. Ugyanígy természetesen az apostoloknak is.

3) A püspöknek hatalma van, hogy papokat szenteljen fel: ApCsel 14,22; 1Tim 5,22; Tit 1,5; Zsid 6,2. Ugyanígy az apostoloknak is (ApCsel 6,6; 13,3; 2Tim 1,6)

4) A püspöknek különleges felelõssége a hit megvédése: Csel 20,28-31; 2Tim 4,1-5; Tit 1,9-10; 2Pét 3,15-16. Apostoloknál: pl. Lk 12,11; 21,14-15.

5) Hatalom a hamis tanítások megdorgálására és a kiközösítéshez: Csel 8,14-24; 1Kor 16,22; 1Tim 5,20; 2Tim 4,2; Tit 1,10-11; 3Jn 10. Apostoloknál: Mt 16,19; 18,18-19.

6) Hatalom a bérmálkozás szentségének kiosztásához (a maradandó Szentlélek átvétele): Csel 8,14-17; 19,5-6.

7) Az Egyház pénzügyeinek igazgatása: 1Tim 3,3-4; 1Pét 5,2. Apostolok: Jn 12,6; 13,29.

Tehát szinte teljesen fedi az apostolok feladatai a püspökök feladatait.

Aztán Szent Pál azt tanítja nekünk, hogy az Egyház az apostolok alapjára van építve (Ef 2,20), akiket Krisztus maga választott ki (Jn 6,70; ApCsel 1,2.13; vö. Mt 16,18). A Mk 6,30. Jézus tizenkét eredeti tanítványát apostoloknak hívja, és a Mt 10,1-5 és a Jel 21,14 tizenkét apostolról beszél. Azonban ez nem azt jelenti, hogy csak 12 apostol van (vagy Pállal együtt 13), ugyanis a Szentírás más apostolokról is tudósít:

1 Tessz 2,7
Bár rátok támaszkodhattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, úgy, ahogyan a dajka gondozza a gyermekeit.

1 Tessz 1,1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség!

Tehát Szilvánusz és Timóteus is apostol.

Róm 16,7
Köszöntsétek Andronikoszt és Júniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik elõbb lettek Krisztusban hívõk, mint én.

Tehát Andronikusz, Júniász, Pál apostol több rokona és társa szintén az apostolok közé tartoztak.

ApCsel 14,4
A város lakossága azonban megoszlott. Egyesek ugyanis a zsidókkal, mások viszont az apostolokkal tartottak.
ApCsel 14,14
Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé,

Tehát Barnabás is apostol.

Gal 1,19
Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Az Úr (unoka)testvére, Jakab ugyancsak apostol.

1 Kor 15,5
Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettõnek.
1 Kor 15,6
Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek.
1 Kor 15,7
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.

Jézus a Tizenkettõ apostol után jelent meg valamennyi apostolnak, tehát jóval többnek kell lenniük.

2Kor 8,23
Akár Tituszról van hát szó, vele közösségben élek, ti felétek pedig munkatársam õ, akár testvéreinkrõl, õk az eklézsiák apostolai, a Krisztus dicsõségére. (Csia)

Azaz Pál apostolokat küldött (püspököket nevezett ki?) Korintusba.

Fil 2,25
Kényszerítve láttam magam arra, hogy hozzátok küldjem testvéremet, munkatársamat és harcostársamat, Epafrodituszt, ki nektek apostolotok, az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítõ pap. (Csia)

Epafroditusz Filippi város apostola (püspöke).

Tehát egyáltalán nem csak tizenkét apostol van a Szentírás szerint.

Aztán nézd csak a következõ példát: Júdás apostol halála után, a megmaradó tizenegy apostol kinevezte az õ utódját, Mátyást (ApCsel 1,20-26). Mivel Júdás ebben a versben püspökként (episzkoposz) van megnevezve, ezért logikailag kiterjed az összes apostolra az, hogy püspökökként tekintsük õket.

ApCsel 1,20
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az õ lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az õ püspökségét (episzkopoi) más vegye el. (Károli)

Ha az Apostolok püspökök is, és az egyiknek helyébe lép egy másik, Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után, akkor egyértelmû példánk van az apostoli jogfolytonosságra a Bibliában, ami Kr. u. 35 elõtt történt. Hasonló módon Szent Pál is továbbadja hivatalát Timóteusnak (2Tim 4,1-6), röviddel halála elõtt, Kr. u. 65 körül. Ez az utódlás határozottan ekvivalens az Apostolok és a püspökök között, akik az Apostolok utódai. Kiegészítésként, arról is tájékoztat a Szentírás, hogy az Egyház maga örökkévaló, tévedhetetlen és szeplõtelen (Mt 16,18; Jn 14,26; 16,18). Miért kellene a korai õs-Egyházat másmilyen formában alapítani, mint a késõbbi Egyházat?

Ami a tévtanítást illeti, onnan lehet tudni, hogy valami tévedés, ha utánajárunk (ennek legkiválóbb forrása a Biblia), és nemcsak vakon fogadunk el valaki más véleményét.

És ki jár utána? Te vagy én? És ha pont mi vagyunk a vakok? Ha egy bibliai kérdésrõl 50 vélemény van (köztük a tied is), aminek mind az 50 alaposan utánajárt a Bibliában, akkor kinek van igaza? Ki dönti el, hogy kinél van az igazság? Mondjuk pl. az Egyházat, vagy Krisztus parancsait illetõen ezt nem mondhatjuk mellékesnek, hiszen akár az örök üdvösségünkrõl lehet szó! A protestantizmusnak ez a legeslegnagyobb baja. Végsõ soron semmire az égadta világon nem tud egyetlenegy biztos választ adni, csak azt, amelyet saját maga ítél, amit saját maga lát, vagy vél látni a Bibliában. Pedig megmondta ugyanez az Írás:

"Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében, és önmaguk elõtt okosak!" (Iz 5,21)

Olvasd el kérlek ezt a kis írás, amit épp most nemrég fordítottam le: Egy képzeletbeli párbeszéd a "sola Scriptura"-ról

Egyetlen megoldás van ilyenkor, ha van egy élõ, bármikor reakciókész, és megnyilvánulható legfelsõbb vélemény, amelyhez mindenkinek igazodnia kell, s akinek a szavának ugyanúgy hiszünk – bízva Krisztusban – mint ahogy hiszünk a Szentírás szerzõinek, a kánon meghatározóinak, vagy a keresztény hitvallás megfogalmazóinak. Máskülönben relativizmusba, individualizmusba, azaz káoszba, vitákba, egyenetlenkedésekbe süllyedünk. Ezt nem tudta volna elõre Krisztus? Ezt egy egyszerû, józan eszû ember is tudná. És, ha tudott róla, akkor szerinted nem tett volna ez ellen semmit? Egymással vitatkozó, beképzelt Szuper-Pápák, vagy egyetlen végsõ fórum, egyetlen fõpásztor, egy biztos alap, amelynek épségét és tévedhetetlenségét maga Krisztus szavatolja. Válassz!

Mellesleg gondolkozz el azon, hogy azzal, hogy a pápának egyetemes hatalma van az egész római egyház fölött, így egy ember kezében rengeteg hatalom van. Így rendkívül könnyû elfogadtatni valakivel rengeteg tévtanítást, ha ráadásul apostoli utüdlásra és tévedhetetlenségre hivatkozol.

Mi hisszük, hogy ugyanolyan és ugyanannyi hatalma van a pápának, mint volt Péter apostolnak. Ahogy az õskeresztények megbíztak Péter szavaiban, és más apostolok szavaiban, ugyanúgy megbízunk mi is a pápa vagy a püspökök szavaiban. Ahogy hisszük azt, hogy a Biblia tévedhetetlenül közvetíti Isten szavát, ugyanígy azt is hisszük, hogy a pápa is közvetítheti tévedhetetlenül Isten szavát. Ahogy Isten akkor vezette Egyházát, hogy Igéje minél közelebb jusson el a Jézusban hívõkhöz, mi hisszük, hogy ma is jelen van Isten az Õ Egyházában, és ma is ugyanúgy vezeti azt, hogy Igéje minél közelebb jusson el hozzánk. Ahogy akkor is voltak tévedések a hívõk között, úgy ma is vannak, és ahogy akkor is volt végsõ fórum, úgy ma is van.

Eretnekségbe sokkal könnyebb esni, ha a magunk feje után megyünk. Ahogy Chesterton mondta: "Elesni nagyon sokféle szögben lehet, de egyenesen állni csak egyben." Ráadásul a pápa keze kötve van. Soha nem mondhat ellent a Kinyilatkoztatásnak, sem a korábbi dogmáknak. Pl. hiába hirdetné ki egy pápa, hogy a bûnbánat szentsége nem szentség, az õ szavait is ugyanúgy eretnek tételként kellene kezelni. Érdekességként megemlítem, hogy soha nem kellett ilyet tenni, ami egy 2000 éves idõszakban igencsak figyelemre méltó, ismerve az egyháztörténetet. Soha nem volt egyetlen egy olyan pápa, még a legsötétebb idõszakokban sem, aki (protestáns értelemben is vett) eretnekséget hirdetett volna. A római szék az egyetlen ilyen szék, ugyanis minden más apostoli székben voltak eretnek püspökök (pl. Konstantinápolyban volt több ariánus, nesztoriánus, monofizita, és monotelita püspök is).

Mellesleg egyszer kértelek, hogy ne hivatkozz a római egyház nem létezõ egységére.

A Katolikus Egyház egységben van. Errõl már volt szó. Olvasd el a Katekizmust, és annak minden pontját minden egyes katolikus vallja. Olvasd el az Egyházi Törvénykönyvet, és annak minden egyes rendelkezését minden katolikus megtartja. Abban a néhány, és nem jelentõs kérdésben pedig, ami még nincs eldöntve, bármikor dönthet az Egyházi Tanítóhivatal, és onnantól ismét minden katolikus egyetért. Ez a protestánsoknál csak egy vágyálom. Ajánlott olvasnivaló: A "protestáns egység".

Innen idézem az idevágót:

1. A katolikusoknak van olyan hivatalos magisztériuma, amely bármikor eldöntheti ezeket a kérdéseket, vagy pedig akár vitathatóvá is teheti õket, mint olyan témákat, amelyek nem érintik a hitet lényeges dologban.

2. Ezek az iskolák, bár különbözõ nézeteket vallanak, ragaszkodnak a magisztérium tanításához, azaz, ha valamelyikük nézetét elutasítja a Tanítóhivatal, akkor azt elfogadják kihirdetett eredményként.

3. A katolikus irányzatok közötti nézeteltérések nagyságrenddel elmaradnak a protestáns iskolák nézeteltérései mögött. Ha összehasonlítjuk ezeket a vitás pontokat, akkor a katolikusoké egyértelmûen csekélységek. Csakhogy szemléltessem: pl. a domonkosok és a jezsuiták egyetértenek a Katekizmus 2864 pontjában, de 1-et máshogyan magyaráznak; ugyanez pl. az evangélikusok és a reformátusok között kb. fordított arányban lenne: 1-ben egyetértenek, és 2864-ben nem.

4. A katolikus Tanítóhivatal létezése azt is jelenti, hogy a katolikusoknak van hivatalos tanításuk. De a protestánsok között nincs olyan szerv – még csak hasonló sem –, amely beszélhetne a protestantizmus nevében.

Máskor a protestánsok azokra a látszólagos katolikusokra szoktak hivatkozni, akik nem fogadják el a Tanítóhivatal döntéseit, és vitákba szállnak velük.

Itt rá kell elõször is mutatni, hogy a különbség a szakadár, vagy kvázi katolikusok, illetve az Egyház hivatalos tanítása között legtöbbször kisebb, mint egy felekezeten belül találomra kiválasztott két protestáns nézete között. Ezenkívül a protestáns gyülekezetekben is vannak olyanok, akik kétségbe vonják saját felekezetük tanítását, és akkor még nem beszéltünk a felekezetek közötti különbségekrõl. A különbség az, hogy a katolicizmuson belül van egy testület – a püspökök tanítása, egységben a pápával – amely az "Egyház nevében" szólhat, és amely világosan lefektetheti a "katolikus álláspontot", azt az álláspontot, amelyet egy katolikusnak, ahhoz, hogy katolikus maradjon, hinnie kell. A protestantizmusban ehhez még csak hasonló sincs.

Ezzel szemben a protestáns sejtszerû modell szerint ha az egyik sejtben tévedés lép fel, azt az egy sejtet mindig ki lehet iktatni. És mellesleg szabad az út a legfõbb tekintéllyel összehasonlítani, a Bibliával.

Sejtszerû modell? Nevetséges, és a Bibliával teljesen ellentétes. Krisztusnak egyetlen igaz Egyháza van, és Õ abban van teljesen jelen, s nem pedig "egyházsejtek", ahol mindegyik (egy Bibliával a kezében) a másikra mutogat, hogy nem biblikus. Nem egy-egy "sejtet" kell kiiktatni, ha azok hamisak, mert egyetlen igaz van, és az összes többi hamis. Szent Pál sem átment egy másik gyülekezetbe, ha valami visszásságot talált valahol, hanem rendet rakott, és akik mást tanítottak, azokat kiközösítette az Egyházból (vö. Róm 16,17-20; 1Kor 5,1-5.9-13; 2Kor 2,5-6; 2Tessz 3,6.14; 1Tim 1,19-20; 6,5; 2Tim 2,15-19; 4,14-15; Tit 3,10), de ugyanezt mondta az Úr is (vö. Mt 18,17-18).

33. Többet mond, mint ami az igében benne van. Itt egyszerûen arról van szó, hogy Pétert elküldi az Úr elmondani az evangéliumot.

Semmivel sem mondtam többet, csaknem szó szerint idéztem az Igét: Az angyal Kornéliusznak azt mondja ("az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!""), hogy Pétert hívassa el, hogy õ adja a tanítást ("hívasson el házába és hallgassa a tanításodat." - 10,22) és õ adhat instrukciókat ("itt állunk... hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott." - 10,33; "Ezzel (Péter) elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg õket" – 10,48) a keresztények között.

Az angyal vajon miért épp Pétert választotta ki az apostolok közül? Talán, mert nagyon fontos dologról volt szó (a pogányok bevétele az Egyházba), amit sokan vitatottnak gondoltak (ApCsel 11,1-2), ám Péter tekintélyére hallgatni fognak (11,18).

Ezzel szemben az ApCsel 15-ben a keresztyének és köztük az apostolok is zsinatot tartanak, ahol nem esik szó péter vezetõi szerepérõl.

Nem esik szó? Te mit olvasol? A zsinaton Péter elnököl, és az õ szavaira hallgat el a vitatkozó Egyház:

ApCsel 15,2
Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.
ApCsel 15,6
Összegyûltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.
ApCsel 15,7
Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk...
ApCsel 15,12
Erre az egész gyülekezet elhallgatott...

Hát, te mit olvasol? Hol van az, hogy Péter itt elnököl?
Ellenben:
"Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtõl fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek." (ApCsel 15,7). És itt van szó szerint leírva, hogy Péter tisztsége nem egyetemes.

Látod, itt azt mondod, hogy Péter tisztsége azért nem egyetemes, mert itt õ az, aki a pogányoknak hirdeti az igét. Korábban pedig azt írtad, hivatkozva a Gal 2,7-8-ra, hogy "Péter a körülmetélkedés apostola volt, tehát feladatköre nem volt egyetemes." Tehát Péter tisztsége azért nem volt egyetemes, mert a körülmetélkedés apostola, itt meg azért, mert Péter a õpogányok apostola. Semmi mást nem kell tenned most, mint összeraknod ezt a két állításodat:
Péter a pogányok Apostola (ApCsel 15,7) + Péter a zsidók Apostola (Gal 2,7-8) = Péter mindenki Apostola, azaz tisztsége egyetemes.

Ebbõl az egy példából is láthatod, hogy mennyire nem figyelsz, hogy mit is mondasz, hanem csak a lényegre koncentrálsz, hogy tagadj.

34., 35. Itt Péter nem oktat senkit, mintha felsõbb tekintélye van, egyszerûen elmondja, hogy Isten mit tett vele. Nem rendelkezik semmi fölött, hanem egyszerûen továbbmondja azt, amit tapasztalt.

Olvasd csak:

ApCsel 10,48
Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg õket. Õt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

Elrendelte = prosztasszó (elõír, elrendel, parancsol, rendelkezik, meghatároz, utasít, kötelez vki vmire) Vö.: Mt 8,4; Mk 1,44; Lk 5,14.

36. Ha ennyi jel és csoda kötõdik Péterhez, mint az elsõ pápa személyéhez, akkor miért nem történt a többi pápával?

Történt, nem is egy. De a pápasághoz nem elõfeltétel a csoda. Ahogy más feladatokhoz sem.

Hát, ezek szerintem kétségesek.

Ezeket az eseteket nem katolikusok vizsgálják, hanem teljesen független szakértõket kérnek fel a vizsgálatokra, mint most is, II. János Pál csodáit illetõen. Több olyan eset is volt, hogy ilyen felkért ateista szakértõ a csodákat vizsgálva megtért. Pl. a korábban ateista, Nobel-díjas Alexis Carrel Lourdes-ban.

Mellesleg annyira szembenáll itt a börtönben ülõ Péter a többi pápával, aki másokat zárt börtönökbe?

Az a baj, hogy te mindig a pápaság rossz oldalait, vagy inkább rossz példáit látod. Így sohasem leszel katolikus. ;-)

Az a helyzet, hogy voltam. :-) Azért mentem el mert sok képmutatást láttam. :-(

Ez érdekes. Tehát egyrészrõl nem azért mentél el, mert a protestáns tanításban találtad meg az igazságot?

Jól látta Chesterton:

"Bizonyos emberek, különösen a fiatalok közül, felhagynak a katolicizmus gyakorlatával, de egyikük sem a protestantizmus kedvéért. Gyakorlatilag valamennyien a pogányságért hagyják el.
Dolgokért, nem elméletekért hagyják el; és ha vannak elméleteik, azok néha futurista elméletek, de valójában sohasem a protestantizmus teológiai elméletei.
Nem azt mondom, hogy a sörért és a tekebábukért hagyják el a katolicizmust, mert a katolicizmus sohasem vette el a kedvet ezektõl az intézményektõl, ahogy azt néha a protestantizmus tette. Azért hagyják el, hogy vígan éljenek...
Tudom az öreg racionalisták azt hangoztatják, hogy értelmük akadályozza meg a hithez való visszatérésüket, de ez nem igaz: ez már nem az értelem, hanem inkább a szenvedély...
Õk úgy érzik - nem oktalan módon -: az a tény, hogy elkötelezik magukat a katolicizmussal szemben, felelõsségvállalást jelent, mely állandóan zablaként mûködik."
(A katolikus Egyház és a megtérés)

Másrészrõl a protestánsoknál nincsenek képmutató emberek? És ha képmutatást látsz a protestánsoknál, akkor onnan is elmész? Mondjuk a buddhistákhoz? Aztán tovább?
Józan ember nem hagyja el a vallását képmutatások miatt. Ez – szerintem - sokszor vagy a rossz nevelés következménye lehet. (Pl. valaki nem szereti mondjuk az apját (amirõl javarészt a szülõ tehet), és ezért meggyûlöli az apja dolgait is, elveit, vallását, stb.); vagy a bûn, elsõsorban a gõg.
Ezt, ha így van, észre kell venni, és lebontani azt a falat, ami eltakarja a látómezõt.

Visszatérve, az, hogy voltak rossz pápák, még nem jelenti, hogy maga a pápaság rossz.

Kérdezem én: ha ennyire bûnös volt némely pápa, akkor ez azt a kérdést veti fel, hogy nem lehetett jobb embert találni ilyen bûnös embereknél az akkori keresztyén világban?! Ez jó kérdés! Erre mit tudsz válaszolni?

Biztosan lehetett volna jobbakat találni, de nem így történt. De gondolj csak bele, hogy ez is mennyire csodálatos – bár neked talán inkább rémisztõnek tûnhet. Gondolj bele, hogy annak ellenére, hogy a Katolikus Egyház legmagasabb posztjára többször is oktalan, erkölcstelen, trehány, keresztény küldetését semmibe vevõ ember került, sõt, gyakran az egész Egyház ilyen volt, és mégse tûnt el a Katolikus Egyház a történelem süllyesztõjében, mint pl. ahogy a Római Birodalom, de az összes többi császárság, és minden egyéb ókori intézmény is.

Nálatok sem kezdik kétségbe vonni a pásztori vagy lelkészi hivatalt, mert voltak rossz pásztoraitok, illetve lelkészeitek. Vagy nem szüntetjük meg a miniszterelnöki tisztséget, mert van egy rossz miniszterelnökünk.
A pápák között számtalan szent és igaz keresztény volt, és õk jóval többen voltak, mint a rosszak. Sokan közülük szintén börtönben voltak, üldözték õket, és rengetegszer törtek az életükre.
A pápák (általában) nem a hatalmukat akarták kiterjeszteni – hiszen számtalanszor egy kompromisszummal nagyobb hatalmat szerezhettek volna, mint úgy, amikor kiálltak jogaikért -, hanem egyetlen cél volt elõttük kitûzve, az, ami fõpásztori hivatalukból fakad: a nyáj védelme. Az, hogy sokszor megsuhintották pásztorbotjukat a farkasok felé, nem róható fel nekik, csak az, amikor mindezen cél elérését keresztényhez méltatlan eszközökkel akarták megvalósítani. Volt ilyen is, ez tény. Nem is egy, ez is tény. Hogy a katolikus- és vallásellenes történészek mindezt jócskán elnagyolták és eltúlozták, az is tény. De ha mindezek a méltatlanságok igazak is, akkor sem a pápaság mint olyan, elvetése és tagadása a megoldás. Ezekrõl a tettekrõl azoknak a pápáknak kellett elszámolniuk az Úr Jézus elõtt, akik mindezt tették.

De eleve azzal, hogy egy embernek rengeteg hatalma van. Ugyanúgy, mint az amerikai legfelsõbb bíróság esetében: 9 ember rengeteg döntást hizhat ami nagy mértékben befolyásolja az amerikai törvényhozást.

Persze, hogy rengeteg hatalma van, de ez szükségszerû, arról nem is beszélve, hogy maga Jézus akarta így: "Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is." (Mt 16,19) Akárhogyan is nézem, de ezt egy embernek mondja az Úr. Nálatok, protestánsoknál ki az, aki ha valamit megköt, az a mennyben is kötve van, és ha valamit felold, az a mennyben is úgy lesz? Még többes számban (vö. Mt 18,18) sincs ilyen. Ki az vagy kik azok – konkrétan – akiket, ha hallgattok, úgy tekintetek rá, mintha magát Jézust hallgatnátok, vagy akit, ha elutasít valaki, úgy veszitek, hogy magát Jézust utasítja el (vö. Lk 10,16)? Melyik az az egyház, amelyre, ha valaki nem hallgat, akkor úgy kell vennünk mint egy pogányt vagy egy vámost (vö. Mt 18,17) Ki az nálatok, aki (vagy akik) "Urunk Jézus hatalmával" (vö. 1Kor 5,3-5) tehetne bármit is az (akármilyen) egyházon belül? Ki az, aki által "maga az Isten int" benneteket (vö. 2Kor 5,20)?

Egyszer megkérdezték II. János Pál pápát, hogy miért nem ítéli el az inkvizíciót. Azt válaszolta, hogy azért nem, mert ez az egyházi szervezet volt az, ami neki hatalmat adott. Ha egy papa látja, hogy egyértelmûen Bibliátlan a modern római pápaság, akkor miért nem reformálja? Vagy miért nem szünteti meg? (pl. tévedhetetlenség dogmája ?

Ez teljesen logikátlan, és II. János Pál nem szokott logikátlan dolgokat mondani. Ergo semmi ilyet nem mondott.

A pápaságot egyébként meg lehet reformálni, és idõnként meg is kell. De természetesen a kánoni alapok – azaz a dogmák –, a Szentírás és a Hagyomány figyelembevételével. Ugyanis pl. azokat a dolgokat, amelyek pl. csak az Egyházi Törvénykönyvben vannak meghatározva, meg lehet változtatni – viszont a dogmákat nem.

A pápaság dogmái kb. a következõk:

1) Krisztus kijelölte Péter apostolt, hogy elsõ legyen az apostolok között, és az egész Egyház látható feje legyen, amellyel nem csak tiszteletbeli elsõségre, hanem közvetlenül és személyesen kijelölte a valódi és sajátos joghatósági primátusra. (De fide. – azaz tévedhetetlen dogma)

2) Krisztus rendelése szerint mindig vannak Péternek az egész Egyházra kiterjedõ primátusa folytonosságában utódai. (De fide.)

3) Péter utóda ugyanabban a primátusban Róma püspöke. (De fide.)

4) A római püspöknek az egyetemes Egyházra kiterjedõ közvetlen, teljes és legfõbb joghatósági hatalma nem csak azokban a dolgokban van, amelyek a hitet és az erkölcsöket, hanem azokban is, amelyek az egész világon elterjedt Egyház fegyelmét és kormányzását érintik. (De fide.)

5) A pápa tévedhetetlen, amikor "ex cathedra" beszél, és az ilyen határozatai önmagukból kifolyólag megmásíthatatlanok. (De fide.)

Sok teológus – mind katolikus, mind nem-katolikus – gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne egy olyan formát találni, amely megmaradna katolikus, de jobban elõsegíthetné a teljes keresztény egységet. Erre maga II. János Pál kérte fel õket az Ut unum sint kezdetû enciklikájában. A megoldásaik még nem forrottak ki, azaz vagy elfogadhatatlanok katolikus szemszögbõl, vagy egyelõre nem idõszerûek és még kidolgozatlanok is. Mindenekelõtt azonban a protestáns szemléleten kellene változtatni, azaz elismerni, hogy a pápaság nem valami sátáni ötlet, hanem Krisztus által akart és megvalósított intézmény, amelynek alapjai a Szentírásban is megvannak. Nagyon sok protestáns már belátja ezt.
Szívesen ajánlok két könyvet, amelyek errõl szólnak:

MCCORD, PETER J., szerk., A Pope For All Christians?, Paulist Press, New York 1976.

Brown, Raymond E., Karl P. Donfried és John Reumann, szerk., Peter in the New Testament, Minneapolis: Augsburg Pub. House / New York: Paulist Press, 1973.

Ezeket protestánsok szerkesztették és írták (pl. Robert McAfee Brown, J. Robert Wright , J. Robert Nelson).

MEYENDORFF, JOHN, ed., The Primacy of Peter, St. Vladimir's Seminary Press, Crestwood 1992.

Ez pedig egy keleti ortodoxok (pl. Nicholas Afanassieff, Alexander Schmemann, Veselin Kesich, Nicholas Koulomzine) által írt könyv.

38. Itt azért nemcsak Péter szólt, hanem Barnabás is.

De nem az õ szavukra hallgatott el a vitatkozó gyülekezet, hanem Péter szavára.

Péter a maga nevében és Barnabás nevében is szólt.

Ilyet honnan veszel? Olvasd inkább el. Elõször megvizsgálták az ügyet, megvitatták a kérdést, majd vita támadt (ApCsel 15,6-7), ekkor szólt Péter (15,7-11) a saját maga nevében, és erre hallgatott el a vitatkozó gyûlés (15,12). Ezek után hallgatták még meg Barnabást és Pált (15,12), majd Jakabot (15,13), aki viszont ismét (csak) Péter szavaira hivatkozott (15,14).

Itt azért hallgathatott el mindenki, mert Péter a Szentlélek által szólt. Így nem igazán Péter tekintélyére tekintettek, hanem a Szentlélekre.

Így van, nagyon jól mondod. Péter a Szentlélek által szólt, és ez a pápai tévedhetetlenség tanítása. Így hallgat el minden katolikus, amikor Péter (a pápa) a Szentlélek által szól. Hiszen honnan tudták, hogy a Szentlélek szólt Péter által? Onnan, hogy Jézus õt tette nyája pásztorává, õt tette sziklává, és õneki adta Isten országának a kulcsait, amellyel ha valamit a földön kinyit vagy bezár, az ugyanígy lesz a mennyben is.

Tehát a Szentlélek csak a pápára korlátozódik? Te azt tényleg komolyan állítod, hogy semelyik más apostol nem beszélt hasonlóan?

Már miért mondanék ilyet? Mindegyik apostol beszélhetett tévedhetetlenül, de õk ugyanazt mondták, mint Péter. Sõt, bárki beszélhet tévedhetetlenül, ha ugyanazt mondja, mint az összes apostol, vagy ugyanazt mondja, mint Péter. Ha én azt mondom, hogy Krisztus egylényegû az Atyával, akkor én most tévedhetetlenül beszélek. Ha valaki azt mondja, hogy a Milka csoki szükséges az üdvösséghez, akkor tévedhet, és ha ezt Péter utóda, vagy egy egyetemes zsinat megcáfolja, akkor pedig biztosan téved, és az is biztos, hogy nem a Szentlélek beszélt általa.
A Szentlélekre sokan szoktak hivatkozni, de ugye egyetértesz abban, hogy a Szentlélek nem mondhatja egyszerre azt, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez (evangélikusok, anglikánok, presbiteriánusok, "Krisztus Egyháza" mozgalom, stb.), meg azt, hogy egyáltalán nem szükséges (baptisták, pünkösdiek, stb.).
Nem mondhatja a Szentlélek egyszerre azt, hogy a megigazulás elveszthetõ (metodisták, wesleyánusok, pünkösdiek, protestáns karizmatikusok, sok anglikán), és ugyanakkor azt is, hogy a megigazulás nem veszthetõ el (kálvinisták, baptisták, sok felekezeten kívüli evangelikál).
Ki mondja meg, hogy ezekben, és számtalan más esetben ki beszélt a Szentlélek által? Ki mondja meg, hogy kinek a bibliamagyarázata igaz? Senki? Az borzasztó lenne...

Ismét felteszem a kérdést: hiteles-e a pápaság, amikor több száz évre indexre teszi a Bibliát? Amelyben 2 levél attól a személytõl származik, aki szerintük az elsõ pápájuk volt? Ez kontradikció.

Ha indexre tette volna a Bibliát, akkor Luther hol találta meg? Ki adta oda neki, hogy olvassa?
A Katolikus Egyház minden idõben kivételesen tisztelte a Szentírást, és mindig is abból élt. Szerzetesek és papok százai görnyedtek fölötte, hogy lemásolják, és így megõrizzék az utókor számára. Vagy olvass csak el egy akár középkori teológiai mûvet, és számold benne össze, hogy hányszor hivatkozik az Írásra. A Katolikus egyház soha nem tette indexre a Bibliát, csakis elferdített fordításokat, amelyekhez ráadásul eretnek magyarázatokat fûztek. A protestánsok is mindig a maguk bibliafordításaikat használják, és kritizálják (indexre teszik) a már szerintük is félrefordított Bibliákat (pl. Joseph Smith fordítását, vagy a Jehova Tanúi "Új világ" fordítását). Talán ugyanehhez a katolikusoknak is megvan a joga.

Itt megint csak el tudom ismételni azt, hogy van, hogy Pál apostol Pétert dorgála éppen azért, mert a pogányokkal egyõtt nem akart együtt enni.

És én is csak ismételni tudok, ez így volt a katolikus történelemben számtalanszor. Itt nem tanításról van szó, hanem Péter viselkedésérõl.

Erkölcstelen viselkedés volt, és ráadásul hitbeli kérdésekkel is összefüggött.

Maximum gyarlóság volt a részérõl, de hitbeli kérdéssel nem függhetett össze, hiszen maga Péter tárta ki a pogányok számára az Egyház kapuját. Majd errõl írok egy külön cikket.

39., 40., 41. Az, hogy Péter elbeszéli ezeket a dolgokat, nem nagyon számít, hiszen nem saját maga lép elõ, hanem a többi tanítvány is. Magyarul azt az üzenetet, amit Péter elmond, ugyanúgy elmondhatta más apostol is. Péter üzenete ugyanúgy a többi apostol üzenete is.

Ez ugyanígy van a pápa és a többi püspök esetében is.
Mellesleg pedig hol van egyetlen olyan hely a Szentírásban, ahol ilyesmi van: "János a többi tizeneggyel elõlépett" vagy "Tamás és a többi tizenegy elõlépett", stb.?

Kapásból nem tudnék mondani, de akkor is a bizonyíték hiánya nem bizonyíték a hiányra. De ott van az, hogy Pál többet munkálkodott, mint bárki más, és az összes gyülekezet gondját viselte.

Mint már írtam, természetesen az összes általa alapított vagy felügyelt gyülekezet gondját viselte. Péternek pedig volt ahhoz is joga, hogy Pál által alapított és felügyelt egyházaknak írjon figyelmeztetõ és rendreutasító levelet (1Pét 1,1).

42. Ez csak feltételezés, és az is kérdéses, hogy a Biblia a misérõl beszél-e (lásd Mk. 25,14: Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a _szõlõtõ_termésébõl_ addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában.").

Errõl majd indíthatunk egy külön vitát.

44. Most milyen kritérium alapján lesz valaki vezetõ? Lehetne Pál is, hiszen õ azért Péterhez képest több munkát végzett, mondhatni, az egyháznak több gondját vette magára (ami ugyebár a pápa feladata lenne).

Megint összekevered a dolgokat. Nem emiatt lett Péter az apostolok fõje.

45. Ez egyáltalán miért érdekes? Pál számtalanszor kifejezi leveleiben, hogy több gyülekezettel és emberrel kíván találkozni.

És miért nem az apostolokkal akart megismerkedni? Miért épp (csak) Péterrel?
És ez miért elegendõ hivatkozás Pál apostoli tekintélyéhez, amelyet a galaták közt kétségbevontak?

Pál felmegy egyszer Jeruzsálemre. Te azt komolyan állítod, hogy nem vállalt volna semmi közösséget a többi apostollal? Amikor épp emiatt dorgálta meg Pétert?

Miért olvasol bele mindenféle sületlenséget a szavaimba? Az, hogy Pál megtérése után kifejezetten Péterhez ment fel Jeruzsálembe, mielõtt hozzálátott volna apostoli munkájához, miért jelentené azt, hogy más apostolokkal nem vállalt volna közösséget? Mindenesetre már megint ez a fránya Péter az, aki elõtérbe kerül, már megint õ az elsõ, hiszen Pál õt kereste fel elõször.
Méghozzá nem is akármilyen célból. A magyar fordítások mindegyike itt azt írja, hogy Pál azért ment fel Jeruzsálembe, hogy "meglátogassa" Pétert, vagy, "megismerkedjen" Péterrel. Csakhogy itt nem az egyszerû "meglátogatni, megismerkedni" görög ige van ("eidó"), hanem a "hisztoreó" ige, ami többet jelent egyszerû udvariassági vagy kíváncsiskodó látogatásnál. Ennek a görög szónak az értelme: meglátogatni, felkeresni valakit tájékozódás, ismeretszerzés, tanulás céljából. Számos (protestáns) bibliafordítás is így adja vissza (hogy csak az angol nyelvûeket említsem: pl. Darby, Good News, God’s Word, Weymouth New Testament, Young’s Literal Translation, International Standard Version, American Standard Version, Literal Translation of the Holy Bible, Green’s Literal Translation, The Living Oracles NT, The Common Edition NT, Montgomery NT, The Orthodox Jewish Brit Chadasha, Twentieth Century NT).
Azaz Pál ismeretszerzés céljából kereste fel (kifejezetten) Pétert, és minden bizonnyal nem a várható idõjárásról érdeklõdött tõle, hanem Jézus Krisztusról és az igaz evangéliumról, ugyanaz végett mint 14 évvel késõbb, ti. hogy összeegyeztesse vele saját hitét, hogy munkája nehogy hiábavaló legyen (vö. Gal 2,1-2.7-10).

46. Nem, ehhez figyelmesebben el kell olvasni ezt az igét: Péter pusztán elöljáró, mint ahogyan sok más vele egyenrangú elöljáró van. Itt explicite Péter elöljáró.

Itt Péter elöljárónak (vagy a presbiter szó eredeti értelmét nézve egyszerûen vénnek, öregnek; vö. 1Pét 5,5) nevezi magát, és ennek ellenére olyan egyházaknak ad utasításokat, amelyeket Pál apostol alapított és ugyanebben az idõben felügyelt. De errõl már írtam.

Te azt mondanád, hogy ki ez az eretnek Pál, aki agyba fõbe gyõlekezeteket plántál, és aki az összes gyülekezet gondját viseli. :-)

Nem, Pál egyáltalán nem volt eretnek, hiszen megvolt benne az az alázat, hogy összeegyeztesse kinyilatkoztatását Péterrel és a többi apostollal (vö. fent). Nem indult el beképzelten a saját útjára a saját véleményével és értelmezésével, mint egy magányos farkas, hanem csatlakozott az apostoli egyházi közösséghez (ApCsel 9,26-28), és elfogadta tanításukat (Gal 2,1-2), szentségeiket (ApCsel 9,17-18; 13,2-3), és parancsaikat (ApCsel 9,5-6; 14,26; 15,22; Gal 2,9-10).

47. Számos más ember is próféciót értelmez. János például egy egész sor látomása is volt, ebbõl lett a Biblia záró könyve.

De egynek sem adták oda Isten országának a kulcsait. Ez csak egy példa volt Péter különleges szerepére.

Tehát csak Péter ellen nem tudnak diadalmaskodni a pokol kapui? Ott van a Jelenések könyvében, hogy mind a 12 apostol neve ott van a város falain.

Tehát:
1. az összes apostol kapja a kulcsok hatalmát.
2. Így az apostolok ellen, de inkább az egyház tagjai ellen nem diadalmaskodhat a pokol kapui.

"a 12 apostol neve ott van a város falain. Tehát: az összes apostol kapja a kulcsok hatalmát." Ez egy érdekes logika... De mi köze a falaknak a kulcsokhoz? Nálatok a falakat nyitják ki a kulcsokkal? Vagy, ha egy név van egy falon (azaz õ maga a fal), akkor ebbõl hogyan következik, hogy kulcsokat is kapott?

48. Lehet, hogy Péter megfeddi az embereket, de ugyanakkor ez Pál írása. Tehát ha van is hierarchia az apostolok között akkor ebben az esetben Pál lenne a nagyobb, hiszen õ az, aki írt 13 újszövetségi levelet.

Hát ezt a következtetésedet ugyancsak nem értem. Péter itt azt írja, hogy egyrészrõl Pál levelei sugalmazottak (azaz kánonmeghatározó tekintélye is van: 51. érv :-)) Másrészrõl Pál ezen sugalmazott leveleit nem lehet Péter tanításával szembeállítani, vagy ellene kijátszani.
Hogy hogyan jön ide az, hogy Pál 13 levelet írt, azt nem tudom.

Nem jó a logika. Pál 13 levelet írt, és Péter azt mondja, hogy ezek Istentõl sugalmazottak. De az, hogy pál ezeket a leveleket megírta, azért õ is cask megérthette, hogy amit ír, isteni ihletésû. Péter felismerése itt semi extra.

Gondolkodj csak, ha valaki ír egy dolgozatot, és tanára azt mondja, hogy ez egy jeles dolgozat, amiben semmi hiba nincsen, akkor ki a nagyobb? A diák, aki megírta, vagy a tanár, aki leellenõrizte és osztályzatot adott rá?
Ugyanez a helyzet Pál és Péter esetében. Péter az, aki "leosztályozta" Pál leveleit, és megállapította, hogy azok Isten szavai.

49. Az, hogy itt a katolikusok elismerik, hogy Babilon Rómát jelenti, figyelemreméltó.

Ezt a protestánsok szokták megkérdõjelezni, amikor azt igyekeznek kimutatni, hogy Péter nem járt Rómában.

Babilonról a Jel. 17-ben is olvasunk.

De ugye nem akarod Pétert és utódjait a "nagy kéjnõvel" azonosítani?

Ezt én nem mondtam sose. Róma egyenlõ ezzel (ha te is azt mondod).

Így van. A Római Birodalom.

Babilonon minden istenellenes hatalmat értettek (vö. Iz 14.), ami a Jelenések könyvének írásakor Róma volt.

Attól, hogy Péter járhatott Rómában, még nem azt jelenti, hogy a római püspök lett volna. Egyes római írók is azt mondják, hogy Péter a jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetõje volt.

Az egész ókori keresztény hagyomány egységesen vallja, hogy Péter Rómában járt, ott megalapította az egyházat, majd késõbb ott is halt meg. Ehhez nézd át ezeket az ókeresztény idézeteket (amelyekhez még további idézeteket lehetne adni): http://depositum.hu/utodlas.html#oker
Ha ugyanazok a keresztények, akik összeállították tévedhetetlenül pl. az Újszövetség kánonját, akkor szerinted itt meg tévedtek? Mindegyikük?

Mellesleg Péter Jeruzsálemben volt eltemetve:

http://biblelight.net/peters-jerusalem-tomb.htm

Ez egy szokásos antikatolikus kacsa. F. Paul Peterson, aki a fentebbi cikket írta se nem archeológus, se nem valami nevesebb tudós, hanem egy egyszerû katolikusellenes író, aki fût-fát összehord, csakhogy lejárassa a Katolikus Egyházat, vagy, hogy vélt igazát "bebizonyítsa". Ez egyértelmûen látszik, ha megnézed, hogy milyen könyveket írt még, illetve, hogy milyen oldalak hozzák ezt az írást: szinte az összes egyértelmûen katolikusellenes, és egyetlenegy tudományos sincs köztük.

A cikkben nekem az tetszett a legjobban, hogy nemcsak Szent Péter sírját találták meg, hanem ugyanott Máriáét, Mártáét és Lázárét is. Ez fantasztikus! ... regénybe illõ...

A vatikáni ásatásokat azonban komoly szakemberek végezték, és ma már az egész világon – szaktudományos területeken is – tudomásul vették, hogy a Szent Péter Bazilika alatt Péter apostol sírja van.
Két, tudományos körökben is elismert könyvet tudok ajánlani (angolul mindkettõ olvasható a neten):

John Evangelist Walsh: The Bones of St. Peter, Doubleday & Co., 1982.

Margherita Guarducci: THE TOMB OF ST. PETER, Hawthorn Books, 1960.

Az, hogy Péter járt vagy nem járt Rómában mindegy. Tudniillik a keresztyénség korai századaiban Rómának sosem volt ekkora tekintélye vagy hatalma. Ekkor ugyanis az egyháziszerkezet folyamatosan fejlõdött és egyszerû sejthálózatos felépítésbõl lett a központi római hierarchia. Ebben az idõben folyamatos harc és a keresztyénekhez nem méltó rivalizáció folyt, pl. az 5 exarch között: Alexandria, Jeruzsálem, Antiochia, Konstancinápoly, illetve Róma között. Ezzel párhuzamosan több hamisítvány, pl. a konstantini adomány, a pseudo-izidóri dekrétumok, illetve más hamisítványok járultak hozzá Róma hatalmának megszilárdulásához. Megint, kérdés, ha Róma ilyen mértékben csalt, hogy hatalomhoz jusson, akkor ebben az egyházban milyen lélek uralkodik? Ha hamisítás révén, akkor biztosan nem az igazság lelke? Erre vonatkozóan elõször a 3. század elején értelmezi így Kallisztusz püspök azt a bibliai igét, amelyben a kulcsok hatalmáról volt szó. A 7. századra azonban az iszlám elsöpörte az ázsiai és afrikai kereztsén központokat, így Konstancinápoly és Róma maradt hátra, amelybõl kiváltak a római, illetve ortodox egyházak.

Ezt valami kossuthkiadós marxista történelemkönyvbõl vetted?

Nem, ezt egy olyan könyvbõl vettem, aminek az összeállításánál egy csomó dologt megkérdeztek egy római paptól.

A pápa szavának nem hiszel, de egy állítólagos "római papnak" pedig igen? De látom, túl büszke nem lehetsz erre a könyvre, mert igencsak titkolod, hogy melyik is az.

Róma primátusát kezdetektõl elismerte az egész Egyház. Vegyél csak elõ egy térképet, és kövesd végig:

Római Szent Kelemen pápa szigorú hangon feddi meg a korinthusiakat, akik késõbb a levelet a liturgiákon olvassák fel. (Kr. u. 96)
Korintusi Dionüsziosz is tud Róma elsõségérõl. (Kr. u. 171)

Antióchiai Szent Ignác elismeri Róma elsõségét. (Kr. u. 110)

Szent Ireneusz Lyonban elismeri és védelmezi Róma elsõségét. (Kr. u. 180)

Viktor pápa kiközösíti a kis-ázsiai egyházakat, mert nem követték a római hagyományt. Késõbb, mivel elfogadják Róma tanítását, visszahelyezi õket az Egyházba. (Kr. u. 195)

Az alexandriai Órigenész, Dionüsziosz és Szent Cirill egyértelmûen elismeri Róma primátusi jogát. (Kr. u. 210; 240 ill. 430)

Karthágói Tertullianus és Szent Ciprián hisz a pápa primátusában (Kr. u. 200 ill. 252)

A szerdikai (Bulgária) zsinat egyértelmûen hitet tesz Róma elsõsége mellett. (Kr. u. 343)

Milevei (Numídia) Optatus hisz a pápai primátusban (Kr. u. 367)

Alexandriai Szent Cirill Róma püspökét tartja egész világ szent fõpapjának az Efezusi Zsinaton (Kr. u. 431)

Stb.

Késõbb kezdték el megvonni egyesek ezt a jogot Rómától, amelyben nagy szerepet játszott a császári politika is. Ám Róma (és általánosságban az egész Egyház) mindig is kiállt õsi joga mellett, és megvédte azt. Az természetes, hogy bizonyos dolgokban – fõként különbözõ egyházjogi kérdésekben – történt változás, ahogy pl. a Szentírás újszövetségi kánonját illetõen is történt változás, vagy a bûnbánati fegyelem dolgában is, illetve magának a püspöknek a feladatkörében is. Ám ezek a változások a primátusság alapján maradtak, és csak részletkérdésekre vonatkoztak. Az egyház belsõ és külsõ jogi struktúrái, formái megváltoztathatók, azok a mindenkori helyzethez és korhoz igazíthatók. De a megváltoztathatatlan lényeg már az apostoli korban kifejezõdött és érvényre jutott mindenütt. Miként Newman írta: "a magban az egész késõbbi fa jelen van, de a kettõ mégsem teljesen azonos."

Korábban közzétettem egy levelet Nagy Gergelytõl Konstancinápolyi Jánosnak, amelyben õt azért dorgálja meg, mert magáének követelte az univerzális címet, sõt a Sátánhoz hasonlítja, ami figyelemfelkeltõ dolog.

Erre már megfeleltem, hogy mennyire el van torzítva ez az ügy, jellemzõ módon.

Még az is kérdéses, hogy az elsõ valúdi római pápa ki volt, lehet szó pl. I. Leóról, III. Bonifácról, illetve I. Miklósról. Amikor ilyen kérdéses dolog megállapítani ki volt az elsõ pápa, akkor miért állítják olyan határozotssággal, hogy Péter volt az?

Az elsõ valódi pápa Szent Péter volt. Az az állítás, hogy a "valódi" pápa megszületése Kr.u. 440 utáni idõre tehetõ, pláne, hogy 858 utánra, nevetséges. Nem ártana beszerezned egy igényesebb, és hitétõl függetlenebb történész által írt egyháztörténetet.

Ott van Bennett írásai. Elvégre 30 évig volt elkötelezett dominikánus pap.

Most pedig elkötelezett antikatolikus. Ráadásul egy tizedrangú író, akinek a nevét sehol sem jegyzik. Ez meglehetõsen jó alap egy korrekt véleményhez.

50. Megint, puszta névstatisztikával nem mondunk semmit.

Persze, ha mindez pl. Pál apostol javára lehetne írni, akkor már elõhozakodtál volna vele, ahogy Pál 13 levelével is.

Most néztem meg, hogy Pál neve 169-szer fordul elõ az Újszövetségben. Említettél valami 137 elõfordulást Péternek. Nos, ki a gyõztes?

Pál neve a Textus Receptus szerint 160-szor fordul elõ, Saulként 8-szor.
Ez összesen 168.
Péter neve ugyanebben 162-ször mint Péter vagy Simon Péter, 23-szor mint Simon, és 6-szor mint Kéfás.
Ez összesen 191.

Nos, ki a gyõztes?

Utoljára pedig egy igét hagyok: ?Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.? (Lk. 22,24). Ebbõl világosan látjuk, hogy egyértelmûeb bûnös dolog valakinek magát fölébe helyezni másokkal. Ez a versengés és a kicsinyhitû, sõt hitetlenség lelkülete, ami saját magát a legnagyobbá akarja tenni a többiek között.

Péter, és a többi pápa se önmagát helyezte fölé másoknak, hanem Jézus Krisztus.

De a papa elvileg Krisztus földi helytartója. Egyenrangú. Tévedhetetlen. Az alvilág, a föld és a menny királya a maga hármas koronájával. Senki sem ítéli meg õt, de õ mindenkit ítélhet meg, a föld összes királyát is. Blaszfémia.

Na itt azért bõven van jókora túlzás. A pápa távolról sem egyenrangú Krisztussal, õ is ugyanolyan keresztény testvér, mint Isten népének összes többi tagja. Ezt írja a II. Vatikáni Zsinat: "Az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és szüntelen gyarapítására egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek az egész test javát célozzák. A szent hatalommal fölruházott szolgák ugyanis testvéreiknek szolgálnak, hogy mindazok, akik Isten népébõl valók, s ezért valóságos keresztény méltóságnak örvendenek, szabadon és rendezetten törekedve ugyanarra a célra, eljussanak az üdvösségre." (Lumen Gentium 18.) Tehát hatalmát a pápa (illetve a püspök) arra kapta, hogy minél inkább elõsegítse az egyes emberek üdvösségét.
Te magad írod itt, hogy õ Krisztus földi helytartója, tehát semmi köze se az alvilághoz, se a mennyhez. Õt is meg fogja ítélni Krisztus, és õ sem ítélkezhet senki fölött, kizárólag hit (tanítás) és erkölcs kérdéseiben, valamint egyházjogilag. A lelkek fölött csakis Isten ítél. Tévedhetetlen is kizárólag akkor lehet, ha mint Szent Péter utódjaként szólal meg az egész Egyháznak címezve, hit és erkölcs kérdéseiben tanítva.

A blaszfémiáról pedig nekem más jutott az eszembe:

2Pét 2
9 Ha tehát az istenteleneket el tudta veszíteni az Úr, akkor az istenfélõket (kegyeseket) most is ki tudja ragadni a kísértésbõl, a hamisakat pedig megõrizni büntetésre, az ítélet napjára, 10 kiváltképpen azokat, akik kívánságtól fertõzötten jártak a hús után, a föléjük rendelt urakat megvetették, önhitt vakmerõket, kik reszketés nélkül mernek dicsõségben élõket káromolni, holott angyalok, 11 bár az erõben és hatalomban nagyobb angyalok nem mondanak ellenük az Úrnál kárhoztató ítéletet. 12 Ezek azonban azoknak a beszédre képtelen természeti lényeknek módjára, melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák õket, azokat káromolják, akiket nem ismernek, és azzal, hogy rontanak, maguk is megromlanak (Csia)

Egyébként olvasd csak jobban el ezt a részt:

Lk 22,26
Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.

Azaz Krisztus szavai szerint is van legnagyobb, és van elöljáró (a görög szerint: vezetõ, kormányzó). Csak neki krisztusi módon kell viselkednie. Ez a katolikus pápaság történelmében néha sikerült, néha nem, de ezzel a protestáns vezetõk is így vannak.

De ezt az igét Jézus minden embernek mondja: magyarul ha nagy akarsz lenni a saját közösségedben, akkor legyél kicsi, alázatos, és a másik ember hasznát keresd, ne a sajátodét.

Így van, egyetértek, ez a tágabb értelme. Viszont itt Jézus az apostolokhoz beszél, akik "trónon ülve" ítélkeznek "Izrael tizenkét törzse felett." (vö. Lk 22,30). Tehát, még egyszer, az apostolok között a "legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna", illetve – ezt is mondja Jézus, az apostolok között "az elöljáró" (vezetõ, kormányzó) "pedig mintha szolga volna." (Mindkét esetben ott van a "mintha"...).
Az én saját közösségem az Egyház, ahol az elöljáró a pápa, akinek úgy kell viselkednie, ahogy azt Jézus mondta: mintha szolga volna.
Gondolj csak egy kicsit bele, hogy ez mennyire így van. A pápa nem csak ül a trónján, és hátradõlve élvezi pápaságát és hatalmát, hanem egy csaknem 24 órás szolgálatot végez: egy több mint 1 milliárd hívõbõl álló közösséget vezet, gondja van az összes püspökségre, az összes országra, szerzetesrendre, és emellett ott vannak a más vallásúak, a nemzetállamok ügyei, megannyi hatalmas problémák, stb. Ez nem szórakozás, hanem kereszt, amit ráadásul abban a tudatban kell végeznie, hogy minden lélekrõl számot kell adnia az Úr Jézus Krisztus elõtt (vö. Zsid 13,17).

Sajnos Róma megnyerte annak idején a hatalmi harcot, és a középkoron keresztül féktelenül egyre nagyobbra tette a saját pápáját, akit össze nem lehetne hasonlítani az egyszerû halász Péterrel. Úgy tudom, létezik egy péter szobor valahol a Vatikánban, és Péter fején háromszoros tiara korona ül. Péter sosem fogadott volna ilyen koronát. Még a mennyben lévõ vének is leteszik koronájukat Isten trónja elé: "leborul a huszonnégy vén a trónuson ülõ elõtt, és imádja az örökkön-örökké élõt; koronájukat is leteszik a trónus elé" (Jel. 4,10). Itt világos, hogy Róma valamit nagyon félreértelmezett Péter vélt elsõbbségével kapcsolatban.

Itt van az a híres szobor. Tiara egy szál se. Egy átretusált fotó terjed a neten (vajon ki csinálhatta?), amelyen ez a szobor egy aranytiarát, és egy aranypalástot visel. Az a nevetséges, hogy az antikatolikusok szerintem még egymást is átvágják. Egyik-másik a tehetetlen gyûlöletében kitalál mindenféle rémtörténetet a Vatikánról, aztán végül saját maga is elhiszi. Csak nevetni tudok az olyan képtelennél képtelenebb állításokon, miszerint a Vatikán pl. egy hatalmas kémszervezetet tart fenn, és megfigyelteti az összes protestánst, vagy, hogy a Vatikán konspirációja az iszlám terrorizmus (a Jehova Tanúi, a mormonok, a maffia, stb.), stb. És ezeket teljesen komolyan állítják, dömpingszerûen nyomtatják ki az ilyen röplapokat, több kizárólag erre a célra (a Katolikus Egyház lejáratására) létrehozott szervezetek (nyomdák, kiadók, rádióállomások, stb.) vannak (pl. C.E.C.; M.O.T.C.). És persze a katolikus védje magát mindezekkel a hülyeségekkel szemben. Mert ha másban nem is, de ebben a – különbözõ fokú - katolikusellenességben tényleg egység van a protestánsok között. Hála az Úrnak az egyre szaporodó kivételekért, egyrészrõl a mûveltebb és gerincesebb teológusokért, másrészrõl a nagyobb protestáns egyházakért (pl. az evangélikusok, a methodisták), illetve azokért a tényleg keresztény hívõkért, akik a katolikusban is meglátják a keresztényt, és ha nem is vallanak egy hitet, de észreveszik, hogy bizony van alapja a katolikus igazságoknak, és ez a Biblia, illetve az egész ókeresztény történelem.

A tiaráról:

http://www.aloha.net/~mikesch/claims.htm

Lejebb kell tekerni. Na jó, annyi legyen hogy végülis csak a modernkorban készíttettek maguknak tiarát a pápák?

De Péter azért nem!!! :-))))

Nem tudom, hogy Péter életében hordott-e tiarát, vagy sem, de halála után minden bizonnyal hord:

Zsolt 21,4
Sõt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél.

Péld 4,8-9
Ragadd meg azt, akkor felmagasztal téged, tisztességre juttat, ha magadhoz öleled. Bájos füzért fon a fejedre, gyönyörû koronát ajándékoz neked.

Bölcs 5,15-16
Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. Így elnyerik az Úr kezébõl a dicsõség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi õket.

1 Kor 9,25
Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentõl tartózkodik: õk azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant.

2Tim 4,8
Készen vár az igazság gyõzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.

Jak 1,12
Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik õt szeretik.

1Pét 5,4
Ha majd megjelenik a legfõbb pásztor, elnyeritek a dicsõség hervadhatatlan koszorúját.

Jel 2,10
... Légy hû mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

Jel 4,4
A királyi szék körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona.

A tiara egyik koronája ezt fejezi ki. A pápa Péter apostol megtestesítõje is, aki az igazság legfõbb képviselõje, Krisztus szavainak legfõbb tanítója és prófétája, s így az üdvösség, és az ezáltal elnyerhetõ égi korona, legbiztosabb alapja és forrása. Õ fog megerõsíteni minket mindig a Sátán ellen, mert hite nem fogyatkozik meg (vö. Lk 22,32).

Másrészt pedig Péter az Egyház földi fõpapja is, amellyel Krisztus örökös fõpapságát testesíti meg a földön. Izrael fõpapjának mindig kijárt a korona:

Kiv 29,5-6
öltöztesd fel Áront a ruháiba... tedd a fejére a süveget...
Kiv 39,30-31
Elkészítették a szent méltóság lemezét is színaranyból, és ráírták pecsétmetszõ munkával: »Az Úr Szentje«, és kék zsinórral hozzáfogták a süveghez, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

(vö. Kiv 28,4.37.39; 29,30; 39,30–31; Lev 8,9;16,4)

Sír 45,7
Felmagasztalta Áront, az õ testvérét
Lévi törzsébõl, hasonlóan õhozzá.
Sír 45,8
Örök törvényt állapított meg javára:
neki adta a papi méltóságot a nép körében,
és boldoggá tette õt a dicsõséggel.
Sír 45,9
Felövezte a dicsõség övével,
díszes ruhába öltöztette,
és megkoronázta a hatalom jelvényeivel.
Sír 45,10
Sarut adott rá, lábravalót és felsõruhát,
sok arany csengõvel vette õt körül,
Sír 45,11
hogy járás közben csengjenek,
és hangozzanak a templomban népe fiainak emlékezetére;
Sír 45,12
szent ruhát aranyból,
kék és vörös bíborból mûvészi hímzéssel,
ellátva az ítélet tudakolójával,
Sír 45,13
karmazsin szövetbõl, mûvészi munkát,
metszett drágakövekkel, arany foglalatban,
amelyeket kõmetszõ munkája vésett
Izrael törzseinek száma szerint, emlékeztetõül.
Sír 45,14
Süvegén arany korona volt,
ellátva a »Szent« felírással,
pompás ékesség, felséges munka,
dísze kívánatos a szemnek.
Sír 45,15
Nem volt azelõtt ehhez hasonló szép dolog kezdettõl fogva.

Tehát a második korona a legfõbb megszentelõ hivatalt, a fõpapi tisztséget jelképezi a tiarán.

A harmadik korona a királyi hatalmat, azaz a bírói és pásztori hatalmat jelképezi:

Mt 19,28
Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsõsége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.

Lk 22,30
hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

Jel 3,21
Aki gyõz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is gyõztem, és Atyámmal ülök az õ trónján.

Azonban Péteré és mindenkori utódjáé a legfõbb bírói tisztség is a földön, hiszen õ Krisztus földi helytartója, mert az Úr neki adta át Országának kulcsait, illetve õt bízta meg nyájának legeltetésével (vö. Jn 21,15-17 – itt Jézus nem csak a tulajdonképpen legeltetést kifejezõ "boszkó" szavat használja, hanem a nyáj fenyítését és teljes megítélését is magába foglaló "poimainó" szót használja a 26. versben, vö. Mt 2,6; Jel 2,27; 12,5; 19,15.).

Tehát a hármas korona Péter apostol legfelsõbb hatalmát fejezi ki, a legfõbb tanító, megszentelõ és pásztori hatalmát.

Persze ezek szimbólumok, és talán éppen azért, mert manapság az emberek érzéketlenek a szimbólumok iránt, valamint a hatalmat is gõgösen megvetik, VI. Pál óta nem hordják a pápák a tiarát.
Pedig a hatalom, a tekintély kifejezõdései, képei a szeretet, a tisztelet, a szentség jelei is lehetnek, és az alázat, az engedelmesség elvileg krisztusi erények (ma ezeket mindig másoktól várjuk el).

Végezetül még néhány ige, amely segíthet megérteni, hogy miért rajonganak a katolikusok a Szentatyáért és miért szeretik annyian:

1Kor 4,1
Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait.

Gal 4,14-15
Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hová tûnt a lelkesedésetek?

1 Tessz 5,12-13
Kérünk ezenkívül titeket, testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. Munkájukért legyetek irántuk különösen nagy szeretettel!

Válasz a Péter primátusa az Újszövetségben című írásomra érkezett kritikára 1. rész (Pozsonyi Gábor Attila vs. Cserháti Mátyás)

2007-04-19T10:57:00.001+02:00

Az alábbiakban közlöm annak a vitának az első eredményét, amelyben a Péter primátusa az Újszövetségben című írásomra érkezett kritikára igyekeztem választ adni.

A vita lefolyása itt olvasható.

Az eredetileg két menetben lezajlott beszélgetést egybevontam, hogy olvashatóbb, és jobban követhetőbb legyen.

Ez a válasz még csak a kritika felét érinti, a másik felére még készül a felelet. Mihelyst időm lesz rá, megírom azt is.

Mátyás szavait kék színnel jelöltem.

*********************************************************

Péter feltételezett elsőbbségéről írtam egy 6 oldalas írást, lásd:

http://www.geocities.com/cs_matyi/Peter_nem_elso.pdf

Úgy veszem észre, hogy ugyanazokat az érveket használod itt is, mint amelyek ebben az írásban vannak, tehát, ha nem haragszol, most ezzel nem foglalkoznék.

Még akkor is ha Péter az apostolok vezetője lett volna, ott van Pál, aki többet tett az összes többi apostolnál. Nagyobb a munkássága, mégis, nem őt tekintik a római katolikusok az első pápának. Pál nevét az ördögi lelkek is ismerték Jézus neve mellett (ApCsel 19).

Erről is írtam már. A primátus nem teljesítményfüggő, hanem Krisztus által akart, rendelt és alapított tisztség.

Alaptalan Péter ún. primátusa, hiszen az a szó, hogy katolikus, vagy római katolikus, vagy pápa nem is található meg sehol sem a Bibliában.

A „Szentháromság” szó sem található meg a Bibliában, de ugyanígy az „egylényegű” sem, vagy az sincs, hogy „kánon”, vagy, hogy „újszövetségi Szentírás”, de még az sem, hogy „csak a Szentírás”, se ehhez még csak hasonló sem, vagy hogy „csak a hit”, vagy „láthatatlan egyház”, vagy az sem, hogy „protestáns”, „evangélikus”, „lutheránus”, „református”, „kálvinista”, vagy hogy „szuperintendáns” vagy „moderátor” (régen még így nevezték magukat a protestáns „püspökök”), se az, hogy „elnök”, vagy az, hogy „pásztornő” (vagy hogy hívjátok a női lelkészt) ;-) és még sorolhatnám.

Máskülönben pedig a pápa szó atyát jelent, és az atyaság, a lelki értelemben vett atyaság is, megtalálható a Szentírásban: pl. Gal 4:19; 2Kor 12:14; 1Tim 1:18; 2Tim 2:1; Filem 10; 1Pét 5:13; 1Ján 2:1; 3Ján 4.

És a legjobban ideillőt be is idézném:

„Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban.” (1Kor 4:14-15)

Ezt jelenti a pápa kifejezés is, csak ez egy kizárólagos címmé vált az idők folytán. A „pápa” szót korábban Karthágó és Alexandria prímási székének titulusaként használták (Kr. u. 250). A címet a római püspökre eddigi ismereteink szerint először Kr. u. 304-ben használták: „az én Marcellus pápám”. A „pápa” titulus a IV. század folyamán népszerűvé vált, és a kereszténység számos püspöki székére kezdték el alkalmazni, egészen VII. Gergely pápáig (Kr. u. 1073-1085), aki a címet egyedül Róma püspökének tartotta fenn. Ő rendelte el, hogy a cím egyedül a római Székre korlátozódjon. „Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.” (Iz 22,21)

A katolikus szót pedig – tudomásunk szerint – Antióchiai Szent Ignác használta először Kr. u. 110-ben írt művében (Levél a szmirnaiakhoz, 8,2). De ugyanígy használta – Krisztus igaz Egyházára vonatkoztatva – Szent Ireneusz, Szent Polikárp vértanúaktája, Tertullianus, Szent Cyprianus, Jeruzsálemi Szent Cirill, és a Nikaiai Zsinat is (de még sorolhatnám).

A keresztyénség 1. századaiban nem volt szó sehol sem római egyházi hierarchiáról, ezt később beleolvasták a Bibliába.

Nem volt szó? Szinte azt mondhatnám, hogy minden második, ebből a korból származó műben szó van erről. A középkorban nem szóltak ilyen arányban a pápaságról az egyházi írásművek.

Kr. u. I. századból 3 keresztény műről tudunk: Római Szent Kelemen levele (Kr. u. 96); a Didakhé (Kr. u. 90); és Hermász Pásztora (Kr. u. 90). Ezekből kettőben szó van a pápai tekintélyről.

Hermász Pásztorában ez áll:

„[Hermász] két könyvecskét fogsz majd megírni, az egyiket elküldöd Kelemennek [Róma püspöke], a másikat pedig Grapténak. Kelemen a városon kívülre fogja azt eljuttatni, neki az a megbízatása…” (8,3)

Itt Római Szent Kelemenről van szó, aki Hermász írását a városon kívülre juttatja, mert mint írja: „neki az a megbízatása”. Mi ez a megbízatás? Mit jelent az, hogy „városon kívülre juttatás”? Ez a kifejezés a bírói döntést jelenti, mert a bírósági ügyeket a városkapun kívül vitatták meg. Tehát Kelemen, mint római püspök, döntött Hermász írásáról, pontosabban az abban foglaltakról, hogy parancsba adja-e őket, mondhatnánk, hogy kihirdeti-e őket. Ez a pápa egyik feladata.

Aztán Római Szent Kelemen leveléről már írtam, ha jól emlékszem. Képtelenség lenne pápai primátusi hatalom nélkül az, hogy egy római egyházfi beleszóljon, méghozzá nem is akárhogyan fenyegetőzve, illetve a Szentlélekre hivatkozva, egy több száz kilométerre lévő, másik provinciabeli egyház belső ügyeibe. A te értelmezésed szerint ez olyan lenne, mintha pl. a hódmezővásárhelyi református pásztor írna egy levelet a damaszkuszi református gyülekezetnek, hogy ne merészeljenek új pásztort választani, mert különben megbánják, és nem kis veszélynek teszik ki magukat, ha nem lesznek engedelmesek. Ezek után a damaszkuszi gyülekezet a hódmezővásárhelyi pásztor levelét több száz éven keresztül felolvassák az úrvacsora közben, sőt, a következő Damaszkuszba író hódmezővásárhelyi pásztorét is (vö. Euszebiosz: Egyháztörténet 4,23,9.11.. – Korintusi Dionüsziosz: „Ma megünnepeltük tehát az Úr szent napját, melynek folyamán felolvastuk leveleteket [ti. Szótér pápáét]; mindig meg fogjuk őrizni, hogy [az egyházban] felolvasva emlékeztessen bennünket, amint az első levél is, amit [Római Szent] Kelemen írt nekünk.”).

A Kr. u. II. századból sincs túl sok keresztény dokumentumunk, ám ezek közül is több helyen szerepel Róma elsősége, és kivételes szerepe.

Antióchiai Szent Ignác Kr. u. 110-ben írta leveleit több egyházi gyülekezetnek. A rómaiakhoz is írt, amely levélnek a bevezetőjében (amely a leghosszabb az összes közül) a római egyházat többek között a „szeretet vezetőjének” nevezi, pontosabban a görögben így van: „mely elnököl a szeretetben”, méghozzá hímnemben „elnököl”, amellyel magára a püspökre kell utaljon, hiszen az „egyház” szó nőnemű. Szent Ignácnál a „szeretet” (agapé) az Egyházat jelenti (pl.: "Üdvözöl titeket az efezusiak és szmírnaiak szeretete." (Trall. 12,1); "Köszönt titeket a troaszi testvérek szeretete" (Szmirn. 12,1)). Azaz a „szeretet vezetője” az Egyház vezetője. Ez további utalások is megerősítik; ezt írja:

„Imáitokban emlékezzetek meg a Szíriában levő egyházról, melynek pásztora helyettem Isten! Egyedül Jézus Krisztus ügyel rá és a ti szeretetetek.” (9,1)

Azaz a római egyház Jézus Krisztus mellett ügyel Szíria egyházára. Itt is ugyancsak az van, mint Kelemen levelénél: egy másik provinciabeli egyház felett őrködik a római egyház. Ez már két konkrét utalás a római joghatóságra Szent Ignáctól.

Ezenkívül Ignác úgy nevezi a római egyházat, mint aki „másokat tanít”, illetve akinek „tanítványai” vannak. (3,1)

Korintusi Dionüsziosz úgy beszél Szótér pápáról (Kr. u. 166-175), mint aki a különböző egyházakból és városokból Rómába érkező testvéreket úgy támogatja és vigasztalja „mint gyermekeit a gyengéden szerető atya”. (Euszebiosz: Egyháztörténet 4,23,9.)

Erre a bevett szokásra utal Szent Cyprianus is 59. levelében (Kr. u. 252), miszerint még a szakadárok és eretnekek is Rómába mentek (persze hiábavalóan), hogy jóváhagyja tanításukat, és emellett „fő egyháznak” és a papi egység vonatkozási pontjának nevezi Rómában lévő péteri széket:

„Van merszük [ti. az eretnekek] elhajózni Péter székéhez és a fő egyházhoz, ahonnan a papi egység keletkezett, és a szakadároktól és istentelenektől leveleket hozni és nem gondolnak arra, hogy a rómaiak, akiknek az apostoli hit hirdetése adott tekintélyt, a hűtlenekhez nem közelíthetnek?” (14.)

S bár amikor egy esetben Róma döntése Cyprianust érintette hátrányosan, mivel eretnekséget vallott a keresztséget illetően (ti., hogy az eretnekek keresztsége érvénytelen, és meg kell ismételni), és emiatt leváltásával fenyegette meg István pápa Cyprianust, a „bajnok” nemtetszését nyilvánította ki e döntés jogosságát illetően, ám úgy, hogy csak Róma teljes körű joghatóságát fogadta kétkedve, de nem magát a primátusát. Mindenesetre bebizonyosodott Cyprianus téves tanítása, illetve pár évvel ezelőtt saját maga fordult még Cornélius pápához (aki jó viszonyban volt Cyprianussal), hogy tegyen rendet két egymással civakodó, hispániai püspök között. Tehát a pápa joghatósági beavatkozását kérte. De ismét hangsúlyoznám, hogy ez a vita (amely mindkettőjük vértanúsága miatt nem dőlt el) nem érintette a pápai primátust, hiszen azt mindig is vallotta Cyprianus:

„Őrá építette az egyházat, neki parancsolta meg először nyája legeltetését [Jn 21,17], és noha az összes apostolnak ugyanolyan hatalmat adott, mégis egy tanítói széket alapított, és tekintélyével az egy egység egy alapját és eredetét határozta meg. A többi [apostol] is az volt, ami Péter, de az elsőséget Péter kapta, és így mutatkozik meg az egy egyház, és az egy szék. Pásztorok mindannyian, de egy nyáj van, amelyet az összes apostol közös egyetértéssel legeltet. Aki ezt a Péter-egységet nem tartja, az hogyan gondolhatja, hogy megtartja a hitet? Aki elhagyta Péter székét, amelyre alapozódott az egyház, az hiheti magáról, hogy az egyházban van?” (A katolikus Egyház egységéről 4-5. (Kr. u. 251-256)

De térjünk vissza a II. századba!

Szent Ireneusz az Eretnekségek ellen írt művében (Kr. u. 180) kifejezetten állítja Róma primátusát, mint az egész Egyháznak alapját és a keresztény tanítás biztos forrását.

„De mivel nagyon hosszú lenne ebben a kis könyvben valamennyi egyháznak utódlásait felsorolni, itt csak a legnagyobb, a legrégibb és mindenki előtt ismert egyháznak, annak, amit a két dicsőséges apostol Péter és Pál Rómában alapított és szervezett, az apostoloktól átvett hagyományát s a püspökök sorozata révén egészen napjainkig hirdetett hitét ismertetjük s ezzel minden tévtanítót megszégyenítünk. … Ezzel az egyházzal, nagyobb tekintélye miatt, minden egyháznak egységben kell lennie, vagyis minden hívőnek a földkerekségen, amelyben [ti. a római egyházban] a világ összes egyházának vezetői által mindenkor meg van őrizve az apostoli hagyomány.” (3,3,2.3.)

Ennél konkrétabban nem is lehet kifejezni Róma primátusát.

Aztán még a II. században történt Viktor pápa figyelemreméltó esete is. Amikor egyre több vitára adott okot két különböző hagyomány az Egyházban, ti. hogy mikor ünnepeljék a Húsvétot: niszán hó 14.-én, mint amikor a zsidók (ezt tartották pl. a kis-ázsiai egyházak), vagy pedig az ezt a napot követő vasárnapon (ami pedig Nyugaton volt elfogadott), Viktor pápa úgy döntött, hogy egységesíti a Húsvét időpontját az egész Egyházban a vasárnapi napra. Ezt egy Római zsinaton hirdette ki, és amikor ezt Kis-Ázsiában nem akarták elfogadni, akkor Viktor megszakította velük a kapcsolatot, és kiközösítéssel fenyegette meg őket. Több püspök (köztük Ireneusz) is közbenjárt a kis-ázsiai püspökök miatt Viktornál, de érdekes módon egy sem azt mondta, hogy ehhez nincs joga a pápának, hanem mind baráti hangon kérlelték, hogy a szeretetre, a kis-ázsiaiak ősi hagyománytartására, illetve Viktor elődjeinek toleranciájára való tekintettel, ne tegye meg a súlyos lépést, ne közösítse ki a kis-ázsiaiakat. Hogy mi lett konkrétan a vita vége, azt nem tudjuk, de Euszébiosz azt írja, hogy a III. század közepére már általános volt a Húsvét vasárnapi ünneplése az egész Egyházban, beleértve Kis-Ázsiát is, és csak Blastus néhány követőjével (loc. cit., B, xx), illetve az egyébként kiközösített gnosztikus eretnek, Florinus helyezkedett szembe Róma álláspontjával.

A katolikus elfogultsággal nem éppen vádolható A. Harnack a következőket írja ehhez az egyháztörténeti jelenethez:

„Hogyan mert volna I. Viktor kiadni egy ilyen rendeletet – bár igaz, ahhoz nem volt hatalma a rendeletnek, hogy minden egyes alkalommal végrehajtsák* - hacsak nem volt elfogadott és a hívek gondolkodásába belegyökerezett tény, hogy a római Egyháznak megvan a különleges joga, miszerint ő határozza meg a hit lényeges kérdéseiben a közös egység feltételeit. Miként fordulhatott Viktor ilyen rendelkezéssel az egymástól független egyházakhoz, hacsak – mint Róma püspöke –nem rendelkezett már akkor annak elismerésével, hogy ő az Egyház egységének őrzésével különleges módon megbízott személy?” (History of Dogma, II. 155-156. o.)

* Azt itt megjegyezném, hogy a XIX-XX sz.-ban sem fogadta el mindenki a pápai döntést (pl. az ókatolikusok, Lefebvre), de ezzel csak önmagukat szakították ki az Egyház katolikus egységéből, és ez nem bizonyíték a pápai primátus ellen.

Mindezek után nem értem, hogy hogyan lehet olyant állítani, hogy nincs szó az első századokban Róma primátusáról, hierarchiájáról. Sokkal inkább azt kell mondani, hogy egy-két ókori keresztény szerző kivételével mindenkinél megjelenítődik ez, és a kereszténység első két századában mindenki tisztában volt ezzel a tekintélyi renddel, még az eretnekek is.

A Mt. 16,18--nak a jellegzetes római értelmezését először II. Kallisztusz használta a 3. sz. végén, ami így újításnak nevezhető.

Hú, itt egy kicsit eltájoltad a dolgokat. Szerintem I. Kallisztoszra gondolsz (II. Kallisztosz a XII. században élt), és a III. század elejére, mert I. Kallisztosz Kr.u. 222-ben halt meg. :-)

Először is, ez egy igen korai időszak. Pláne, ha arra gondolunk, hogy milyen kevés irat maradt fenn az ezelőtti korból; de akár akkor is, ha az időtávot nézzük: Péter és Pál Kr. u. 68-ban haltak meg, János apostol Kr. u. 98-ban, és ha így vesszük, akkor ez a kb. 100-130 év nem túl hosszú a kereszténység akkori idejében (akkor még nem változott minden olyan gyorsan, mint manapság).

Másodszor, nem bizonyítható, hogy I. Kallisztosz értelmezte volna először így a mátéi szöveget. Erről egyébként Tertullianus ír a De pudicitia című művében (Kr. u. 220), azaz már mint montanista eretnek, a katolikus Egyház ellensége. Ebben a műben elítéli Kallisztoszt, amiért így magyarázza a Mt 16,18-at, de ez az ő helyzetében teljesen érthető. Azonban a Pergátló kifogásban, amikor az apostoli utódlásról ír, még mint katolikus, Péterre hivatkozik, akit az Egyház sziklájának nevez („Rejtve maradt valami Péter előtt, akit a felépítendő egyház sziklájának neveztek, aki megkapta a mennyek országának kulcsait és azt a hatalmat, hogy oldjon és kössön a mennyben és a földön?” 22.). Azaz maga Tertullianus is így értelmezte. Azt fejtegette itt, hogy az a teljes tudás, az a teljes hagyomány, amit Jézus az apostolokra (itt Péterre) hagyott, az továbbszállt az egymást követő püspökökre. Ha azonban Péter volt az Egyház sziklája, és nála volt a mennyek országának kulcsa, akkor szükségszerűen ugyanez is továbbszállt, hiszen nem alapulhat egy az élők közül eltávozott apostolra az Egyház, hogy az ne dőljön össze, és Krisztus Egyházának kulcsai sem lehetnek egy halott személynél (mint abban a gyermeki elgondolásban, hogy Péter a Mennyország ajtajában áll, és nyitogatja-csukogatja azt).

Harmadszor Tertullianus mind a De pudicitia-ban, mind a Pergátló kifogásban is Péterre, az ő személyére értelmezi a szikla szót (ezt máshol kétségbe vontad). Azaz Péter az a szikla, amelyre az Egyház épül, csak a továbbiakban (mármint a De pudicitia-ban montanistaként) ugyanazt vallja, mint a mai protestánsok, akik azt már elfogadják, hogy a bibliai szöveg Péter személyéről szól, viszont azt már nem, hogy ugyanez Péter utódaira is áll. De ez azonban egy eléggé remegő lábú álláspont, de megértem, hogy szívszorító végig vinni a következtetést, és eléggé nehéz levonni a végső következményeket is.

Negyedszer pedig – visszatérve - éppen az a dolog, miszerint pl. a fentebb idézett részeknél, amelyekben Róma primátusáról van szó, nem használnak egyetlen egy bibliai érvelést sem emellett, azt igazolja, hogy nem volt vitás ügy. Figyeld meg, hogy mindig abban az esetben támasztanak alá a Szentírással valamilyen hagyományt, vagy tanítást, amikor azt kétségbe is vonják mások. Erre a kétségre írják a szentírási érvet, hogy megcáfolják azt, és hogy igazolják saját tanításukat. Az egyértelmű dolgokhoz ez nem kellett. Nem volt erre szüksége Róma Szent Kelemennek, Antióchiai Szent Ignácnak, Szent Ireneusznak, sem Viktor pápának.

De talán a legerősbb érv Péter primátusa ellen az, hogy Róma magához ragadta a hatalmat egyházi hatalmi versengések révén, ami nagyon nem keresztyéni viselkedés (lásd 1Kor. 1).

Ha önként magához ragadta volna a hatalmat Róma, és ezzel szembeállt volna Jézus akaratával, akkor az valóban nem keresztényi viselkedés lett volna, sőt, égbekiáltó eretnekség. Ezért is figyelemreméltó az, hogy semmiféle felháborodás, semmiféle ellenállás, semmiféle kiközösítés nincs az egyháztörténetben Róma primátusságára vonatkozóan, egészen a XI. századig. Ha ez úgy lett volna, ahogy azt te állítod, akkor a IV.-V. században, amikor is a pápaság tekintélyét már te is elismered, igaz keresztények ezreinek, igaz püspökök százainak kellett volna ezzel szembehelyezkednie.

Végezetül ismét a nagy német protestáns történészhez fordulnék, Adolf Harnackhoz, aki nagyszabású egyháztanulmányi kutatásainak befejezésekor a következő megállapítást tette:

„Hogy a római egyet jelent a katolikussal, azt már – bizonyos fenntartásokkal – protestáns történész létemre is kifejtettem huszonkét évvel ezelőtt a „Dogmatörténet kézikönyve” (History of Dogma) című művemben. De azóta ez a tétel nagyobb hangsúlyt nyert, és a protestáns történészek nem fognak többé megütközni annak a kijelentésén, miszerint a katolicizmus legfontosabb elemei az apostoli korig nyúlnak vissza… Így tehát a kör bezárulni látszik, s így válik győzedelmessé az a koncepció, amit a katolikusok ebből a történelemből kialakítanak maguknak.”

1. Több egyházatya szembeszáll ezzel a nézettel.

Szembeszállnak ezzel a nézettel? Ugyan már hol? Én eddig maximum olyan ókeresztény kommentárral találkoztam, amely mindezt kiegészíti, de a péteri alappal szemben nem mondanak semmit, pedig számtalan egyházatya kifejezetten úgy tekint e részre, miszerint a szikla, amelyre Jézus Krisztus Egyháza épül, Péter, ill. a péteri hivatal. A hit, miszerint Jézus az élő Istennek a Fia, valóban a kereszténység (teológiai) alapköve, és ezt több egyházatya is megemlíti, kapcsolódva a Mt 16,16-hoz (pl. még maga Nagy Szent Leó is), de ezt a hagyományt a Katolikus Egyház mindig is elfogadta – természetesen. Vö. Katolikus Egyház Katekizmusa: 424; 442.

424 A Szentlélek kegyelmétől indítva és az Atya vonzásának hatására hisszük és valljuk Jézusról, hogy ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia'' (Mt 16,16). Ennek a Szent Péter által megvallott hitnek a sziklájára építette Krisztus az ô Egyházát.

442. …Ez a hitvallás volt kezdettől fogva [Vö. 1Tesz 1,10] az apostoli hit középpontja, [Vö. Jn 20,31] és elsőként Péter vallotta meg ezt a hitet mint az Egyház alapját.

Mellesleg az, hogy Péter neve mit jelent, ez vitatható, van olyan vélemény, miszerint Péter neve ?kavicsot? jelent.

Az arám „kepha” szó nem jelent se kavicsot, se kisebb követ, hanem csakis egy masszív sziklát, vagy sziklatalajt. Nézz meg egy arám szótárt. Azt pedig, hogy a görög „petrosz” szó is sziklát jelentett akkoriban, azt a híres baptista teológus, kutató, Donald A. Carson mutatta ki a korabeli irodalomból. A kavics, vagy kődarab görögül: „lithosz”.

Én nem tudok arról, hogy egyre kevesebb protestáns író mondja, hogy nem Péter a kő.

Akkor figyelmedbe ajánlanám a XX. század talán legnagyobb, és legalaposabb protestáns teológusának, Oscar Cullmannak a könyvét: Péter: Tanítvány, Apostol és Vértanú (Pierre, disciple, apôtre, martyre, Paris, 1952.). További, nem csekély hírnévnek örvendő protestáns teológusok, és bibliakommentátorok neveit megtalálhatod a Péter az a szikla című írásomban.

Ez engem nem nagy mértékben érint. Jóllehet, hogy ezek liberális írók, és ráadásul engem nem köt egy ilyen ?hagyomány?.

Nagy tévedés. Ezek az írók egytől-egyig konzervatív protestánsok. Éppen a liberális protestánsok azok, akik saját szubjektív véleményükre alapuló hitüket szembeállítják a történelmi tényekkel, és elmossák, figyelmen kívül hagyják ezeket. Egy liberális protestánsnak áll égnek a haja attól, hogy szervezeti, intézményi és hierarchikus kifejeződések találhatók mind a Bibliában, mind az ókeresztény korban. Véleményeddel te is éppen a liberális táborba tartozol – tetszik, nem tetszik. :-)

Kedvedért beidézem William Hendriksen, neves református teológus véleményét:

„A jelentése [a Mt 16,18-nak] ez: „Péter vagy, vagyis Szikla, és erre a sziklára, azaz rád, Péterre építem egyházamat.” Urunk arámul beszélve valószínűleg így mondta: „Én is mondom neked, Kepha vagy, és erre a kephára építem egyházamat.” Jézus tehát megígéri Péternek, hogy egyházát őrá fogja építeni! Én elfogadom ezt a nézetet.” (New Testament Commentary: Exposition of the Gospel According to Matthew (Grand Rapids, MI: Baker, 1973), 647. o.)

Egyébként kérdeznék valamit…

Szoktad-e értelmezni a Bibliát? Igen vagy nem?
Ha az #1-esre igent válaszoltál, akkor ez az értelmezésed tévedhetetlen-e? Igen vagy nem?
Ha a #2-esre nemet válaszoltál, akkor belátod-e, hogy a bibliaértelmezésed több helyen is tévedhet? Igen vagy nem?
Ha a #3-asra igent válaszoltál, akkor van-e olyan tekintély a világon, aki megmondhatja neked, Cs. Mátyásnak, hogy az értelmezésed épp téves? Van vagy nincs?
Ha a #4-esre azt mondod, hogy van, akkor ki ő? Csak egyetlen nevet kérnék.
Ha nincs senki, aki megmondhatja neked, hogy hol tévedhetsz, akkor végül is ki a végső tekintély számodra, amikor értelmezed a Bibliát?
Hogy van ez a többi protestánssal?

Különben is, a Biblia azt mondja, hogy ?a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, ? (Ef. 2,20). A Mt. 16-nak ezen nem egészen világos helyével szemben pedig a Biblia azt állítja, hogy nem Péter, hanem Maga Jézus a Kő. Jézust meglopni ezen dicsőségétől helytelen.

Ilyet maximum elborult elmével lehet állítani a Katolikus Egyházról. Egyetlen egy protestáns gyülekezetben nincs akkora dicsőség és tisztelet adva Jézusnak, mint a katolikusoknál. Annak a feltételezése, miszerint mi azt mondjuk, hogy nem Jézus az Egyház alapja, hanem helyette Péter, egy nagy marhaság, már megbocsáss. Ez kb. olyan, mintha valaki azt mondaná neked, hogy mivel Jézus a hit alapja, tehát nem lehet a Szentírás, mert az elveszi Jézustól a tekintélyt és a dicsőséget.

Pedig benne van valamelyik római katekizmusban, hogy a híveknek alá kell vetniük értelmüket és akaratukat a pápának.

Így van. De csak abban az esetben, ha a pápa „Istentől kinyilatkoztatott igazságként”, azaz Krisztus tanításaként „hit vagy erkölcs kérdésében végérvényes tételt hirdet ki” (vö. KEK 891). Azaz ez csak a dogmákra áll. Ha enélkül fejezik ki magukat a pápák, vagy a Tanítóhivatal, azaz nem végleges módon, nem dogmaként, akkor ezekhez a tanításokhoz „vallásos, odaadó lelkülettel kell ragaszkodniuk, ami jóllehet különbözik a hit beleegyezésétől, azt mégis megerősíti.” (KEK 892.; vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 25.).

Tehát a mindennapi életben az Egyház vezetésének (pápa, zsinat, tanítóhivatal, püspök) hiteles, azaz kötelező, de nem tévedhetetlen tanításával találkozik a hívő. Itt a „vallásos engedelmesség” első mozzanata a bizalom, azaz, hogy a hívő bízhat a tanítóhivatalban, és biztos lehet abban, hogy nem eltávolodik Isten igazságától, hanem közeledik hozzá. Illetve fordítva, ha nem engedelmeskedik, akkor annak veszélyének teszi ki magát, hogy elszakadva az Egyház hitértelmezésétől, az igazságtól is eltávolodik. Azonban az egyet nem értés ezekben a dolgokban (azaz a nem tévedhetetlen dolgokban) bizonyos körülmények mellett (legalábbis logikailag) majdhogynem szükséges is, hiszen az Egyház történelmi, esetleges, és bűnös is, és ebből kifolyólag néhány esetben biztosan bekövetkezhet a tévedés. Azonban magából a Tanítóhivatal lényegéből kifolyólag, azaz, hogy mindig az Egyház egységét, azonosságát, igehirdetésének hatékonyságát akarja megvédeni, nem tekinthetünk el véleményétől, normáitól, és biztosak lehetünk abban, hogy ha esetlegesen nem is maga a teljes igazság szólal meg, ez csak időleges (hiszen az egész Egyház nem tévedhet el), de így is Krisztus egységének igazságát szolgálja, illetve bármikor meg van arra a mód, hogy egy tévedhetetlen ítélettel rendeződjön a kérdés.

Tehát eltérő vélemény lehetséges bármikor a nem tévedhetetlen tanítóhivatali véleményekkel szemben, azonban ezt csak mint kivételes dolgot tekinthetjük, mivel az irányelv az egyetértés. Ezért az eltérő véleménynek előfeltétele is van, és ez nélkül törvénytelen: mindig egyetértésre kell törekednie, tehát Krisztus közösségét és annak tekintélyét kell szolgálnia. Ehhez elengedhetetlen a tanulásra és a vélemény felülvizsgálatára való készség, a nyitottság, illetve a tiszteletteljes magatartás a Tanítóhivatal szerepével, felelősségével és tekintélyével szemben.

De ha megnézzük magát ezt az első pontot, itt is arról van szó, hogy maguk az összes hívő ember egyetemes papságot alkot szemben azzal, hogy a rúmai katolikus egyházban a papi hierarchia elkülönül és uralkodik a laikusok fölött (és az a legnagyobb csattanó, hogy ezen hitvédelmi oldal szerkesztői sem papok, mégis tanítanak!! ? ).

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy az apostolok elkülönültek és uralkodtak volna a laikusok felett (pl. ApCsel 5,13; 15,6; 16,4; 2Kor 10,6; 1Tim 5,17). Én, katolikusként, egyáltalán nem így élem meg. Papjainkat én szeretem és tisztelem, és soha nem próbáltak uralkodni rajtam.

Hogy ebből az idézetből (Mt 16,18) honnan veszed ki az egyetemes papság tanítását – amit a katolikusok is vallanak - , azt sehogy sem értem.

Az pedig, hogy én laikus vagyok, és így „tanítok”, semmi újat nem hozott a katolikus történelemben. Mórus Szent Tamás, Sziénai Szent Katalin, Rotterdami Erasmus, Szent Edith Stein, Dorothy Day, Jacques Maritain, stb. mind világiak voltak, és nagyon nagy szerepük volt a katolikus Egyházban. A katolikus világiaknak nemcsak, hogy joga, hanem kötelessége is az apostolkodás, a misszió, és a tanúságtevés. A II. Vatikáni Zsinat egy külön dokumentumot szentelt a világi apostolkodásnak (APOSTOLICAM ACTUOSITATEM), és több más dokumentumában is elő- előkerül ez a téma.

tehát te úgy véled, hogy mind a római papoknak, mind a világi híveknek apostoli feladatuk is van? Ezellen beszél a Biblia.

Már hogyan beszélne ez ellen?! Az elsőrendű apostolkodás természetesen maguké az apostoloké, illetve utódaiké, a püspököké, illetve azok megbízottaiké (ilyen értelembe vett apostol és apostolutód önmagától senki sem lehet). Azonban az apostolkodás, mint missziós tevékenység (az apostol szó görögül küldöttet jelent, míg a misszió latinul jelent küldöttet), azaz az örömhír terjesztése, a hit megvilágítása az összes hívő magától értetődő feladata (vö. pl. ApCsel 11,19-21; 18,26; Róm 16,1-16; Fil 4,3; 1 Tessz 1,8). Hiszen a Lélek adományait mindenkinek megadja tetszése szerint (1Kor 12,7.11), hiszen „a szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek.” (1Kor 12,21-22).

2. ?Ebből a hatalomból erednek az egyházi elítélések, a kiközösítések, a bűnbocsánati, és a keresztségi fegyelem, a vezeklések kiszabása, és a törvényhozói, ill. bírósági hatalom. Az Ószövetségben is megtaláljuk ezt a hivatalt mint az úgynevezett udvarnagyi, avagy kormányzói tisztség.? Erre hol van igei alátámasztás?

Ott van. Csak olvasd el figyelmesebben. De ha akarod kifejthetem.

Tedd.

Most csak röviden. A depositumon majd feltétlenül ki fogom fejteni bővebben is.

Egy ország kulcsainak az átadása egy szimbolikus megbízatást fejez ki, ami a Szentírásból egyértelműen kiderül, de erre nem csak a Szentírás utal, hanem számos zsidó forrás is, illetve régészeti bizonyítékok is. A kulcs átadása a kormányzás, illetve annak a hatalomnak az átadását jelenti, amellyel a kulcs átadója rendelkezett. Ez világosan kiderül az Iz 22. fejezetében. Hogy Jézus is erre gondolt, és ezt fejezte ki a Mt 16-ban, az tisztán kivehető a megfogalmazásából, hiszen szinte szóról szóra ugyanazt mondja Péternek, mint amit Isten mond Shebnának Eljakimmal kapcsolatban:

Iz 22,22
Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

A királyi kulcs hordozójához egy tisztség kapcsolódott: az ún. udvarnagyi, udvarmesteri tisztség, amelyet többféleképpen is fordítanak máshol a Bibliában: pl. a palota (a királyi ház, azaz a királyság) kormányzója, helytartója, főembere, intézője. A lényeg, hogy ez a tisztség a királlyal azonos tekintéllyel bírt, minden olyan joggal és hatalommal rendelkezett, amellyel a király is. Mindezekhez vö.: Ter 41,39-44; Ter 43,19 skk; 1Kir 4,6; 16,9; 18,3; 2Kir 10,5; 15,5; 18,18; Iz 9,6; Jób 12,14.

Tehát, amikor Jézus átadta Péternek a mennyek országának kulcsait, akkor ezzel az ő országának kormányzójává, helytartójává, főemberévé, intézőjévé (ahogy tetszik) nevezte ki Pétert. Az átadást jelző szó („neked adom”) nem egyszeri alkalomra szól, hanem véglegesre, azaz Jézus visszajöveteléig egy az ószövetségi korban (Izrael királyságában) már megszokott és ismert hivatalt alapít: az udvarnagyi hivatalt, amit mi most pápai hivatalnak hívunk.

Egyébként az Iz 22. fejezetében lévő tisztséget maga Kálvin is így értelmezte:

„Nem kell sok időt vesztegetnünk, mint ahogy egyesek teszik, hogy ebben allegorikus (átvitt) jelentést keressünk; mivel ez az emberek közönséges szokásaira utal. A ház kulcsait az kapta meg, akit kineveztek intézőnek (gondnoknak) az egész ház felett, hogy a nyitás és csukás felett teljes hatalma legyen a saját kedve szerint… A kulcsokkal tehát ő (Izajás) a király házának kormányzását akarja kifejezni, mivel annak fő terhét Eljakimra hárítja alkalmas időben.” (John Calvin: Commentary ont he Book of the Prophet Isaiah, 136. o.)

Na bumm. Persze ettől az értelmezéstől eltekint Kálvin, amikor a Mt 16,19-et magyarázza. Úgy látszik, elfelejtette a kulcsok allegorikus értelmét. Persze, mert ha mindazt, amit az Iz 22,22-höz írt, ide írta volna, akkor ez a nyugdíjazását jelentette volna. Pedig milyen szépen hangzana, ha behelyettesítjük:

Nem kell sok időt vesztegetnünk, mint ahogy egyesek teszik, hogy ebben allegorikus (átvitt) jelentést keressünk; mivel ez az emberek közönséges szokásaira utal. A ház kulcsait az kapta meg, akit kineveztek intézőnek (gondnoknak) az egész ház felett, hogy a nyitás és csukás felett teljes hatalma legyen a saját kedve szerint… A kulcsokkal tehát ő (Krisztus) a Király házának kormányzását akarja kifejezni, mivel annak fő terhét Péterre hárítja alkalmas időben.

:-)

3. Nem, a Biblia arról beszél, hogy egy gyülekezeten belül akár több püspök is jelen lehet. A római katolikus modell itt helytelen. Nem az van hogy több egyház tartozik egy püspök alá, hanem több püspök egy egyházban van jelen.

Tévedés. Elfelejtkezel arról, hogy itt még éltek az apostolok. Tehát a mai értelemben vett püspöki hivatalt ekkor még az apostolok vitték, és emellett voltak egyes városokban külön püspökök. Úgy, ahogy a katolikus gyakorlatban is lehet egy nagyobb városnak több segédpüspöke is. De van arra is példa, amikor egy apostol ruház át hivatalából bizonyos feladatokat egy püspökre, pl. Timóteusra, vagy Tituszra (1Tim 3,1-15; 5,22; Tit 1,5). Az apostolok halála után egy püspök vette át a hivatalt, amint az a Jelenések könyvéből is látszik, ahol már egyes számban beszél János az egyes városok egyházainak vezetőiről (Jel 1-3). Ugyanezt támasszák alá Antióchiai Szent Ignác levelei is (Kr. u. 110), ahol a püspök (episzkoposz) teljesen ugyanolyan értelemben szerepel, mint amilyen értelemben ma használjuk a szót.

Ignác levelei számomra nem mérvadók.

Ismét megkérnélek, hogy fuss végig a fentebb írt 7 kérdésemen.

Egyébként eléggé jellemző, hogy sokkal inkább tekintélyesebb egy elefántcsonttoronyban ülő egyik-másik (kinek melyik) protestáns kommentátor, aki csaknem 2000 évvel él Krisztus halála után, mint az Úr Jézus közvetlen tanítványa, de legalábbis az apostolok közvetlen tanítványa.

Hát a re-formáció nem a kezdeti őskereszténységbe akart vissza formálódni? Vagy esetleg a re-formáció a természetvallások világába kívánkozott vissza, ahol még csak a lelkiismeret volt fontos? Vagy csak akkor hivatkozol az ókeresztény egyházatyákra, amikor – szerinted – eltér gyakorlatuk és tanításuk a Katolikus Egyház jelenlegi gyakorlatától és tanításától? Csak nem kettős mércét használsz?

Titusz feladata pusztán az volt, hogy városonként prezsbitereket rendeljen, de aztán lásd, hogy a 7. versben ugyanezeket a prezsbitereket átnevezi püspöknek.

Titusz püspökként természetesen további püspököket is rendelhetett, és ezt is tette Krétán. Hogy nem pusztán ez volt a feladata, ahhoz olvasd el az egész levelet.

Ami a jelenések köynvét illeti, a level a 7 város angyalainak van címezve, nem a vezetőknek.

Szent János levelet írt volna az angyaloknak? :-DDD Ez nagyon jó! :-)

Megint, ez a hatalom nemcsak Péternek adatott, hanem az összes apostolnak, és még akkor sem arról van szó, hogy közvetlenül átadja neki a bűnök bocsánatát, lásd: ApCsel 8,18-24, ahol Simon Mágus, aki kéri a Szentlelket, de Péter megdorgálja őt. Amikor ő azonban bocsánatért könyörög, akkor is azt mondja Péter neki, hogy megtérjen.

A katolikus bűnbocsánathoz elengedhetetlen a bűnbánat (DH 1676k; 3334; KEK 1490-1491), enélkül nincs kegyelemközlés.

Illetve, az „oldás és kötés” hatalma nem csak a bűnbocsánatra vonatkozik, hanem a helyes hit meghatározására is. A Mt 16-ban nincs szó bűnökről.

De a bűnbocsánat viszont rendkívül fontos feladat. Másik, hogy a Jn. 20,22-23-ben van szó arról, hogy akinek bűneit megkötik, megoldják...

A Jn 20,22-23-ban nincs szó megkötésről és megoldásról. Azaz itt nem az a terminus technicus szerepel, mint a Mt 16-ban, meg a 18,18-ban. A szerkezet hasonló, azaz, hogy amit tesznek az úgy lesz, amit nem tesznek, az nem úgy lesz, de az oldás-kötés fogalma a zsidóságban, ismétlem, többet jelent bűnmegbocsátásnál, bármennyire fontos is ez. Az oldás-kötés terminus egy törvényhozói, bírói hatalmat jelent, amellyel megtilt vagy megenged valamit, kiközösít vagy feloldoz valakit. Nézz csak meg egy normálisabb protestáns kommentárt (pl. Eerdmans Bible Dictionary (Allen C. Myers), Word Studies in the New Testament (Marvin R. Vincent), New Bible Commentary (D. Guthrie, és J.A. Motyer), Tyndale New Testament Commentaries (R.T. France) stb.)

Máskülönben pedig talán van nálatok olyan apostoli hivatal, ahol a bűnöket megkötik és megoldják? Azt írtad, hogy ez rendkívül fontos feladat. Az is. Nálunk van, hála Istennek. Vö.: A bűnök megbocsátásának hatalma

4., 5., 7. az, hogy Péter elsőre van megemlítve ilyen felsorolásoknál teljesen egy dolog, és nagyon nagy erőltetés ebből levezetni azt például, hogy a pápák hosszú sora tévedhetetlenek (holott csak 1870-ban lett kihirdetve e dogma, amikor is az ég teljesen elsötétült, amit Isten ítéletének tekintették némyelek, és ahová a magyar püspökök el se mentek tiltakozásképpen).

Ha csak ebből lenne levezetve, akkor az tényleg erőltetett dolog lenne. De ilyet senki sem mondott. Így inkább a te érvelésed tűnik nekem erőltetettnek.

Az, hogy fel van sorolva 50 olyan bibliai érv, amely Péter primátusát támogatja, még nem jelenti azt, hogy minden egyes érv önmagában is megállja a helyét ahhoz, hogy ebből bármit is ki lehetne következtetni. Vannak ilyen helyek is, mint pl. a Mt 16,18-19 vagy a Jn 21,15-17. Azonban ezek összessége mellett vállat vonva elmenni számomra érthetetlen viselkedés, pláne az, hogy még tagadod is őket.

a pápaság bibliai alátámasztásához nem elég 2 ige.

Hány ige kell konkrétan, hogy valami alá legyen támasztva? A Szentháromságra való kereszteléshez elegendő egy ige is? Ki szabja meg, hogy hányat kell felsorolni? Isten egyetlen szava kevés? Ráadásul a Bibliában nem két ige szól Péter primátusáról. A Mt 16,18-19-ben megígéri Jézus, hogy Péter vezetője lesz Egyházának. Ez a vezető szerep már meglátszik az Újszövetség többi részében is, ezt bizonyítja az általam felsorol 50 igehely. A Jn 21,15-17-ben, a Feltámadás után Jézus kifejezetten (háromszorosan felsorolva, azaz jogilag is megerősítve) átadja ezt a hatalmat Péternek. Lehet, hogy tízszer kellett volna elmondania Jézusnak ezt? Péter vezető szerepe ezután az apostoli hagyományban is visszatükröződik. Számtalan helyen megemlítik, és hivatkoznak Péterre, jóval többször itt is, mint a Bibliában. Érdekes pl. hogy az ő tekintélyével rendelkező egyházak válnak először pátriárkai székekké, amelyek a többi püspökségek fölé vannak emelve (vö. Nikaiai Zsinat 6. kánonja: Alexandria – ahol Péter közvetlen tanítványa és munkatársa, Márk működött; Róma és Antióchia, amely püspökségeket Péter alapított). Ezenkívül, mint fentebb már írtam erről, utódjainak közvetlen hatalmuk volt az egész Egyházon belül.

Máskülönben pedig ne mond, hogy nem jelent semmit az, hogy Péter következetesen mindig az első, pedig se nem az első meghívott apostol volt, se nem a legidősebb (sőt, Péter bátyja, András valahol a 2., valahol pedig a 3. helyen van). Ha megfigyeled, akkor a névsorok mindig egy tekintélyi sorrendet követnek: a 2-5. helyen mindig Jakab, János, András és Fülöp van, majd aztán következnek a kisebb szerepet játszó apostolok, de itt Péterrel ellentétben nincs állandó sorrend, majd mindig az utolsó hely Júdásé, az árulóé.

A Jn. 21-hez olvasd el az 1Pt. 5,2-ben, hogy az a hatalom, amit Péter megkapott, az nemcsak rá vonatkozik, hanem minden keresztyén vezetőre. Ez a nagy bukta. De még akkor is, a Jn. 21-ben cask Péterhez beszél, hogy ?te legeltesd?, nem azt, hogy ?te és utódaid?.

Ebbe az egy szóba kapaszkodsz. Erről már írtam, arra nem válaszoltál. Szent Pál pl. az összes szent között a legkisebbnek mondja magát (Ef 3,8), illetve, hogy arra sem méltó, hogy apostolnak hívják (1Kor 15,9), más helyeken meg diakónusnak avagy szolgának hívja magát (1Kor 3,5, 2Kor 3,6, 6,4, 11,23, Ef 3,7, Kol 1,23.25). Ez egyszerűen Krisztus alázatosságának követése (Mt 23,11-12; Mk 10,43-44), ahogy erre egyből utal Péter a kérdéses szó után:

„… Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad. Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket.” (1Pét 5,5-6)

Tehát az, hogy presbitertársnak mondja magát Péter, nem jelenti azt, hogy rangban és tiszteletben nem fölöttük állt volna. Miként Pál esetében sem:

Filem 8-9
Ezért bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni, mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek.

Máskülönben pedig Péter a levél elején így mutatkozik be: „Péter, Jézus Krisztus apostola” (1Pét 1,1).

(holott csak 1870-ban lett kihirdetve e dogma, amikor is az ég teljesen elsötétült, amit Isten ítéletének tekintették némyelek, és ahová a magyar püspökök el se mentek tiltakozásképpen).

Dogmát csaknem mindig akkor mondanak ki, amikor valakik azt a tanítást megkérdőjelezik. Ez történt itt is. Ekkortájt (1825 után) kezdett el Nyugat-Európában a liberális teológia beszivárogni a katolikus eszmerendszerbe, amely elkezdte kikezdeni a pápai jogokat. Erre feleletül adták ki a dogmákat, amelyek az egész katolikus történelemben mindig meghatározó volt, mindig is hittek. Tehát az, hogy csak 1870-ben kellett kimondani a pápai primátusság és tévedhetetlenség dogmáját, azt jelenti, hogy egészen addig ez nyilvánvaló volt a katolikusok között.

Több magyar püspök is ott volt a zsinaton, és valóban a liberális táborhoz tartoztak (a Monarchia és Németország püspökeiről volt ez mondható csak el), és a Pastor aeternus konstitúció kihirdetése előtt egy nappal utaztak haza többen, más ellenzékiekkel együtt. Viszont több magyar püspök a dogmák kihirdetése mellett állt: pl. Roskovány Ágoston nyitrai, Jekelfalusy Vince székesfehérvári püspök és Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát, illetve egy másik részük csak az időpontot kifogásolta, de magát a születő dogmát hitte, pl. Scitovszky János bíboros hercegprímás.

[„Dogmát csaknem mindig akkor mondanak ki, amikor valakik azt a tanítást megkérdőjelezik”] Ez nem így van. A másik topikban Péternek azt az ellentmondást hoztam, miszerint Jeromos (nagy Bibliafordító) szerint a kánonhoz nem tartoznak hozzá azt apokrif iratok. Így vélekedett mellesleg VII. Gergely is. Tridenről tudjuk, hogy kanonikusnak tartja az apokrif iratokat.

Csakhogy Szent Jeromos nem ragaszkodott a véleményéhez, hanem elfogadta a helyi zsinatok döntését is. Ezért e tárgyban nem kellett egyetemes zsinatot tartani. Arról nem is beszélve, hogy Jeromos egyedül volt nézetével. Se nem a keresztény hagyományra hivatkozott, se nem Jézus Krisztusra, hanem csak a palesztinai zsidók hagyományára, amelyről ráadásul kutatások kiderítették, hogy Krisztus korában ez távolról sem olyan volt, mint a 4. században. A kedvedért ismét beidézem Jeromost:

„Milyen bűnt követnék el, ha követem az egyházak döntését? … Ugyanis én nem a saját véleményemet mondtam el, hanem csak megjegyeztem, hogy ők (a zsidók) ellenkeznek velünk.” (Rufinus ellen, 11,33 - Kr. u. 402)

Máskülönben pedig Jeromos Judit és Tóbiás könyvét is lefordította a Vulgatában, illetve Eszter és Dániel könyvének görög kiegészítéseit is.

Aztán a Szentírás kánonjának nem is volt akkora és olyan szerepe, mint a protestáns teológiában van. A Szentírást az apostoli hagyomány csúcsának, de a többi részének is tekintették, hiszen egy forrásból fakadt mindkettő. Hitről és tanításról szóló határozatokat se csak a Szentírás segítségével, hanem egyetemes zsinatok, és pápai döntések útján hoztak mind a Szentírás, mind a Szent Hagyomány alapján, egymástól a kettőt soha el nem szakítva. A sola Scriptura elv távol állt az ókeresztény egyháztól.

A római egyház nem tévedhetetlen. Különben is, a keresztyénség korai századaiban zsinatok is rendelkeztek pápák kijelentései fölött, volt, hogy összejöttek a papa engedélye nélkül, volt, hogy kiátkozták, és eretneknek minősítették.

Csakhogy mindig a pápák kijelentései érvényesültek, akár hitről, akár fegyelmi rendszabályról volt szó.

[„Több magyar püspök is ott volt a zsinaton, és valóban a liberális táborhoz tartoztak”] Ez figyelemreméltó. Tehát nincsen az a nagy egység a római egyházban, mint hírlik? És évszázadok óta.

Attól függ, hogy mit nevezünk egységnek.

Hitbeli dolgokban, elsősorban azokban, amelyek érintik az egyes ember üdvösségét teljes egység van a Katolikus Egyházon belül. Ahogy a II. Vatikáni Zsinat meghatározta: „egység a szükséges dolgokban, szabadság a kétségesekben, és mindkettőben szeretet.” (GS 92).

Azaz kétséges dolgokban létezhetnek „jogos különbségek”. Ilyen a protestantizmuson belül elképzelhetetlen, hiszen még abban sincs egyetértés, hogy mi is szükséges az embernek az üdvösséghez. Olyan alapvető kérdésekben van jelen számos, egymástól lényegileg eltérő és egymásnak ellentmondó vélemény, mint a keresztség, az Úrvacsora, stb. Vagy meg tudod mondani, hogy mi a protestantizmus hivatalos tanítása bármiben is? Az, hogy egységnek nevezed valahol a „sola” elveket a protestantizmuson belül már megbocsáss, de nevetséges. Egyrészről ez sem igaz, ugyanis ezeket az elveket is másként magyarázzák az egyes felekezetekben, másrészről pedig 3 vagy 4 elvet az iszlám vallásban is lehet találni, ami mondjuk egyezik a katolikus vallással, de ezért egységnek nevezni ezt, hát…

Olyan különbségek, amelyek a Katolikus Egyházon belül vannak (pl. liberális és konzervatív nézetek, módszertani eltérések) az egyes protestáns felekezeteken belül is megvannak, nemhogy a felekezetek között.

Aztán egység van abból a szempontból is nálunk, hogy bármikor megvan annak a lehetősége, hogy egy vitatott, kétséges dolgot eldöntsünk, azaz egy zsinat, a Tanítóhivatal, vagy a pápa szavára, aki katolikus, az hallgat. A protestáns hívő sohasem tud végérvényesen lezárni egy tanbeli kérdést. Vagy elfogad egy felekezeti hagyományt, vagy hitmagyarázatot, vagy megnézi, hogy melyik nézetet hányan fogadnak el, és úgy dönt. Mindkét esetben azonban saját magára szorul, saját magának kell döntést hoznia, azaz a végső tekintély is saját maga, a saját nézete, vagy a saját ízlése dönt teológiai igazságokban.
Ezenkívül vezetési egység is van a Katolikus Egyházon belül. Ennek a lehetősége, ahogy a tanbeli egység lehetősége is, teljesen reménytelen a protestánsok között. Soha nem lesz egység nálatok, csak káosz, relativizmus, parttalan viták. Ez nem lehet Jézus akarata.

[Máskülönben] a dogma kihirdetése közben valóban hatalmas vihar volt, hatalmas mennydörgések és villámcsapások között mondta ki IX. Piusz pápa a hittételeket, ugyanúgy, ahogy Mózes mondta el az Isten törvényeit a Sinai hegyen (Kiv 19,16-20,21.).

Tehát ez vagy azt jelenti, hogy a pápának isteni tekintélye van, vagy hogy ez Isten ítéletének jele volt.

Nem, ez egy egyszerű vihar volt, amibe bele lehet magyarázni ezt is, meg azt is, attól függően, hogy ki hogyan néz a zsinatra. Luther egy villámcsapás következtében fogadja meg, hogy szerzetesként fog élni. Mikor megszegte fogadalmát, ugyanezt ő is másként értékelte – gondolom én.

8., 9. Ezt a dolgot viszont úgy is fel lehet fogni, hogy Péternek heves vérmérséklete volt, magyarul Péter rendkívől odaadó volt Jézus iránt, és erősen ragaszkodott hozzá, így mindig felszólalt, különösen a nagyon izgalmas eseményeknél.

Persze, lehet így is magyarázni, csak akkor azt nem értem, hogy miért van akkora jelentősége az evangélistáknál annak, hogy Péternek heves vérmérséklete volt. Miért kellene ezt állandóan kidomborítani az evangéliumokban? Az evangéliumok nem pillanatképek, hanem gondosan megválogatott és megszerkesztett írások, amelyeket Isten akarata irányított. Péter tettei, viselkedései és szavai mögött, amelyeket az evangélisták visszatükröznek sokkal inkább maga a vezető szerep, vagy legalábbis a különleges kiválasztottság tudata áll. Ezt persze nehéz egy elkötelezett protestánsnak beismerni, én megértem, pedig a „felső protestáns kör” ezt ma már egyáltalán nem tagadja, sőt komoly kutatásokat és publikációkat szentelnek neki.

Nem látom, miért kellene csak ezalapján bPéternek elsőbbséget adni. Hiszen a RKE is Péterre és Pálra hivatkoznak, együtt. Érdekes, hogy miért nem Pálra hivatkoznak elsőképpen? Mellesleg tudni kell, hogy az összes apostol közül Péter volt az, aki háromszor tagadta meg Jézust, még azok után az események után, amelyek itt fel vannak sorolva.

Péter és Pál… Még a névnapjuk is együtt van a katolikus naptárban, sőt a liturgiában is nagyon gyakran együtt szerepelnek. Hogy miért nem Pál lett az első? Mert Jézus Pétert választotta Egyházának alapjává, és neki adta oda pásztorbotját, és Pál még csak szem- és fültanúja sem volt Jézus életének.

Pál igenis szemtanúja volt Jézusnak a damaszkuszi úton. Utána pedig 3 napig magán kívül volt Damaskusban, ahol bizonyára kapcsolatba jöhetett Jézussal, hiszen ezt követi Pál megtérése. Pál pedig egyszer elragadtatott a harmadik mennyig. Pál egyébként le is írja apostolságának számos jeleit, pl. hogy tud csodát is tenni.

Senki sem vitatta Pál apostolságát. De nem tartozott a Tizenkettő közé.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem Szent Pált akarom lejáratni, sem szerepét kisebbíteni, hanem csupán azt igyekszem kifejezni, hogy Pál elismerte a Tizenkettőt, mint az Egyház első és fő testületét, s hogy ő ebbe nem tartozhatott bele, hiszen ő nem volt Krisztussal az Ő földi élete során, nem volt az Eseményeknek szemtanúja, sem parancsot nem kapott az Egyház megalapítására. A Tizenkettő különleges szerepe ebből állt, Jézussal voltak, „kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig”. A legfontosabb szerep volt az övék, hogy tanúsítsák Jézus Krisztus feltámadását, akit ők személyesen ismertek, s közvetlenül hallották szavait, három éven keresztül. Ez nagyon fontos volt, ha ők nem lettek volna, akkor érthetően tarthatnák ma legendának Krisztust.

De ha ez így van, akkor pedig miért csatlakozott hozzájuk? Pál nem volt külön, pl. Legalább kétszer is találkozott Péterrel.

Azért csatlakozott a Tizenkettőhöz, mert jól tudta, hogy Krisztusnak csak egyetlen Egyháza van. Éppen ezért Pál, akinek pedig Krisztus külön is adott kinyilatkoztatást, és lelki, hit- és tudásbeli nagyságát senki sem kérdőjelezi meg, csatlakozott a többi testvérhez, tanítványhoz, azaz az Egyházhoz, általuk keresztelkedett meg, általuk kapta meg a Szentlelket, összeegyeztette velük tanítását, azok feladatot, tisztséget, kiküldetést adtak neki, amit ő elfogadott és teljesített is. Az Egyházzal nem kizárólag lelki egységben volt, nem ment a maga feje után, hanem teljes egészében fizikálisan, látható módon csatlakozott az egyetlen látható Egyházhoz. (vö. ApCsel 9,5-6.17.26-28; 13,2-3; 14,26-27; 15,22; Gal 1,18; 2,1-2.9-10)

Mindazonáltal az, hogy Krisztus rájuk bízta az Egyház megalapítását még nem jelenti azt, hogy bölcsességben, példamutatásban, munkabírásban, vagy akár erkölcsi értékekben is ők lettek volna az elsők.
Pál egyénisége magasan Péter fölött áll, de Pál akkor sem volt Jézussal, és akkor sem kapta meg az Egyház kormányzására a jogot.

Szent Pál szerepét nagyon-nagyon sokra tartom, és bizton állíthatom, hogy a Katolikus Egyház is. Ezért van az, ha egy katolikus írásműben azt olvasod, hogy „az apostol”, akkor az mindig Pálra vonatkozik.
A Katolikus Egyház nem „Péter Egyháza”, hanem „Péter és Pál Egyháza”. Szent Pál ikonográfiája is sokkal nagyobb Péterénél.
Szent Pál az apostolságát, a tisztségi értelemben vett apostolságát nemcsak kapta Krisztustól, hanem kiharcolta és megvívta. Ezért méltán nevezhetjük őt apostolnak, sőt különleges érdemei, hatalmas missziós és tanítói tevékenysége folytán: Az Apostolnak.

10. Érdekes, a Jel. 22,14 szerint ?A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.? Magyarul fenn a mennyben az örökkévalóságban az apostolok egyenrangúak.

A Jel 21,14-ben szereplő város maga az üdvözült Egyház, és az Egyház egyenlőképpen a tizenkét apostolra van felépítve. Péter szikla szerepe mást jelent. Ez kitűnik abból is, hogy Péter a Kepha megtisztelő nevet kapta, ami sziklát jelent, itt pedig alap(kövekről) (= themeliosz) van szó. A Lk 6,48-ban az van, hogy a házat építő bölcs ember a sziklára (= petra, arámul: kepha) építette az alapot (=themeliosz). Tehát Jézus igenis építhette az Egyház tizenkét apostolának alapköveit a sziklára, Péterre.
Aztán arra is figyelj, hogy az első alapkő (Péter) jáspissal díszített (21,19), ugyanazzal a kővel, amelyből a város falai épültek (21,18), és ez a kő a legdrágább (= thimiótátó = legtiszteletreméltóbb) kő (21,11).

Úgy tudom, a legdrágább drágakő a gyémánt, nem a jáspis. Jáspisról nem igen hallottam.

Olvassad a Bibliát. :-)

Jel. 21,11
Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz

Tehát a Szentírás azt mondja, hogy a legdrágább kő a jáspis. A gyémánt nem volt annyira ismert Izraelben. És különben is csak a mai korban nevezik a legdrágább kőnek a gyémántot.

Mellesleg nemcsak Péter kap új nevet, hanem minden Istennek élő gyermeke kap egy fehér követ, amelyen új neve van. Úgy, hogy péter nem egyedülálló.

Igen, valamennyien kapunk egy új nevet az Úrtól, amikor közösségre lépünk vele, de ugye nem gondolod, hogy mindannyian a Kepha nevet kapjuk. És máskülönben sem ugyanarról van szó. Itt ez egy szimbolikus tett, amelyben az jut kifejezésre, hogy amikor valaki valaminek nevet ad, azzal mintegy lefoglalja magának. Másrészről ez a név általános név, az Isten, az Egyház és Krisztus neve van ránk írva (vö. Jel 3,17), ezért nem érti más, csak az, aki megkapja. És ezért nem a „neos” (= új) szó van itt, hanem a „kainos”, aminek a jelentése a Jel-ben, „valami csodás”, „valami más”, „valami hallatlan” értelmű. Ezt a nevet Péter apostol is megkapta, de ő ezen felül kapott konkrétan, személyesen Jézustól egy új nevet. A többi apostolt az eredeti nevükön szólították továbbra is.

11. ?A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen;? (1Pt. 5,1-2). Magyarul Péter is egyenlő a többi közül.

Csak nem mondod komolyan, hogy egy apostol teljesen egyenrangú volt, az esetleg éppen általa kinevezett püspökökkel?

Hát, ezt hogy gondolod? Ott áll feketén, fehéren, hogy tars, és nem vezető, vagy főnök. Kér, és nem parancsol. Társak si egymást utasíthanak mindenféle különböző dologra, ez nem nagy meglepetés.

Ezt fentebb már kifejtettem. A püspökök a nyájat vezették, az apostolok a püspököket és a nyájat irányították (többek között erről szólnak az Újszövetség levelei), és az apostolok között is volt rangsor.

Péter egyértelműen az első az apostolok között, s még Pál is úgy beszél róla (és Jakabról, és Jánosról) mint fő-fő apostol.

Tehát te is azt mondod, hogy Jakab, János, Péter mind fő-fő apostolok voltak, és nem Péter a főapostol.

Te is ezt mondod? Tehát elismered, hogy volt rangsor volt az apostolok között? Mert mi ezt mondjuk. Volt egy ún. belső tanítványi kör: Péter Jakab és János. De ezen belül is Péteré a vezető szerep.

Amúgy hogy kellett volna Péternek utalnia magára? Hogy „én a főnök”? Pál is többször munkatársainak illetve testvéreinek nevezi a keresztényeket, ami igaz is volt, mégis volt köztük különbség, Pál utasította őket, és nem fordítva. Ugyanígy Péter esetében is. Péter valóban ugyanúgy elöljáró, presbiter volt, mint azok, akiknek írt, de Péter utasította őket (egyrészről mint Péter, és nem Simon, másrészről mint Jézus Krisztus apostola), és nem fordítva, mert Péternek volt erre hatalma. Ráadásul hova is írt Péter?

1Pét 1,1
Péter, Jézus Krisztus apostola a zarándokoknak, akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek

Ezek majdnem mind olyan területek, amelyeket Pál alapított. Azaz Péter a Pál által ellenőrzött és patronált egyházaknak is írt (vö. Pál leveleit Galáciába – a galatáknak; Ázsiába – az efezusiakhoz, és kettő Timóteushoz). Számos bibliatudós (köztük jócskán protestáns is: pl. Donald Guthrie: New Testament Introduction; J.D. Douglas: The New Bible Dictionary; Allen C. Myers: The Eerdmans Bible Dictionary) állítja, hogy ez a levél egy körlevél volt, éppen olyan, mint amilyen ma egy enciklika.

Miért van az hogy egyedül János apostol van Krisztus kereszthalálánál?? Péter holt volt ilyen fontos időben?

Bűnbánatot tartott (Lk 22,61-62).

Mellesleg Péter cask a körülmetélés apostola volt, magyarul nem egyetemesek voltak a feladatai. Pál pedig a körülmetéletlenségé. Egyik sem egyetemes!

Ez a missziós tevékenységre vonatkozik, ez teljesen világos a szövegben, és nem az egyház vezetésére.

Mellesleg ha Péter az 1. pápa, akkor hogyan engedi itt át a tisztjét a többi apostolnak???

Már miért engedi át? A püspököknek a „rájuk bízott” avagy a „közöttük lévő” nyájat kell vezetniük, s nem az egész Egyházat.

Az ApCsel 20,28 alapján, amit te is idéztél ott van szó az egész nyájról?

Itt is úgy van szó az egész nyájról, miszerint a püspökök irányítják az Egyházat, együtt. Ez a katolikus álláspont és tanítás. De a püspökök testületének van vezetője.

12., 13. Itt az az érdekes, hogy nem Péter belső tulajdonsága az, hogy meg tudja erősítani mejd a többi apostolt (ha ugyanis Jézus erősítése nélkül Péter is elbukott volna!!). Kérdés, hogy ez hogy függ össze a pápasággal?

A pápáknak sem a belső tulajdonsága által van hatalmuk, hanem Krisztus ígérete folytán, amely által a Szentlélek a kellő időben segítségükre siet.

A Biblia sehol nem utal az apostolic folytonosságra.

Itt tájékozódhatsz erről: Az apostolok tekintélye és utódlása

15. Mint ahogyan sok más bibliai személy külön kijelentést kap Istentől, ez miért olyan különleges?

Talán azért, mert Péternek lett legelőször kinyilatkoztatva az, hogy Jézus az Istennek a Fia, azaz a kereszténység alapdogmája. Az ő kinyilatkoztatott hitvallásából ered a többi. Meg talán abból is, mert így Mária után ő lett a második keresztény.

Itt tehát Péter megint nem az első, hanem a második. Logikailag hogyan következik abból, hogy Péter először ért meg valamit, hogy utána ő legyen a papa?

Nem ebből következik, hanem Jézus akaratából. Nem azért tette Jézus Simont Péterré, azaz sziklává, mert kinyilatkoztatást kapott az Atyától, hanem azért mert Jézus szabadon őt választotta. Az csak egy figyelemreméltó dolog, hogy Péter mondja ki először (legalábbis ünnepélyesen) azt, hogy Jézus (csakis Ő) az Isten Fia. És ezzel csak azt akartam mondani, hogy már megint Péter az (de ebből persze nem következik az, hogy mindig Péternek kell lennie az elsőnek).

Az, hogy Jézus Isten fia, ez ugyan alapdogma (amit melleséeg pár római pápa meg is tagadott, hivatalosan, pl. Liberius pápa),

Liberius pápa erős kényszer hatása alatt írta alá azt a hitvallást, amelyet Constantinus császár a pápa fogvatartóival íratott meg. Ennek aláírását először megtagadta, sőt kifejezetten támadta az ariánusokat, és védte Athanaszioszt, és éppen ezért száműzték Rómából. Két év börtön, üldöztetés, zaklatások és halálos fenyegetések súlya alatt tette azt, amit tett. Éppen a császári erőszak alkalmazása mutatja azt, hogy Liberius nem hitt az ariánus tételekben. (Pontosabban csak szemi-ariánus tételek voltak, azaz Jézus istenségét konkrétan nem tagadták, csak elkerülték az „egylényegű” kifejezést – ha jól tudom). Liberius egyszerűen megijedt, és félt a kínzásoktól, a szenvedésektől és a haláltól. Összeomlott. Elege lett az ezek súlya alatti életből. Tehát gyengeségből tagadta meg a nikaiai tételt, s nem meggyőződésből. Nem lehet minden pápa mellett egy Szent Pál vagy egy Siénai Szent Katalin.

Pápának lenni nem jelent erkölcsi tökéletességet, feddhetetlenséget és szentséget, és én erre azt mondom, hogy hála az Úrnak, hogy így van. Hiszen mind bűnösök vagyunk, mind eleshetünk, és miért lenne ez alól a pápa kivétel? Kellenek szentek, és vannak is, de nem lehet mindegyik pápa olyan szent és példamutató életű, mint Nagy Szent Gergely vagy II. János Pál. És hogy ezt Jézus sem várta el, azt éppen Simon péterré tevése mutatja. Jézus nem egy tökéletes szentre, mint pl. Keresztelő Szent Jánosra, Szent Pálra vagy mondjuk Szent Jánosra bízta Egyházának vezetését, hanem Simonra, akiről tudta, hogy majd háromszor is megtagadja őt, aki állandóan kotnyeleskedik, bizonygatja hitét, de elsüllyed a tengerben, aki még Pünkösd után is rászolgál a feddésre, aki éppen olyan mint mi.

A pápáknak kijáró katolikus tisztelet nem a személynek szól (hacsak nincsenek tiszteletreméltó tettei), hanem a hivatalnak, amelyet visel. XVI. Benedekben nem Joseph Ratzingert tiszteljük (bár nagyon sokan őt is, de nem mindenki szereti teológiáját), hanem azt, hogy ő a pápa, azaz Krisztus jelenlegi, pillanatnyi és időleges földi helytartója, azaz az Egyház olyan vezetője, akit a Szentlélek akart, és amely hivatalt Krisztus adta, hogy mindenkor legyen az Egyháznak egy olyan alapja, amely maga az egység forrása, azaz a legfelsőbb bíróság, az egyházkormányzat vezetője, és különleges esetekben a Hit mindenkori biztos magyarázója. De nem életszentsége, de nem is tudása, szaktekintélye által teszi mindezt, hanem mindig a Szentlélek vezetése által (figyeld meg, hogy pl. a korai pápák egyáltalán nem voltak híres nagy teológusok, mégis az ő szavuk döntött nehéz és jelentős teológiai kérdésekben. Gondolj pl. István pápa és Cyprianus vitájára). Az a bizalom és hit, amellyel mi, katolikusok elfogadjuk Krisztus azon szavait, miszerint a péter (a pápa) szava dönthet minden hitkérdésben, és ennek igazságát a Szentlélek szavatolja, éppen olyan bizalom és hit, mint Krisztus más ígérete is, mint pl. az, hogy üdvözülhetünk a Megváltás által, és hogy a Szentírás szavai kinyilatkoztatottak.

De [ez az alapdogma] összefügg a megváltás alapdogmájával, mivel Jézus Isten fia, megváltó. Péter pedig nem volt ott Jézus kereszthalálánál?

Ez egyáltalán nem szükséges. Máskülönben pedig az, hogy Jézus az Isten Fia, sokkal inkább a feltámadással függ össze. És ezzel kapcsolatban Péter jelentős szerepet kapott: az angyal a Feltámadás után külön üzen Péternek, elkülönítve őt a többi tanítványtól és apostoltól (Mk 16,7); és Péter a Feltámadás első hiteles tanúja (Lk 24,12.34; Jn 20,3-6.8; 1Kor 15,3-5).

16. Ez azt akarja mondani, hogy Péter feljebb áll Jézusnál?

Hol mondott ilyet bárki is a történelemben? Érdekes a logikád.

Ebből az egyszerű példából levezetni azt, hogy a pápa Krisztus földi helytartója nagyon erőltetett.

Az, hogy a pápa Krisztus földi helytartója a Mt 16,19-ből lehet levezetni: „Neked adom a mennyek országa kulcsait.” Vö. Iz 22,20-22. [Ezt már kifejtettem]

A 25. vers így szól, ezt kihagytad: ?De így szól a Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. Megmondta az ÚR.? Magyarul Isten utána meg is bünteti.

Ne keverd össze a szezont a fazonnal. Az Iz 22,24-25 Eljakim pusztulásáról szól, és nem magáról a hivatalnak a pusztulásáról. Én az udvarmesteri hivatalra hivatkoztam, és nem Eljakimra. A Mt 16, 19 nem Eljakimra utal, hanem az Iz 22,22-ben is megemlített hivatalra, az udvarmesteri tisztségre. Ez a tisztség Eljakim pusztulása után is megmaradt. Az Iz 22-ből csak az derül ki, hogy mi volt ennek a tisztségnek a feladata és feladatköre: hatalom van a kezében, „mintegy atyja lesz Jeruzsálemnek”, ő hordozza Dávid házának kulcsát (azaz ő kormányoz), „amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja”. De ugyanezek kiderülnek más bibliai helyekről is, amiket fentebb már beidéztem. Tehát még egyszer: Eljakim pusztulása nem jelentette a hivatal pusztulását, mint ahogy sok pápa pusztulása sem jelentette a pápaság pusztulását.

A Mt. 16-tal párhuzamos vers János evangéliumában (20. fejezet) pedig arra utal, hogy a Szentlálek vezetése az, ami felfedi, hogy mit kell megkötni, illetve megoldani. Ezt a római apologéták pedig mindig elfelejtik hangsúlyozni.

Tévedés. Először is nincs szó a Jn 20,23-ban arról, hogy csak a bűnmegbocsátásra lenne érvényes az oldás-kötés. Másodszor a Jn 20. nem teljesen párhuzamos a Mt 16-tal, hiszen mint már írtam, csak a mondatszerkezetük hasonló. Harmadszor az, hogy a Jn 20-ban az oldás-kötés csak egyik feladatkörét, a bűnmegbocsátást említi meg, ami ugyan a Megváltás szempontjából az egyik első és legfontosabb, még nem meríti ki az oldás-kötés további lehetőségét. Az Iz 22,22-ben sem bűnmegbocsátásról van szó, a Mt 16,19-ben sincs szó bűnről, a Mt 18,18-ban szó van ugyan bűnről, de az oldás-kötést itt is a kiközösítésre vonatkoztatja Jézus („vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos”), a Mt 23,4-ben sem bűnről van szó (itt is az oldás-kötésre céloz Jézus, a görög szövegből ez jobban kitűnik).

Különben is ez a példa csak azt akarja elmondani, hogy noha Krisztus az Isten Fia és mentes lenne adó fizetésétől, Magát eláveti a földi törvényeknek. Ez a példa teljesen mindegy.

És akkor miért fizette ki Péter adóját Jézus? Ő is mentes lenne az adófizetéstől? És miért csak Péter adóját fizette ki?

Olvasd el amit magad írtál: A Mt. 17,24-27-ben maga Péter az, aki elmegy a pénzért, nem Jézus.

Ez még nem magyarázza meg Jézus tettét. Ott voltak a többiek is (vö. 18,1), akiknek maguknak kellett az adót befizetniük.

17. Erre a Mk. 1,17 rácáfol: ?és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." Kólönben is ott van a Mt. 28,20, ahol Jézus az összes tanítványt szólítja fel arra, hogy ő és az utánuk következő hívők egyetemesen hirdessék az evangéliumot. Mellesleg, a történet középpontjában nem Péter, hanem Jézus áll.

Márk „cáfol rá” (érdekes ez a szó egy bibliai kereszténytől) Lukácsra, vagy Lukács Márkra? (Megjegyzem Márknál Péter szerepe jóval visszafogottabb, s ez érthető is, hiszen Péter prédikációt írta le, amelyekben biztos, hogy Péter nem dicsekedett a maga szerepével.)

Rácáfol az állításodra.

A lényeg, az, amit és ahogyan írtam: „Lukácsnál Jézus Pétert teszi meg egyedül emberhalásszá”. Ahogyan csak Péter hajójából tanított, és csak Péternek mondta, hogy „evezz”, azaz vezesd a halászatot.

Ebből az következne logikusan hogy az egész keresztyénségen belül cask Péter végez missziót. Ez érdekes logika.

Inkább a te logikád az érdekes, hogy ezt a következtetést vontad le. Ha valaki vezeti a missziót, abból hogyan következik az, hogy csak ő misszionál?

18. Ez nagyon erőltetett, csak annyit tudok mondani.

Pedig ez a rész nagyon is komoly érv. (Itt most vettem észre, hogy hiányosan idéztem, de már bepótoltam a depositum oldalon.) Szerinted miért nem ment be János addig Jézus sírjába, amíg Péter be nem ment?

Hogyan következik abból, hogy az, hogy Péter az első, aki bemegy a sírba, akkor ebből csakis, de cask is az következhet, hogy belőle lesz majd a római papa?

Abból következik az, hogy Péter volt az első és a fő apostol, hogy János megvárta Pétert Jézus sírja előtt, és Pétert engedte be elsőnek oda. János előbb ért oda, mint Péter, de nem ment be. Megvárta Pétert. Ezek után nem együtt mentek be, hanem Péter ment be először, és csak utána János. Szerinted miért? Mi következik abból, hogy János maga elé engedi Pétert? Nem áll be ez a jelenet is azok közé, amelyek azt fejezik ki, hogy Péter lett Krisztus főembere?

20. Ha 7 tanítvány a teljesn egyházat jelenti, akkor tulajdonképpen mit jelentene a 12 tanítvány együtt??

Mind a kettő a teljességet, a tökéletességet jelenti. Mint írtam, nem véletlen, hogy Jánosnál a Jelenések könyvében 7 egyháznak üzen Jézus. Ugyanígy a Miatyánkban 7 kérés van, vagy a 2. kenyérszaporításnál 7 kenyérből lakik jól a nép, és 7 kosár telt meg a maradékból (Mk 8,5-8). Isten előtt 7 lélek áll (Jel 1,4), 7 pecsét van a tekercsen (Jel 5,1), a Báránynak 7 szarva és 7 szeme volt, ami az Isten 7 szelleme (Jel 5,6). Mária Magdolnából 7 ördögöt űz ki Jézus (Lk 8,2). Isten a 7. napon pihen meg, és megszentelte azt a napot (Ter 2,2k). Istennek is 7 szeme van (Zak 4,2.10). 7 pap, 7 harsonával a 7. napon 7-szer járja körül Jerikó falait (Józs 6,4), Sámsonnak 7 hajfürtjében van minden ereje (Bír 16,3), és amikor eljön az üdvösség napja, akkor a nap fénye 7-szer ragyogóbb lesz, mint 7 napnak a fénye (Iz 30,26). Stb. stb. stb.

A hetes szám nagyon szép. De kár, hogy nem heten voltak a hajóban (és nem bárka az, mert a bárka jóval nagyobb egy kis halászcsónaknál?): 1. Péter, 2. Tamás, 3. Natanael, 4. és 5.: a másik 2 tanítvány.

Te már a matematikát is félremagyarázod? :-DDD Olvasd el a szöveget és számold már meg még egyszer!

Ez az ige hogyan vonatkozhat az egyház teéjességére, amikor még nem is történt meg a pünkösdi esemény? EZ azegyház alapítása. Ez az érv nagyon erőltetett.

Ugyanúgy, mint a 12-es szám. Izaiás próféciái hogyan vonatkozhatnak Jézusra, amikor Ő akkor még meg sem született? Ez az érv nagyon erőltetett.

21. Ez azért is lehet, mert Péter történetesen megtagadta előtte háromszor Jézust. Amikor azonban meglátja Őt, akkor érthető, hogy rögtön nekirugaszkodik a vízbe. De az, hogy itt Péter először csinál valamit, szintén erőltetett.

Jn 21,14
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

Tehát Péter már ezelőtt kétszer találkozott Jézussal, halála után (csak egy fejezetet kellett volna visszaolvasnod). Pl. emiatt is butaság azt mondani, hogy az ezután következő 3-szoros „legeltesd bárányaimat” mondat Péter „visszafogadásáról” szól.

Egyébként, ha nem látod meg a Szentírásban a szimbolikus kifejezések mondanivalóját, akkor nagyon sokkal szegényebb leszel. Nem úgy olvasod a szöveget, ahogy azt az akkori keresztények, illetve zsidók, akiknek ezeket írták, hanem mint egy száraz, lélektelen korabeli elbeszélést. („Kapcsoljuk tudósítónkat, János apostolt.”)

;-)

Tehát ha te háromszor látod meg Jézust feltámadása után, akkor pedig ez mind neked száraz, és nem ad neked okot arra, hogy nekirugaszkodj és tart karokkal elfogadd Őt. ;-)

Dehogynem. :-)

Az, hogy hogyan kell olvasni a szöveget, arra pedig nincsen szabály. Ki annak megmondúja, hogy az akkori keresztyének illetve zsidók hogyan olvasták?

Saját maguk. Több helyütt is írnak erről. Ajánlott olvasmány: Vanyó László: Az egyházatyák Bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története, Jel kiadó, Budapest: 2002.

22. És Jézus külön a 2 emmausi tanítványnak is megjelent. És? Őket miért nem veszitek bele a buliba?

Éppen mi vesszük őket be a „buliba”. Ők is pl. a Hagyomány továbbadói, akiket mi elfogadunk igaz tanúknak, és nem csak arra a néhány apostoli tanúra hallgatunk, akik éppen az újszövetségi kánonba foglalt műveket írtak.

23. ?Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.? (ApCsel 2,1-3). Magyarul a Szentlélek az összes tanítványra töltetik ki, vagyis hogy egyenrangúak voltak.

Persze… Mindegyik látta Jézust, ezért egyenrangúak voltak; mindegyikhez beszélt Jézus, ezért egyenrangúak voltak… minden keresztényre leszállt a Szentlélek (Mt 3,11; ApCsel 13,52, stb.), ezért mi is egyenrangúak vagyunk az apostolokkal.

Ez pedig a protestáns álláspont.

Csak az egyik (éppenséggel öntelt) protestáns vélemény (nem mindegyik protestáns gondolkodik így), illetve ez volt Korachnak, Datannak és Abiramnak a véleménye is Mózessel szemben, akik:

„fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek. Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: "Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!" (Szám 16,2-3)

Erre az Úr azt mondta az igazaknak:

"Váljatok külön ettől a közösségtől!” (Szám 16,21)

Vö.: Szám 16,1-35.

24. Az megint egy dolog, hogy Péter kezdeményez egy nagyon is egyértelmű dolgot.

Ugyan mitől lett volna ez olyan egyértelmű? A 12 apostolt maga Jézus választotta ki. Itt viszont már nem volt jelen Jézus. Tehát egyáltalán nem volt annyira egyértelmű, hogy választhatnak-e valakit azok közé, akiket maga Jézus akart (Mk 3,13-14).

25. Nem péter az, aki hirdeti először az evangéliumot Jézus feltámadása után, hanem az asszonyok: ?És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.? (Mt. 28,7-8). És itt pedig csak a tanítványok vannak felsorolva, akiknek hirdetni kell az evangéliumot, mert félelemben bujkálnak.

Mit is írtam? „ő volt az első, aki „hirdette az evangéliumot” az Egyház korszakában, az első, aki színre lép az evangéliummal.”

Így tehát Mária az, aki először is színrelép az evangéliummal. Ő lehet hogy nem 3000 embernek hirdette, de ugyanúgy színrelépett az evangéliummal. Vagy, szerinted te mi a különbség?

Péter volt az első, aki hirdetni kezdte az evangéliumot az Egyház korában. Ő volt az első, aki Krisztus halála és feltámadása, illetve a Pünkösd után az emberek elé lépett, és hirdetni kezdte, hogy Krisztus feltámadt, alleluja!

Mária volt az első keresztény, az első, aki Igent mondott Jézusra. De Máriának ezt még titokban kellett tartania, hiszen még nem teljesült be ekkor az Üdvösség. Ahogy Antióchiai Szent Ignác írta:

„Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt, Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis Szentlélektől; aki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével tisztítsa meg a vizet. Rejtve is maradt evilág fejedelme előtt Mária szüzessége és szülése, hasonlóképpen az Úr halála is: három kiáltó Misztérium, mely Isten csendjében ment végbe.” (Levél az efezusiakhoz, 7.18-19. - Kr. u. 110)

Tehát ő volt az, akin keresztül Isten elküldte hozzánk Fiát, a mi Megváltónkat. Érdemesnek találta erre a feladatra, arra, hogy rábízza a Megtestesült Gyermeket, hogy felnevelje, és egyáltalán, hogy az Anyja legyen. Ezek a Mária-tisztelet alapjai. Ezért kell mindenkinek – neked is - tisztelnie Máriát. Ha Isten megfelelőnek tartotta őt, hogy a Kegyelem forrása és kútfeje legyen, hogy ő legyen az, aki lehetővé tette, hogy a világba jöjjön a Világosság, akkor mi is, megfelelőnek tartjuk Máriát példaképünknek, és hálát adunk mind Istennek, mind Máriának ezért, és kérjük őt, hogy segítsen olyanná válnunk mint ő.

Ez a különbség.

Péter az a szikla: A Mt 16,18 bibliai vizsgálata, tekintettel a protestáns ellenvetésekre. 3. rész.

2007-04-15T13:06:00.001+02:00

Mit mondanak erről az ókeresztény írók?

Tatianosz: Diatesszaron 23. (Kr. u. 170)*

„Simon Péter válaszolta és mondta: «Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia». Jézus erre válaszolta és mondta neki: «Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám, aki a Mennyben van. Én is mondom neked: Kéfás vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.»”

Tertullianus: Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben. 22. (Kr.u. kb. 200)

„Rejtve maradt valami Péter előtt, akit a felépítendő egyház sziklájának neveztek, aki megkapta a mennyek országának kulcsait és azt a hatalmat, hogy oldjon és kössön a mennyben és a földön?”

Tertullianus: De pudicitia c. 21 (Kr. u. 220)

„mert az Úr a következőket mondotta Péternek: ’Erre a sziklára fogom Egyházamat építeni’… ’Neked adom a mennyország kulcsait’ vagy ’Amit megkötsz, vagy feloldozol a földön, az meg lesz kötve, vagy föl lesz oldozva a mennyben’, ezért azt tételezted föl, hogy a kötés és oldás hatalma rád, vagy Péterrel kapcsolatos bármely egyházra szállt át… Miféle ember vagy te, hogy felforgatod és megváltoztatod az Úr nyilvánvaló szándékát, minekutána ő személyesen ruházta ezt Péterre. Rád építem egyházamat – mondja – és neked adom a kulcsokat.”

Órigenész: Kommentár János evangéliumához 5, 3. (Kr. u. 232)

„És Péter, akire Krisztus Egyháza épült, ami ellen az alvilág kapui sem vesznek erőt”

Hippolütosz: Előadás a szent teofániáról 9. (Kr. u. 235) *

„Eme Lélek által mondta Péter azokat az áldott szavakat, hogy „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”, és eme Lélek által lett az Egyház sziklája megalapozva.”

Órigenész: Homília a Kivonulás könyvéről, 5,4. (Kr. u. 248)

„Nézz [Péterre], az egyház hatalmas alapjára, a legszilárdabb sziklára, melyre Krisztus az Ő egyházát helyezte."

Szent Cyprianus: Az Egyház egységéről. (De Unitate Ecclesiae ) 4. (Kr. u. 251)

„Az Úr mondta Péternek: «Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.» [Mt 16,18-19]. … Őrá építette az egyházat, neki parancsolta meg először nyája legeltetését [Jn 21,17], és noha az összes apostolnak ugyanolyan hatalmat adott, mégis egy tanítói széket alapított, és tekintélyével az egy egység egy alapját és eredetét határozta meg. A többi [apostol] is az volt, ami Péter, de az elsőséget Péter kapta, és így mutatkozik meg az egy egyház, és az egy szék. Pásztorok mindannyian, de egy nyáj van, amelyet az összes apostol közös egyetértéssel legeltet. Aki ezt a Péter-egységet nem tartja, az hogyan gondolhatja, hogy megtartja a hitet? Aki elhagyta Péter székét, amelyre alapozódott az egyház, az hiheti magáról, hogy az egyházban van?”

Szent Cyprianus: 43. levél 5. (Kr. u. 253)

„Egy Isten, egy Krisztus és egy egyház van, valamint egy katedra, mely az Úr szava szerint Péterre helyeztetett. Másik oltárt emelni új papsággal az egy oltár és egy papság mellett nem lehet. Aki máshol gyűjt, az szétszór.”

Szent Cyprianus: 69. levél 3. (Kr. u. 255) (vö. a Karthágói zsinat (Kr. u. 257) 70. levelével, ahova ez a rész szintén bekerült.)

„… mivel egyrészt a keresztség egy, másrészt a Szentlélek is egy, és az Egyház szintén egy, amelyet Krisztus, az Úr Péterre alapított, az egység forrására és alapjára.”

Firmilianosz: Levél Cyprianusnak István pápa levele ellen, 75. (74.) levél, 17 (Kr. u. 256)

„(István pápa) … dicsekedett püspökségének színhelyével és azt állította, hogy ő Péter utóda, akire az Egyház alapjait helyezték… István, aki hirdeti, hogy birtokolja Péter tanítói székét annak örökébe lépve...”

Euszébiosz: Egyháztörténet, 2,14. (Kr. u. 325)

„...a legerősebb és legnagyobb apostolt - aki erényessége miatt a többiek szószólója volt -, Pétert vezette Rómába”

Euszébiosz: Egyháztörténet, 6,25. (Kr. u. 325)

"Péter, akire Krisztus Egyháza épült, melyen az alvilág kapui sem vesznek erőt”

Afrahát: Homília, 7, 15. (Kr. u. 337) *

„… a tanítványok főjét… az Úr kiválasztotta és alapnak tette meg, sziklának és az Egyház épületének nevezve őt”

Szerdikai zsinat „Quod semper” levele I. Gyula pápának (Kr. u. 343)

„Ez látszik ugyanis a legjobbnak és messze a legillőbbnek, ha a főnek, azaz Péter apostol székének számolnak be a papok minden egyes tartományból.”

Jeruzsálemi Szent Cirill: Kateketikai előadások, I, 1,3. (Kr. u. 350) *

„Péter, az Apostolok között a legelső, az Egyház fő Hírnöke”

Szent Hilarius: In Mattheum 16:7 (PL 9:1010) (Kr.u. 359)

„Óh (Péter), az Egyház áldott alapja, amelynek szikla lett új neve és a szikla megalkotása által megsemmisíti a pokolbeli törvényeket, a pokol kapuit és a halál minden korlátját! Óh, áldott mennyei ajtónálló, akinek ítéletére lett bízva az örökkévaló kapuk kulcsa és akinek a földön való kormányzása a mennyország előlegezett tekintélye, úgy, hogy bármit megköt vagy felold a földön, az ugyanúgy érvényes lesz a mennyországban is!”

Szent Hilarius: A Szentháromságról (De Trinitate) 6,20 (Kr. u. 359) *

„Áldott Simon, aki a Titok megvallása után az Egyház alapkövének lett állítva, és megkapta az Ország kulcsait…”

Szent Optatus: De Schismate Donatistorum 7,3 (Kr. u. 370) *

„A megfelelő egység érdekében, az áldott Péter, akinek elegendő volt, hogy miután az ő tagadása után elnyerte az egyedüli bűnbocsánatot, kiérdemelte az összes apostol előtti hivatalt, egyedül ő kapja meg a mennyek országának kulcsait, hogy összeköttetésben legyen a többivel.”

Szent Pacianus: Levél Sympronianusnak 3,2 (Kr. u. 372) *

„Az Úr beszélt egy kicsit korábban Péterrel; Ő beszélt azzal, aki az egység alapja lehet, amit később megoszt a többivel is”

Szír Szent Efrém: Homília 4,1 (Kr. u. 373) *

„Simon, én tanítványom, a Szent Egyház alapjává teszlek téged. Nem véletlenül neveztelek el Péternek (Kéfának), mert te fogod alátámasztani az egész építményt. Te vagy azok felügyelője, akik a földön egyházat akarnak építeni nekem. Neked adtam az Országom kulcsait. Íme, megkaptad a hatalmat az összes kincsem felett.”

Szalamiszi Szent Epiphániusz: In Ancorato 9,6. (Kr. u. 374) *

„Az apostolok között az első, a szilárd kőszikla, amelyre az Egyház épült.”

Nagy Szent Baszileiosz: In Isaias 2,66 (Kr. u. 375) *

„Péter, amely sziklán Jézus ígérete szerint majd megépítené az ő egyházát.”

Szent Jeromos: Levél Damasus pápának 15. (Kr. u. 375)

"Ámbár nagyságod elijeszt engem, mégis, kegyességed magához vonz. A paptól kérem az áldozat megőrzését, a pásztortól a báránynak járó védelmet. El minden elbizakodottsággal; vesd el a római méltóság állapotát magadtól. A halász utódjához szólok, a kereszt tanítványához.Amint nem követek más vezért, mint egyedül Krisztust, így nem közösködöm senkivel, csak Szentségeddel, azaz Péter székével. Mivel jól tudom, hogy ez az a szikla, melyre az Egyház épült. Ez az a ház egyedül, ahol a húsvéti bárányt jogosan eszik. Ez Noé bárkája és aki nincs benne, elpusztul, ha jő az áradat.”

Nazianzoszi Szent Gergely: Oration 32,18. (Kr. u. 380)

„Látod Krisztus tanítványait, mind fenséges, a kiválasztásra érdemes, az egyik neve Péter (szikla), és rá vannak bízva az Egyház alapjai.”

Szent I. Damasus pápa: Decretum Damasi 3. (Kr. u. 382)

„… úgy véltük azt is ki kell jelentenünk, hogy bár a földön elterjedt egyetemes katolikus Egyház olyan, mint Krisztus egyetlen menyegzős szobája, mégis a szent római Egyházat semmiféle zsinati határozat nem állította a többi egyház élére, hanem az Úr és Megváltó evangéliumi szavából nyerte el a primátust: Te vagy Péter, mondta, és erre a sziklára fogom építeni Egyházamat, és a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta, és neked adom a mennyek országának kulcsait… Péter apostol első széke tehát a római Egyház, amelyen nincs szeplő, sem ránc, sem más efféle.”

Szent I. Damasus pápa: Epistula 2. *

„Péter egyedül kapta meg a kulcsokat, mint az apostolok közül az első.”

Ambrosiaster: Kommentár a Galata-levélhez (Kr. u. 384) *

„Csakugyan illő volt, hogy ő (Pál) alig várta, hogy lássa Pétert; mivel ő volt az első az apostolok között, és az Üdvözítő őt bízta meg az egyházak gondviselésével.”

Szent Jeromos: Adversus Jovinianum 1. (Kr. u. 393) *

„Bár minden apostol megkapta a mennyek országának kulcsait, mégis a tizenkettő közül egyedül Péter lett kiválasztva, hogy mint fő, kizárja a szakadás lehetőségét.”

Szent Ágoston: Psalmus contro Partem Donati (Kr. u. 393) *

„A papokat Péter székétől számolják. És az atyák eme rendjében látható, hogy kik léptek örökébe a sziklának, amelyen a pokol erői sem vesznek erőt.”

Szent Ágoston: De agone christiano 31. (Kr. u. 396)

„Mivel Péterben ezek az emberek (a katharok) nem hajlandók felismerni a Sziklát és nem akarják hinni, hogy az Egyház kapta meg a mennyek országának kulcsait, hagyták, hogy kezükből ezek a kulcsok kihulljanak.”

Szent Ágoston (Ambrosiaster?): Quaestiones Veteris et Novi Testamenti 75. (Kr. u. 391-430) *

„amikor a Megváltó elrendelte, hogy meg kell fizetni azt, amit Őérte és Péterért járt, úgy látszott, hogy Ő mindenért megfizetett. Mivel a tekintély minden forrása az Üdvözítőben volt, így az Üdvözítő után ez mind megtalálható Péterben, mert Ő nevezte ki Pétert mindenek vezetőjének, úgy hogy ő lehessen az Úr nyájának pásztora.”

Szent Ágoston: Epistula 53. (Kr. u. 400) *

„Ha figyelembe vesszük az apostolok utódlásának rendjét, milyen nagy igazságbiztonsággal és bizonyossággal számolhatjuk őket Pétertől kezdődően! Ezért az Úr Péterhez szólott, aki az egészet képviselte: „Erre a sziklára fogom építeni Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.””

Nisszai Szent Gergely: Panegyric on St. Stephen 3. (Kr. u. 394) *

„Péter emlékét ünnepeljük, aki az apostolok feje volt… ő az a rendíthetetlen és legmegalapozottabb szikla, amelyre az Üdvözítő az ő Egyházát építette.”

Szent Ambrus: Kommentár a Zsoltárokhoz 40,30 (Kr. u. 395) *

„Péter az egyetlen, akinek a következőket mondotta: Te Péter vagy és erre a sziklára fogom Egyházamat felépíteni. Ahol tehát Péter van, ott van az Egyház, ahol az Egyház van, ott nincs halál, hanem örök élet van.”

Szent Ambrus: Kommentár a Zsoltárokhoz 43,40. (Kr. u. 397) *

„Végül, az ördög megkísértése után, Péter az Egyház fölé lett helyezve.”

Aranyszájú Szent János: Contra Judos et theatra. (Kr. u. 407 előtt)

„Az apostolfejedelmekhez (coryphaei) siettünk: Péterhez, a hit alapjához, Pálhoz, a választott edényhez.”

Aranyszájú Szent János: De Eleemos III, 4, vol II, 298[300] (Kr. u. 407 előtt) *

„Péter, aki az apostolok feje, az első az Egyházban, Krisztus barátja, aki nem embertől kapta a kinyilatkoztatást, hanem az Atyától… ő Péter, s amikor Pétert mondok, akkor a törhetetlen Sziklára, a rendíthetetlen alapra gondolok, a nagy apostolra, a tanítványok főjére, akit elsőnek hívtak, s akinek elsőként engedelmeskedtek.”

Aranyszájú Szent János: Hom de decem mille talentis, 3, vol III, 20[4] (Kr. u. 407 előtt) *

„Péter, az apostoli kórus karmestere, a tanítványok szája, a hit alapja, a hitvallás támpontja, a világ halásza, aki kihúzott bennünket a tévedés mélységéből a mennybe, ő, aki mindenütt buzgó és merészséggel teli, de talán nem is merészséggel, hanem inkább szeretettel teli volt.”

Aranyszájú Szent János: Hom 3 in Matt 5, vol VII, 38[42] (Kr. u. 407 előtt) *

„Ő (Péter) lett az Egyház alapjává téve”

Aranyszájú Szent János: Homily of SS. Peter and Elias (vol II, 727[731] (Kr. u. 407 előtt) *

„Péterre lettek bízva az Egyház kulcsai, pontosabban a Mennyország kulcsai, s őrá lett bízva az emberek sokasága… Ezért Péter az apostolok feje, a rendíthetetlen alap, a törhetetlen szikla, az első az Egyházban, a legyőzhetetlen kikötő, a rendíthetetlen torony… akire az Egyház lett bízva, az Egyház pillére, a hit kapuja, az egész világ tanítója… Péter az az oszlop, az a bástya.”

Torinói Szent Maximus: Homília 63. (Kr. u. 408) *

„Ez a Péter, akinek Krisztus szabadon adományozott egy részt az ő nevéből. Azaz miként Krisztus a szikla, ahogy Pál Apostol tanította, úgy Péter is sziklává lett téve, mikor az Úr ezt mondta: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat.”

Torinói Szent Maximus: Homília 68. (Kr. u. 408 után) *

„Péter nyelve a mennyország kulcsa.”

Szent Cassianus János: Contra Nestorium 3,12 (Kr. u. 430) *

„De ama nagy ember, a tanítványok tanítványa, ama mester a mesterek között, aki a római Egyház kormányzását tartja a kezében, birtokolva a hatalmat a hitben és a papságban. Mondd el nekünk tehát, mondd el, kérünk téged, Péter, Apostolok fejedelme, mondd el, hogy hogyan kell hinnünk Istenben.”

Efezusi Zsinat, III. ülésszak (Kr. u. 431)

„Kétségen kívül és valójában ismert minden időkben, hogy a szent és legáldottabb Péter, az Apostolok fejedelme és feje, a hit pillére, és az egyetemes Egyház alapja, megkapta a királyság kulcsait a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, az emberiség Üdvözítőjétől és Megváltójától, s hogy neki adta a bűnök feletti oldó és kötő hatalmat, aki, miképpen kezdetben, most, és mindörökké él és ítél az ő utódaiban. A szent és legáldottabb Celesztin pápa eme rend értelmében az ő utódja és tartja az ő hivatalát.”

Nagy Szent Leó pápa: Sermo 3. (Kr. u. 442) *

„A többiek előtt ő (Péter) oly módon lett felszentelve – sziklának, alapnak neveztetett, a mennyek országa ajtónállójának és a kötés meg oldás döntőbírájának jelöltetett, kinek ítélete megtartja érvényességét a mennyben is –, hogy a misztikus címekből megismerhessük Krisztussal való kapcsolatának jellegét. Krisztus a mai napig hatásosabban teljesíti mindazt, ami Péterre rábízatott. Péter feladatának és megbízatásának minden részét végrehajtja, Őbenne és Ővele, és ezek által ő, Péter is megdicsőül. És így, mi (Leó), ha valamit helyesen teszünk és helyesen rendelünk el, ha valamit is megnyerünk Isten kegyelméből mindennapos esedezésünkkel, ez annak a Péternek a munkájából és érdemeiből adódik, akinek hatalma él és akinek tekintélye uralkodik az ő székében.”

Aranyszavú (Krüzologosz) Szent Péter: Levél Leónak 25. (Kr. u. 449) *

„Figyelmeztetünk téged, tiszteletreméltó testvér, hogy vesd alá magad minden dologban, annak, amit Róma áldott püspöke írt, mert Szent Péter, aki él és felügyel az ő székében, adja az igaz hitet azoknak, akik keresik azt. Ami minket illet, a béke kedvéért, és a hit érvényességéért, nem ítélkezhetünk a tantételek kérdéseiben Róma püspökének jóváhagyása nélkül.”

Küroszi Theodorétosz: Leó pápának, levél 113. (Kr. u. 449)*

„Ha Pál, az igazság hírnöke, a Szentlélek trombitája, a nagy Péterhez igyekezett, azért, hogy elhozhassa tőle a nehézségek megoldását azoknak az antiochiaiaknak, akik bizonytalankodtak a Törvény szerinti életvitel kérdésében, sokkal többet teszünk mi, jelentéktelen és kis emberek, amikor a te apostoli székedhez igyekszünk, azért, hogy megkapjuk tőled az egyház sebeinek gyógyírját. Mivel minden érv alkalmas arra, hogy megtartsd az első helyet, minthogy a te püspökséged sok kiváltsággal van felékesítve.”

Kalkhédóni Zsinat, III. ülésszak (Kr. u. 451)

„Minélfogva a legszentebb és legáldottabb Leó, a nagy és tekintélyes Róma érseke, általunk és a mostani legszentebb zsinat által, a háromszor áldott, minden dicsőséggel teli Péterrel, az Apostollal együtt, aki a Katolikus Egyház sziklája és alapja és az igaz (orthodox) hit alapja...”

I. Pelagius: Az „Adeone te” levél [János] püspöknek (Kr. u. 559)

„Vajon neked, aki a papság legfelső fokára vagy helyezve, annyira elkerülte volna a figyelmedet a katolikus kútfő igazsága, hogy nem látod meg rögtön: te szakadár vagy, midőn az Apostoli Széktől eltávolodsz? Vajon te, aki a nép számára igehirdetésre vagy odahelyezve, annyira nem olvastad, hogy Krisztus, a mi Istenünk az Egyházat az apostolok fejedelmére helyezte rá, mint alapra, és ő úgy alap, hogy a pokol kapui vele szemben nem lehetnek erősebbek? [vö. Mt 16,18] Hogyha olvastad, mit hittél, hol van még ezenkívül Egyház, amelyben mint egyben ti. az összes Apostoli Székek vannak, akiknek egyformán engedélyezve lett a kötés és az oldás hatalma, miként annak, aki a kulcsokat kapta? De annak okáért az elsőt, amit egynek adott, egyszersmind az összesnek adta, hogy Szent Ciprián vértanú megállapítása szerint, aki ugyanerről értekezett, meg legyen mutatva, hogy az Egyház egy. Tehát te hová tévelyedtél már el, elszakadva az Egyháztól, kedves barátom Krisztusban; vagy milyen reményed volt üdvösséged illetően?”

Sevillai Szent Izidór (Kr. u. 636 előtt) *

„A Római Főpap határozatai, az Apostoli Szék fennhatóságán állva, kétségbevonhatatlanok.”

A III. Konstantinápolyi Zsinat levele Szent Agathón pápának (Kr. u. 680)

„Egy levél másolatát küldi a szent VI. Egyetemes Zsinat Agathónnak, az öreg Róma legáldottabb és legszentebb pápájának. Amiatt Neked, mint az Egyetemes Egyház első székének a püspökének, mivel abbahagytuk tennivalóinkat, amióta szívélyesen kérted a hit erős sziklájának megalapozott megítélését, amint megismertük a te igaz hitvallásodat, olvasva azt a levelet, amit atyai Boldogságod küldött a legkegyesebb császárnak. És mi elismerjük, hogy az a levél isteni írás az Apostolok Főjétől, s ennek alapján űztük ki a sok tévedés eretnek szektáit, amelyek mostanában támadtak.”

Péter az a szikla: A Mt 16,18 bibliai vizsgálata, tekintettel a protestáns ellenvetésekre. 2. rész.

2007-04-15T12:11:00.003+02:00

Protestánsok, akik hiszik, hogy Péter az a szikla

Körülnézve a protestáns írók és teológusok között, azt tapasztaljuk, hogy Péter szerepének lekicsinylése egyáltalán nem egységes közöttük. Nézzük meg, hogy kik vallják a mátéi szöveg magyarázatát ugyanúgy, mint a katolikus írásmagyarázók, s ahogy azt mi most kifejtettük.

Johann Peter Lange (1802-1884): német evangélikus teológus.

Carl Friedrich Keil (1807-1888): német evangélikus bibliakommentátor.

Henry Alford (1810-1871): anglikán teológus, hittudós, bibliafordító.

John A. Broadus (1827-1895): baptista író, a Southern Baptist Theological Seminary professzora.

Marvin Vincent (1834-1922), metodista, majd presbiteriánus, a görög nyelv professzora, a New York-i Union theological seminary professzora.

Gerhard Kittel (1888-1948): evangélikus bibliatudós, a görög nyelv professzora.

W. F. Albright (1891-1971): methodista bibliai régész és Kelet-kutató, teológus, biblia-fordító.

Suzanne de Dietrich (1891-1981): presbiteriánus teológus.

Oscar Cullmann (1902-1999): protestáns teológus. A Péter: Tanítvány, Apostol és Vértanú (Pierre, disciple, apôtre, martyre, Paris, 1952.) című írása mérföldkő. Nagyon alapos bibliai elemzéssel szinte porrá zúzza a Mt 16,18-hoz kapcsolódó klasszikus protestáns értelmezéseket. Igaz a bibliai részt következetlenül csak Péterre értelmezi s a további Péter-utódokra már nem, valamint mint primus inter pares gondolta el Péter primátusát (ami szintén elfogadhatatlan). Mindazonáltal innentől kezdve a magasabb teológiai szinten is általánossá kezdett válni, hogy Jézus magát Pétert tette meg sziklának az evangélium szerint. Egy kissé keserűen megjegyezném itt, hogy ugyancsak e tájt egyre több katolikus biblikus kezdte átvenni a mondhatnánk régimódi protestáns nézeteket.

Robert McAfee Brown (1920-2001): presbiteriánus, a vallásos tudományok Stanford-i professzora

R. T. (Dick) France (jelenleg nyugdíjas): anglikán, evangelikál, az oxfordi Wycliffe Hall vezetője volt, bibliakommentátor, bibliatudós.

Gerhard Maier (1937-): konzervatív evangélikus püspök és teológus.

William Hendriksen: a Keresztyén Református Egyház tagja, a Calvin szeminárium újszövetségi irodalom professzora.

David Hill: presbiteriánus lelkész, magas rangú egyetemi előadó az angol Sheffield-i egyetem biblikum tanszékén.

Craig L. Blomberg: (jelenleg is publikál), baptista lelkész, a Denveri Teológiai Szeminárium Újszövetség tanára.

Donald A. Hagner (jelenleg is publikál): presbiteriánus, 1976 óta a Fuller teológiai szeminárium tanára.

Donald A. Carson (1946-): baptista, az Újszövetség professzora, a Trinity Evangelical Divinity School tanára.

J. Knox Chamblin (jelenleg is publikál): presbiteriánus, az Újszövetség professzora, a Reformed Theological Seminary tanára.

E közismert és neves tudósokon kívül közismert és neves protestáns bibliakommentárok is hasonlóan gondolkodnak. Pl.:

A Peake’s kommentár (1962), amit Matthew Black és Harold Henry Rowley szerkesztett.
A New Bible kommentár (1994), aminek szerkesztői: Donald A. Carson, R. T. France, J. A. Motyer, és G. J. Wenham.

De lássunk egy kis ízelítőt!

Protestáns bibliakommentárok a Mt 16,18-ról

The New Bible Dictionary (Protestáns)
(Szerk.: J.D. Douglas, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1962. 972. o.)

„… hogy a szikla maga Péter… megtalálható csakúgy a korai, mint más (magyarázatokban), ugyanis Tertullianus és a vagy római vagy karthágói püspök, aki ellen Tertullianus mennydörgött a De Pudicitia-ban, elfogadja ezt, bár különböző következtetésekkel. Ennek az érvényessége azon alapul, hogy a Mt 16,19 egyes számban van, és közvetlenül Péternek van címezve… Sok protestáns magyarázó, beleértve a híres Cullmannt, ez utóbbi nézetet tartja.”

Marvin R. Vincent: Word Studies in the New Testament (Protestáns)
(Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1946 (orig. 1887), 4 vols. 1:91-92)

„A szó se nem Krisztusra utal, mint sziklára, amellyel megkülönböztette azt Simontól, egy kőtől, se nem Péter hitvallására, hanem Péterre magára… Az a célzás, hogy a petra szó Krisztus, erőltetett és mesterséges. A szó nyilvánvalóan Péterre utal. A nyomatékos erre értelemszerűen a legközelebbi antecedensre (előzményre) utal; és ezenkívül így a metafora is elmosódik, minthogy Krisztus itt nem alapként, hanem építészként tűnik fel: „Erre a sziklára építem.” Továbbá, bár Krisztus a nagyszerű alap, a fő szegletkő, azonban az Újszövetség írói felismerték, hogy nem helytelen az olyan szóhasználat, amelyben Krisztus egyházának tagjaira alkalmaznak bizonyos terminusokat, amelyeket Krisztusra is alkalmaztak. Például Péter maga hívja Krisztust élő kőnek (1Pét 2,4), s majd az 5. versben az egyházat szólítja élő köveknek …

Az a magyarázat egyaránt tarthatatlan, miszerint a petra Simon hitvallására utal. Mind a szójáték, mind a szöveg természetes olvasata ellene van ennek, és ezenkívül nincs összhangban azzal a ténnyel, hogy amióta csak az egyház épül, mindig hitvallókra – élő emberekre, s nem hitvallásokra épül…

A magára Simonra való utalást támasztja alá Péter tényleges kapcsolata a korai egyházhoz… Lásd: ApCsel 1,15; 2,14.37; 3,2; 4,8; 5,15.29; 9,34.40; 10,25-26; Gal 1,18.”

Encyclopaedia Britannica (1985) (Protestáns)

„Bár a múltban néhány szaktekintély azt tartotta, hogy a szikla kifejezés magára Jézusra vagy Péter hitére vonatkozik, a mai tudósok túlnyomó többségének közös véleménye az, hogy a legnyilvánvalóbb és a leghagyományosabb nézetnek kell lennie a magyarázatnak, mégpedig, hogy a szikla Péter személyére vonatkozik.”

(D. W. O'Connor, a cikk szerzője protestáns, és a Peter in Rome: The Literary, Liturqical & Archaeological Evidence (1969) című könyv szerzője.)

Wycliffe Bible Commentary (Protestáns)
(Szerk.: Charles F. Pfeiffer és Everett F. Harrison, Chicago: Moody Press, 1962. 959. o.)

Egy másik általános nézet a protestánsok között (Alford, Brodaus, Vincent), miszerint Péter… a szikla.”

New Bible Commentary (Protestáns)
(Szerk.: D. Guthrie, és J.A. Motyer, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 3rd edition, 1970 {Reprinted, 1987, as The Eerdmans Bible Commentary}.

„Néhány magyarázó… itt Jézusra vonatkoztatja a sziklát, de a szövegkörnyezet ez ellen van. Az se valószínű, hogy Péter hitét vagy Péter hitvallását jelenti. Ez kétségtelenül Pétert magát jelenti, aki szikla lett, de Péter hitvalló, hű és engedelmes…A vezető szerep, amellyel Péter viselkedik, végig megmutatkozik az Apostolok cselekedeteinek kezdeti szakaszaiban.” (6:837)

Anchor Bible (William F. Albright és C.S. Mann) (Protestáns)
(Anchor Bible, Garden City, NY: Doubleday, 1971, vol. 26, 195,197-198.)

„A 19. vers hátterének vizsgálatánál… el kell vetnünk azokat a felekezeti magyarázatokat (azaz a felekezetek nézetei miatt elfogult magyarázatokat), amelyek megpróbálnak úgy tekinteni a sziklára, mint ami a hitet, vagy Péter messiási hitvallását jelenti… A szakasz általános értelme elvitathatatlan… Péter az a szikla, amelyen az új közösség fel fog épülni, és ebben a közösségben Péter „oldó és kötő” tekintélyű döntését úgy alkalmazzák, mint amit a mennyben hoztak. Az ő tanítását és fegyelmi tevékenységét a Lélek fogja irányítani, hogy a Mennyország akaratát hajtsák végre.”

Robert McAfee Brown: A Pope for all Christians? (Protestáns)
(szerk.: Peter J. McCord, New York: Paulist Press, 1976, Bevezetés, 7)

„A protestánsok most tanulják, hogy a Mt 16-ban lévő döntő szakasz a szikláról, amelyen az egyház épül, csaknem biztosan magára Péterre vonatkozik, és nem az ő hitére.”

(Ez a könyv egy ökumenikus tervezet, amelyben a pápaság nézetének számos perspektíváját nyújtják. Brown presbiteriánus és kiemelkedő ökumenikus harcos.)

Tyndale New Testament Commentaries (R.T. France) (Protestáns)
(Főszerk.: Morris, Leon, Leicester, England: Inter-Varsity Press/Grand Rapids, MI: Eerdmans Pub. Co., 1985, vol. 1: Matthew, R.T. France, 254, 256.)

„Jézus most összefoglalja Péter jelentőségét egy névben: Péter… Ez nem annyira Péter karakterét írja le (ő nem bizonyult „szikla-szerűnek” a stabilitás és a megbízhatóság értelmében), hanem feladatát Jézus egyházának alap-köveként. A „szikla”, „petra” nőnemű szót szükségképpen hímneműre, „petrosz”-ra (kő) kellett változtatni, hogy egy férfi neve legyen, de a szójáték félreérthetetlen (és az arámban még inkább így van, ha a „kepha” ugyanazon formája fordul elő mindkét helyen.) A csak protestáns túlreagálás a római katolikus igényre… mely szerint a Péternek mondottak a későbbi római püspökökre is érvényesek, néhány olyan állításhoz vezettek, miszerint a „szikla” egyáltalán nem Péter, hanem a hit, amelyet éppen megvallott. A szójáték, és a szakasz teljes szerkezete követeli, hogy ebben a versben Jézus kijelentése Péterről teljesen ugyanolyan, mint a 16. versben Péter kijelentése Jézusról… Péterre, és nem a hitvallására alkalmazza a szikla metafórát…

Péter lett Jézus új közösségének alap-köve… amely örökké tart.”

Expositor's Bible Commentary (D.A. Carson) (Protestáns)
(Főszerk.: Frank E. Gaebelein, Grand Rapids, MI: Zondervan, 1984, vol. 8: Matthew, Mark, Luke (Matthew: D.A. Carson), 368.)

„A „petrosz”… és a „petra”… megkülönböztetése alapján… sokan megpróbálták kikerülni, hogy Pétert azonosítsák a sziklával, amelyen Jézus építi az ő egyházát. Péter csupán egy „kő”, állították; csak Jézus maga a „szikla”… Mások más különbségeket tettek magukévá… Azért ha ez nem egy protestáns reakció volt a római katolikus magyarázat túlzásaira, gyanús, hogy sokan bármit és bárkit megtettek „sziklának” csak Pétert nem…”

„A görög különbséget tesz a „petrosz” és a „petra” között, egyszerűen azért, mert megpróbálta megőrizni a szójátékot, és a görögben nőnemű „petra”-t nem lehetett túl jól egy hímnemű névre alkalmazni…”

Ha Máté nem akart volna többet mondani, mint hogy Péter egy kő volt, szemben Jézussal a Sziklával, akkor az általánosabb szót használta volna, a „lithosz”-t („kő” csaknem bármilyen méretben). Akkor nem lett volna szójáték - csakhogy éppen ez a lényeg! …”

„Ebben a szakaszban Jézus az egyház építője, és a metafórák különös keveréke lenne, ha ugyanazon a tagmondaton belül az alapnak is őt látnánk…”

(Carson és France széles körben úgy ismertek, mint a mai protestantizmus két legbrilliánsabb Szentírás kommentátorai. Megjegyzendő, hogy többek között a múlt három legkiemelkedőbb bibliatudósai is, az anglikán Henry Alford (1810-71), a lutheránus Johann Keil (1807-88) és Gerhard Kittel (1888-1948), ugyanezen a nézeten vannak a Mt 16,18-ról.)

Peter in the New Testament (Protestáns)
(Szerk.: Raymond E. Brown, Karl P. Donfried, és John Reumann, Minneapolis: Augsburg Pub. House / New York: Paulist Press, 1973, 92-93.)

Pontosan a „Kepha”/”kepha” arám azonossága miatt kétségtelen, hogy a szikla, amelyen az egyház épül, Péter volt. Igaz ez Máténál is, akinél a görögben apró különbség van a „Petrosz”/”petra” között? A valószínűleg legáltalánosabb nézet szerint igen… Értelmetlen lenne felsorolni az összes kommentárt, amely ezt a nézetet tartja, de ez található a népszerű Peake's Commentary on the Bible (K. Stendahl) (2nd rev. ed.; London: Nelson, 1962), p.787) egykötetes kommentárban is.

(Talán ez a legjelentősebb ökumenikus munka Péterről, az Encyclopedia Britannica is elsőként idézi hosszú bibliográfiájában. Ez tizenegy katolikus és lutheránus tudós közös nyilatkozata.)

Richard Baumann: To see Peter (Protestáns)
( translated by John M. Oesterreicher, New York: David McKay Co., 1953, 105-106.)

„Luther… a péteri hivatal elvetését Krisztus Mt 16-ban lévő kijelentésének hibás értelmezéséből vette… Azonban manapság elismerjük Luther tévedését és feladjuk az álláspontját. „Az antikatolikus polémia erőszakot tesz az Úr kijelentésén, mivel a Sziklát, amelyre Jézus építi az Ő közösségét, nem Péterre, hanem az ő hitére és hitvallására értelmezi… Az, amiről mindazonáltal beszélnek a Mt 16-ban, az ember, akire Jézus rábízza az Ő munkáját” - írja a protestáns teológus, Adolf Schlatter (Der Evangelist Matthaus (Stuttgart, 1929), 507 ff..)”

Péter az a szikla: A Mt 16,18 bibliai vizsgálata, tekintettel a protestáns ellenvetésekre. 1. rész.

2007-04-15T09:44:00.003+02:00

Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Én is mondom neked:
Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat,
s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Neked adom a mennyek országa kulcsait.
Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."
(Máté evangéliuma 16,17-19)

A névváltoztatás

Mk 3,16
Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta
Jn 1,42
… Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."

Jézus megváltoztatja Simon nevét „Kéfá”-ra, ami az arám nyelvben „sziklát” jelent.
Ez egy nem mindennapi dolog volt Jézustól. Egyrészről azért, mert Jézus csak Simonnak adott új nevet, méghozzá egy olyan nevet, ami nem is volt személynév abban az időben. Ezt nem azért tette, hogy valami különleges nevet adjon, hanem azért, mert így akarta Simon új státusát az apostolok között megnevezni. Miért mondjuk ezt? Mert Simont nem mondhatjuk sziklaszilárd jellemnek, pedig a zsidók között a nomen est omen mindig fontos volt. Péter többször megbotránkoztatta Jézust kishitűsége miatt, sokszori lelkesedése majd mindig csődöt mondott, ráadásul amikor Jézus bajba került, akkor ő háromszor megtagadta Urát. Tehát semmiképpen nem nevezhette volna Jézus őt „sziklának”, ha személyére gondolt volna. Nem így, ha az ő hivatalának, státusának természetét, legfőbb jellemzőjét kívánta Jézus megadni. A szikla szimbolikája az erő, és a maradandóság, a jó alapot jelenti, egy épület biztos talapzatát, amire nyugodt szívvel lehet építeni, mivel sem ár, sem vész, el nem pusztíthatja. „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja.” (Mt 7,25)
Másrészt azért volt különleges Jézus eljárása Simon nevével, mivel a Bibliában Isten mindig nagy jelentőséget ad egy ilyen névváltoztatásnak, s mindig valami üdvtörténeti szerep kapcsolódik hozzá. Ez is azt bizonyítja, hogy a Péter név hivatalt jelöl, s nem személyi tulajdonságot.

Ter 17,5
Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek.
Ter 17,15
Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve.
Ter 32,29
Az folytatta: "Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni."
Bír 6,32
Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaalnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baal, mivelhogy lerombolta oltárát.
2Sám 12,24-25
… A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne, s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el.
2Kir 23,34
Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljakimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta…
2Kir 24,17
Aztán Bábel királya Jojachin nagybátyját, Mattanját tette meg helyette királynak, s a nevét Cidkijára változtatta.
Lk 1,28
Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál."
ApCsel 13,9
Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét…

Ezek a névváltoztatások mind olyan személyekről tanúskodnak, akik Isten különleges képviselőjévé lettek, és ez ki lett fejezve az új, kapott nevükkel.
Az Ábrám - Ábrahám azt jelenti, „felséges atya” → „népek sokaságának atyja”;
a Sárai - Sára jelentése: „én fejedelemasszonyom” → „a fejedelemasszony”, „népek fejedelemasszonya”;
a Jákob - Izraelnek több értelmezése is van, de mindegyik kifejezi az üdvtörténetben kapott szerepét: „sarok”; „kitúr”, „kicsal” → „Isten harcosa”; „Isten bizonyuljon Úrnak”; „Isten világít”.
A Gedeon - Jerubbaal jelentése: „kétélű kard”, „kardforgató” → „aki legyőzi Báált”; „aki Báál pusztulásának oka”.
A Salamon - Jedidja jelentése: „jólétszerző”; „aki kártalanít” → „Jahve kedveltje”.
Az Eljakim - Jojakim jelentése: „emeljen fel az Isten” → „Jahve felemel”.
A Mattanja - Cidkija azt jelenti: „Isten ajándéka” → „Jahve az én segítségem”.
Máriánál nem találunk adatokat, hogy „kegyelemmel teljes”-nek nevezték volna, de ettől függetlenül az angyal így nevezte el őt.
Szent Pálnál pedig nem biztos, hogy új névadás történt, hanem egy gyermekkori nevét vette használatba a Saul helyett. Így a „kért, kiesdett”-ből „kicsi, apró” lett (vö. Ef 3,8).

A Zebedeus fiainak adott "boanerges" (= "mennydörgés fiai") név nem tekinthető névadásnak (Mk 3,17), mert Jézus itt csak egy adott jelenetre reagáló nevet ad, amit nem használt senki a továbbiakban, éppen azért, mert ez egy ironikus, Jézus nemtetszését kifejező névadás volt. Ti. a párhuzamos részből (Lk 9,54-55) kiderül, hogy János és Jakab a tüzet (villámot) akarták lehozatni az égből a szamaritánusokra.

A „szikla” jelző csak Istenre vonatkozhat?

2Sám 22,2-3.32.47; 23,3; Zsolt 18,2.31.46; 19,4; 28,1; 42,9; 62,2.6-7; 89,26; 94,22; 144,1-2.

Ezek az igehelyek Istent sziklának nevezik. A nem-katolikus keresztények ezekre a helyekre szoktak hivatkozni, amikor azt állítják, hogy nem Péter lehet az a szikla, amelyet Jézus a Mt 16,18-ban említ: „… én erre a sziklára építem egyházamat”. Ez az érv egyrészt nem veszi figyelembe a mondat tiszta és világos jelentését, másrészt azt állítja, hogy egy köznapi jelzőnek, vagy titulusnak csak egy alanya lehet, ti. hogy a szikla metafora csak Istenre vonatkozhat. Ez természetesen nem igaz.

Példák arra, hogy egy bibliai titulust több mindenkire lehet alkalmazni:

Iz 51,1-2
Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket! Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.

Izaiás Ábrahámot is sziklának nevezi.

1Kor 3,11
A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.
Ef 2,20
Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.

Az 1Kor 3,11 Jézust nevezi az Egyház egyetlen alapjának, ennek ellenére az Ef 2,20-ban, szintén Pál, azt írja, hogy ez az alap az apostolok és a próféták.

1Pét 2,25
Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához.
ApCsel 20,28
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.

Az 1Pét 2,25-ben a hívők pásztora Jézus, míg az ApCsel 20,28-ban az apostolok a hívők pásztorai.

Jn 8,12
Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
Jn 9,5
Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.
Mt 5,14
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

A világ világossága Jézus Krisztus, de Máténál Jézus ezt az apostolokra vonatkoztatja.Ezek a versek megmutatják, hogy a Bibliában lévő metaforákat más-más személyre is lehet alkalmazni, és a sugalmazott írók szavainak is lehetnek különféle jelentései. Azaz Pétert is lehet sziklának nevezni. A katolikusok egyetértenek abban és vallják, hogy az Egyház sziklája maga Isten, de ez nem jelenti azt, hogy Isten ezt a megkülönböztető jelzőt nem adományozhatja annak, akinek akarja, ez esetben Péternek, hogy ezáltal elősegítse Egyházában az egységet.

Péter szikla, vagy csak egy kődarab vagy kavics?

Mt 16,17-19
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

Jézus azt mondja arámul Simonnak, hogy te „Kepha” vagy, és én ezen a „Kepha”-n építem fel egyházamat. Az arámban a „Kepha” masszív követ vagy sziklatalajt jelent. A kisebb kő vagy kavics pedig az „evna”. Néhány nem-katolikus azzal szokott érvelni, hogy a görög nyelvű Újszövetségben itt két különböző alakú szó áll. Így valahogy: „te „Petros” vagy, és én erre a „petrá”-ra építem egyházamat.” A „petra” sziklát jelent egyértelműen, a „petros”-t pedig lehet fordítani kis kőnek, kavicsnak is. Ez azt jelentené így, hogy Jézus miután megdicsérve boldognak mondja Pétert hitvallásáért, a következő mondatában kavicsnak titulálva lefokozza őt, majd újból kinevezi a mennyek országának kulcsárává. Ez elég abszurdnak hangzik.

Akkor mi van itt? Mi ez a kétféle szóhasználat? Nagyon egyszerű. Jézus (és Máté is) arámul beszélt, s Jézus arámul nevezte el Pétert (vö. Jn 1,42). Nem Petrosnak hívta őt, hanem Kepha-nak. Szent Pál, a Gal 2,7-8 kivételével, mindenhol így is hívja Pétert. A későbbiekben a görög nyelvterületen kibontakozó egyházban azonban, hogy görögül is érthető legyen, hogy mit jelent maga a Kepha név, lefordították görögre. Ez egyetlen egy módon volt lehetséges, úgy, hogy Petros-nak fordították. Miért nem Petrá-nak, ami kifejezetten a sziklát jelenti? Mivel ez a szó nőnemű. Simont egy nőnemű névvel ellátni egyértelműen furcsa lenne, nem? Azonban a petra szónak van egy hímnemű alakja is, ez a petros. Így lett a mondat első Kephá-ja Petros-szá, míg a második kepha petrá-vá. (te „Kepha” vagy, és én ezen a „kepha”-n építem fel egyházamat = te "Petros" vagy, és én ezen a "petrá"-n építem fel egyházamat.) Máté mindenképpen meg akarta őrizni azt a szójátékot, amelyet Jézus itt használt (többek között ezért is biztos, hogy eredeti Jézus-logionnal van dolgunk), hiszen éppen ez a lényege a mondatnak, ezért ragaszkodott ugyanahhoz a görög szóhoz még annak árán is, hogy a nembeli viszonyt kifejező szótövet így meg kellett változtatnia, mint már megjegyeztem, mert Péter férfi volt, de a szikla szót kifejező petra szó nőnemű.

A másik, amit meg kell említeni, hogy a petros szónak nem a kődarab az egyedüli jelentése. A petros sziklát is jelent. A Septuagintából ez világosan kiderül: a petros-ban barlangok és hasadékok vannak (Iz 2,19.21; 7,19; 57,5; Jer 16,16; 49,16; Abd 1,3), a petros magas kőszál (Jer 51,25). Kődarabot két helyen jelent, a 2Makk 1,16; 4,41-ben. De ezt a könyvet a protestánsok el se fogadják sugalmazottnak. ;-). Ennek ellenére azt mondják, hogy mivel a Makkabeusok könyve áll Jézus korához a legközelebb, ezért ez bizonyítja, hogy ebben a korban a petros inkább követ jelentett. Érdekes módon ezt egy híres protestáns biblikus cáfolta meg, D. A. Carson, aki kimutatta a korabeli költészetből és más iratokból, hogy a koiné nyelvjárásban, amelyen az Újszövetség íródott, nincs különbség a petros és a petra között, hanem egymásnak egyenlő értékű szinonimái, azaz mindkettő szó sziklát jelent. Ugyanezt az állítást a Thayer's Greek-English Lexicon of the New Testament is alátámasztja.
Ha Máté apostol azt akarta volna hangsúlyozni, amit a nem-katolikusok értenek ez alatt az igehely alatt, ti. azt, hogy Péter itt egy kisebb kődarabként volt megnevezve, és nem rá lett építve az Egyház, hanem ő is, és más is, aki megvallja Krisztust, csak része Krisztus sziklájának, akkor nem a petros szóval, hanem a lithos szóval kellett volna lefordítania Jézus szavát. A lithos görög szó ugyanis egyértelműen jelenti a méretektől független kődarabot, vagy akár kavicsot. Ez esetben azonban Máté megváltoztatta volna Jézus szavát és szándékát. Másrészt a Simon név arámul homokszemet jelent. Elég érthetetlen lenne, ha Jézus Simon nevét homokszemről kavicsra változtatta volna.
A mondatszerkezet is a mi érvelésünket támasztja alá. Ha az lenne a görög mondat helyes fordítása, hogy míg Péter csak egy kődarab, addig Jézus sziklára építi az Egyházat, akkor a két mondatrész között ellentétes viszonynak kellene állnia. Te kődarab vagy, de (→←) én erre a sziklára építem… Azonban ez nem így van. Mivel a görög kai szó, ami összekapcsolja a két mondatrészt, kapcsolatos (és, s, meg, is, sőt) vagy következtető (ezért, így, tehát, ennélfogva) viszonyt jelöl, valamint néha magyarázó viszonyt is (hiszen, mivel, ugyanis, stb). De ellentétes viszonyt soha.

Nem Péter személyére, hanem hitére, hitvallására épül az Egyház?

Néhányan azt állítják, hogy Jézus az idézett versekben az Egyházat nem a péteri státusra, hanem Péter hitére, vagy az ő hitvallására építi. Azonban ez az állítás minden alapot nélkülöz. Péter hite még csak meg sincs említve, és azt is tudjuk, hogy Péternek bizony eleinte elég kicsiny volt hite, ezt Jézus többször felemlítette. A 16,17-ben mondott hitvallására sem utal vissza Jézus sehol.

Az „ezen a sziklán” görögül így hangzik: „epi tauté té petra”. A tauté té görög szerkezet jelentése egyértelmű: „ezen”, „ugyanezen”, vagy „pontosan ezen”. Ez a mutató szerkezet rendszerint a legközelebbi előtagra utal, tehát a szerkezet biztosan mutat Péterre, a mondat tárgyára, mint sziklára, amelyen az Egyház épül. S nem Péter hitére, hitvallására. Az is ezt a tényt bizonyítja, hogy még akkor is, amikor Jézus elfogadja Péter hitvallását, a szöveg végig Péter személyére irányul: „Boldog vagy (te) Simon… nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked… Én is mondom neked: Péter vagy (te)… Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit (te) megkötsz… amit (te) feloldasz…” Jézus az egész szövegben Péterről beszél, és nem a hitéről, vagy a hitvallásáról.
Valamint az egész Szentírásban sehol sincs olyan hely, ahol a szikla azonosítva lenne a hittel.
További ellenérvet a híres protestáns Marvin Vincent szolgáltat, amelyet a 2. részben (Protestánsok, akik hiszik, hogy Péter az a szikla) be is idézek.

A Péterre vonatkozó szöveg későbbi betoldás?

Már Luther is felvetette azt az elgondolást, hogy a Mt 16,17-19. egy későbbi betoldás az eredeti szövegbe, és ezt a liberális teológusok is magukévá tették. Ezt a felfogás azonban már egyöntetűen elvetik a bibliamagyarázók. A szövegben előforduló több arám/héber megfogalmazás, mint a makarizmus: „boldog vagy”, a „Bar Jona” Jónás fia, a „test és vér”, az „alvilág kapui”, az „oldás és kötés”, mind olyan szemitizmusok, amelyek egyértelműen rámutatnak a zsidó/arám eredetre, amit még kiegészítenek olyan mátéi kifejezések, mint az „atya” vagy a „mennyek országa”. A mai történeti, irodalom- és alakkritikai módszerekkel végzett egzegetikai vizsgálatok is alátámasztják a szöveg hitelességét. Ezenkívül ezt a részletet az összes korai kézirat tartalmazza, s hivatkoznak is rá az ókeresztény egyházban, pl. a Kr. u. 132 körül keletkezett Héberek evangéliuma, Tatianus Diatesszaronja, Tertullianusz, Órigenész, Hippolütosz és Cyprianus. Arról nem is beszélve, hogy ez az érv, miszerint egy későbbi betoldás ez a rész, csak a Bibliában nem hívő, független kritikusok érve lehet. Ugyanis a Szentírás minden szava isteni kijelentés, és ebbe beletartozik ez a rész is. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor oda juthatunk, mint pl. Markion, aki hogy tanítását elfogadhatóvá tegye, egyedül Lukács evangéliumát tartotta hitelesnek. Bár, ha rágondolok az Ószövetség deuterokanonikus könyveinek sorsára, nem kellene csodálkoznom.
De mint mondtam, manapság a legtöbb (pl.: Wendland, Michaelis, R. Otto, O. Linton, O. Cullmann, J. Jeremias, E. Stauffer) protestáns (sőt, liberális) biblikus elfogadja, hogy a szöveg biztosan a Máté evangélium része volt eredetileg is.

A földrajzi hely és az időpont fontossága

Mt 16,13
Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"

Az alábbi fejtegetésre Jáki Szaniszló Az Ország kulcsai című könyve hívta fel a figyelmemet. Fülöp Cezáreája egy újonnan épült, fenséges császári város volt Jézus korában. Ennek közvetlen közelében van egy hatalmas, legalább 200 láb magas, szinte függőleges sziklaképződmény, amelynek alja egy pogány templomnak adott otthont, Pán istenségnek, a tetején pedig Jupiter temploma ékeskedett. (Itt megnézheted) Ha a városba tartottak, akkor feltétlenül erre kellett jönniük, és mindenképpen a szemük elé tárult az a látvány, amelyet pompájával a templom és monumentalitásával a sziklafal nyújtott. Ez a látvány éles ellentétben volt a zsidók egyszerű vallásossága és a pogány civilizációban elfogadott császári kultusz ragyogása között. A szikla tetején álló Jupiter-templom és az ékes város a császári hatalmat önkéntelenül is demonstrálhatta az egyszerű halászembereknek. Ebben az éles kontrasztban vallotta meg Péter Jézus istenfiúi voltát, valamint azt, hogy Jézus a Krisztus, azaz a ’Felkent’, amely cím a Római Birodalomban csak a császárt illethette, aki Jupiter fia, s az Olimposz isteneinek uralkodója volt. Ebben a környezetben mondta Jézus azt, hogy az Egyház, Isten fiainak közössége, Péterre alapozódik, s az Alvilág hatalma sem korlátozza ebben. A sziklafal aljában lévő Pán-szentély, amelyben a legrémisztőbb (vö. a pánik szavunkkal) pokoli szertartások folytak, szolgáltatta erre a megfelelő szimbolikát. A bűnös világ (Jupiter temploma), és az Alvilág (Pán szentélye) az az erő, amellyel az Egyháznak majd szembe kell szállnia, de amellyel szemben vereséget nem szenvedhet.

Most nézzük meg, hogy mikor történhetett ez a hitvallás, és a feleletül adott jézusi megbízás. A színeváltozás jelenetében előforduló furcsa kérés Péter szájából, hogy „ha akarod, csinálok itt három sátrat…”, minden bizonnyal a zsidók sátoros ünnepére, a Yom Sukkot-ra utal, melynek része volt a gallyakból, levelekből való sátorkészítés, s ahol egy hetet kellett eltölteniük. (vö. Lev 23,39-43) Ha a színeváltozás ezen a napon történt, akkor ez fontos utalást tartalmaz a Krisztus és Péter közötti beszéd megértéséhez. A színeváltozás közvetlenül a cezáreai események után történt, méghozzá pontosan egy héttel később. Ez olyannyira fontos volt a szinoptikusoknak, hogy mindhárman pontosan megjelölik a két esemény közötti időt – ami rendkívül ritka. Máté és Márk azt írja: „hat nap múlva”, Lukács pedig „mintegy nyolc napot” említ. Mindkét kifejezés egy hetet jelent. A Yom Sukkot előtti héten szintén egy ünnep, a zsidó liturgikus év legfontosabb ünnepe volt, az Engesztelés Napja, a Yom Kippur. Ennek az ünnepnek a központi cselekménye volt, hogy a főpap bevonul a Szentek Szentjébe, hogy kimondja a legszentebb nevet: JHVH, Jahve. Tehát fontos párhuzam van az engesztelés napi Isten nevének kimondása és Péter hitvallása között. Ezt további érv is erősíti. Jézus Péternek a Kéfa nevet adta, és ugyanez a neve annak a főpapnak is, aki ugyanezen a napon a Szentek Szentjében kimondja a tetragrammatont: Kaifás, akinek a neve az arám szikla szóból származik. Ráadásul, ami már a véletlenek sorának csodája lenne, hogy a minden hatalom jelképét, a Templom kulcsát a Szentek Szentjének egy üregében tartották. Ezt az üreget úgy nevezték: kifa.
Tehát az időpont párhuzama rámutat arra, hogy Péter szerepe kivételes szerep. Jézus új Templomot épít, amelyet Péterre alapoz, s amelynek kulcsát őrá bízza, hogy kezében legyen az a hatalom, amellyel „megköt és felold” bármit. A főpap immár nem Kaifás, hanem Kéfás, azaz Péter. Így a Sirák könyvében található őskép aktualizálódik:

Sir 50,1
Simon főpap, Onijának a fia megjavíttatta az Isten hajlékát, s megerősítette életében a templomot.

Az Onija másképpen Oniász, amelynek mind írása, mind kiejtése nagyon hasonlít a Jónáshoz. Tehát nem véletlen, hogy Jézus csak itt így szólítja meg Pétert: „Simon, Jónásnak fia!” Egyébként Péter apjának János a neve (vö. Jn 1,42; 21,15).

Egy kis exegézis

A szöveg vizsgálatánál egy gyönyörű szerkezetre is felfigyelhetünk, amely érvelésünket tovább erősíti.
A Máté evangélium egésze szerkezetileg egy csodálatos, csiszolt gyémánthoz hasonlít. Nemcsak az egész mű struktúrája, hanem belső dialógusainak, történeteinek is nagyon pontos, üzenetet is hordozó szerkesztése is figyelemreméltó. Ezt figyelhetjük meg ennél a résznél is:

Jézus... az embernek fia (16,13)	Te a Krisztus vagy = az élő Isten Fia (16,16)	Az Atya nyilatkoztatta ki (16,17)
	Én is mondom.... (16,18)	Te Péter (szikla) vagy = akire az Egyház épül (16,18)	Simon, Jónás fia (16,17)

A szövegben két csúcspont található: egyrészről Péter kinyilatkoztatása az Atya által Jézusról, másrészről Jézus kinyilatkoztatása Péterről. Mind a két kinyilatkoztatás arra ad választ, hogy ki is az illető valójában, mi is az ő hivatala.
Az előzményben Jézus felteszi tanítványainak a kérdést: Kinek tartják őt az emberek? A válaszban először a tanítványok az általános véleményeket adják meg: Keresztelő János, Illés, Jeremiás vagy valamilyen próféta. Péter azonban kimondja a helyes választ: Jézus a Krisztus. Fel kell figyelnünk arra, hogy itt lényegében nem Jézus Isten-voltáról beszél Péter, hanem Jézus hivatását adja meg: ő a Krisztus, azaz a Felkent, a Megváltó. Ez nem Jézus személyneve, az majd csak a későbbikben válik azzá (is). Ez a Fiú megtestesüléséhez tartozó szerepköre, egy lényegében evilági feladat hivatala, tisztsége, címe, amelyben viszont magával az élő Istennel van közvetlen kapcsolatban, hiszen Krisztus az Ő Fia, Krisztus a mindenkori alap az Istennel való kapcsolatban.
Válaszul Jézus a választ megadóhoz, Péterhez fordul, hogy most ő adjon kinyilatkoztatást („Én is mondom”) Péterről. Úgy, ahogy Péter megadta a választ Jézus hivatalára, úgy adja meg Jézus is a választ Simon hivatalára: Péter, azaz Szikla vagy. Amelynek kapcsolata az Egyházhoz a mindenkori alap.
Mindkét esetben egy emberi valóság van egy misztikumhoz, egy Istenhez és az üdvtörténethez kapcsolódó hivatallal, ranggal, címmel, tisztséggel összekapcsolva. Jézus, az embernek fia a Krisztus, míg Simon, Jónásnak fia Péter. Mindkét tagmondat (Te Krisztus vagy... / Te Péter vagy...) teljesen egyenértékű, és párhuzamos egymással, azaz, ha azt mondjuk, hogy itt nem Péter személyére épül az egyház, akkor Krisztus személyétől is (logikailag) el kellene vitatni, hogy az élő Isten Fia.

Hogy hivatalról van szó a névadás mögött, azt a Péterhez kapcsolódó ígéretek is igazolják.
Három ígéretet kapcsol Jézus a Péter névhez:

1) az Alvilág kapui nem vesznek rajta erőt;
2) nála a Mennyek Országának kulcsai;
3) birtokolja az oldás-kötés jogkörét.

Mind a három ígéret valamilyen hatalom átadása is, azaz olyan képesség és törvényesség, amellyel valami felett valakinek hatalma van.

1) Az Alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Ez egyértelmű, hogy hatalom az Alvilág felett, ami jelen esetben az ellenséges erőket, és a pusztulást jelképezi. Pázmány szerint a pokol kapui az összes hatalom, mely a pokol kapuján csak kirohanhat. Az Alvilág a gonoszság és a halál, a kapu pedig minden hadititok tudója, hiszen a haditanácsot a kapunál tartották.
2) A Mennyek Országa kulcsainak birtoklása hatalom az Egyház felett. Ezt a következő részben aprólékosan ki fogom fejteni.
3) Az oldás-kötés hatalma pedig hatalom a büntetés és a megbocsátás felett.

Ezek azért vannak megemlítve, mert maga a Péter cím nem lehetett egyértelmű, legalábbis olyan egyértelmű, mint volt a Krisztus cím. A Krisztus címhez szintén a hatalombirtoklás kapcsolódik: a Krisztus, azaz felkent cím abban az időben királyi cím volt, s amely egy mindenek feletti hatalmat jelent.

Nyílt fórum

2007-02-09T10:04:00.001+01:00

Nemrégiben egy barátom - Szász Péter - élő vitát folytatott egy a Katolikus Egyházzal hadilábon álló protestáns hívővel. A téma elsősorban a sola Scriptura ("csak a Szentírás") elve volt. A beszélgetés után azonban felmerült még néhány kérdés, így Péter megkért, hogy biztosíthatnék nekik egy olyan internetes helyet, ahol mindezt meg lehetne beszélni. Ez elsősorban kettejük párbeszéde, de véleményem szerint, ha mások is hozzászólnának, csak színesedne a kérdés horizontja. Én valószínűleg a háttérben maradok, de kíváncsian várom a fejleményeket.

Tehát a kérésnek eleget téve, legyen ez egy nyílt fórum. Hozzászólni a "comments" hivatkozásra kattintva lehet.

Péter primátusa az Újszövetségben

2006-09-14T16:10:00.001+02:00

A következő írás alapjául Dave Armstrong, amerikai apologéta egyik írása szolgált (50 New Testament Proofs for Petrine Primacy and the Papacy), azonban nem szó szerinti fordítása annak, inkább csak a tételmondatokat adtam csaknem ugyanúgy vissza. Ezen kívül ki is egészítettem több magyarázattal az egyes pontokat, és a sorrendjén is változtattam valamit.

***********************

Az alábbiakat figyelembe véve rá fogunk jönni, hogy a pápaságról szóló katolikus tanítás egyértelműen bibliai alapokon áll. A Katolikus Egyházban jelenlévő pápai primátus lényegében Szent Péter apostolok közötti primátusságából ered, amelyet a Szentírás számtalanszor visszatükröz, és ez mellett elmenni egy vállrántással, vagy ezt figyelmen kívül hagyni, véleményem szerint lelkiismeretes vizsgálódás után nem lehetséges. Igaz ugyan, hogy mint az összes keresztény tantétel, úgy ez a tanítás is a történelmi századok alatt egy bizonyos fejlődésen ment keresztül, ám maga a lényegi rész, amelyet maga Krisztus rendelt el, azaz a Szent Péter státusából eredő vezetés és előjog, semmit sem változott, hanem ma is ugyanaz, mint volt az őskeresztény korban. Ezt a primátust, amely az Egyház vezetésére irányul, a mi Urunk, Jézus Krisztus adta egynek az apostolok közül, és természetesen ezt az apostolok, valamint az egész Egyház tudomásul vette, és elfogadta. Az erről szóló bibliai részek nemcsak, hogy meglehetősen világosak és ellentmondást nem tűrőek (még ha csak egyenként is vesszük némelyiket figyelembe), ám ha ezen bibliai részek összességére tekintünk, akkor megingathatatlanok is. Persze csak azoknak, akik nem eleve úgy néznek a pápaságra, mint ami egy sátáni valami, ami miatt még világos nappal se merik szemüket kinyitni, és átgondolás és kellő vizsgálódás nélkül elutasítanak minden bizonyítékot, ami erről szól. A tisztánlátás érdekében némi rövid bibliai kommentárral (legyen kereken 50) megkísérelhetünk világosságot teremteni. A Szentírásban tehát a következő bizonyítékokat találhatjuk meg:

1.
Mt 16,18
Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Ha rendesen belenézünk ebbe a szentírási részbe, akkor könnyen rájöhetünk, hogy a szikla kifejezés (görögül: petra) itt magára Szent Péterre utal, és nem az ő hitére, hitvallására, vagy Jézus Krisztusra, ahogy ezt több (bár egyre kevesebb) protestáns gondolja. Krisztus itt nem mint alap, hanem mint alapító, mint építész jelenik meg, aki "épít". Az Egyház az, ami épül, de nem hitvallásra, hanem a hitvallókra, azaz élő emberekre (vö. pl. 1 Pét 2,5 - "magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá"). Manapság a biblikus tudósok és kommentátorok túlnyomó többségének a véleménye ugyanaz, mint amit a Katolikus Egyház mindig is tanított erről a részről. Azaz, ez a rész Szent Péterről szól, akit az Egyház alapkövévé tett Jézus, és így Péter lett Isten új népének fője és elöljárója (ami végül is a pápaság tanának a magja). Ezenkívül a Szikla egy metaforát is magában foglal, amely Péterre vonatkozik, amivel a szenvedő és semmibe vett Messiásra hasonlít (1Pét 2,4-8; vö. Mt 21,42). Jézus tudta, hogy a biztos alap nélküli ház összedől (vö. Mt 7,24-27), ezért tett le Ő maga egy alapot Egyházának, amelynek erejét és szilárdságát ígérete szerint saját maga biztosítja. A Katolikus Egyházban Szent Péter tehát az alap, de nem az Egyház alapítója, ő a gazda, de nem az Egyház Ura. Jézus Krisztus a Jó Pásztor (Jn 10,11) más pásztorokat is adott számunkra (Ef 4,11 - "Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett"; ApCsel 20,28 - "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát"), de az összes juhát egy pásztorra bízta rá (vö. Jn 21,15-17), és az akol kulcsait is őneki adta át (vö. Mt 16,19) [Vö. a "Péter az a szikla" írásommal].

2.
Mt 16,19
Neked adom a mennyek országa kulcsait...

A katolikus tanítás szerint a "kulcsok hatalma" az Egyház fegyelmi és hivatali tekintélyére vonatkozik elsősorban a hit és az erkölcs kívánalmaira tekintettel (a Mennyek országának a kulcsai). Ám ez a hatalom jogot ad minden olyan ügy eldöntésére is, ami az Egyház életében jelentős lehet. Úgy, ahogy az Iz 22,22-ben is (vö. Iz 9,6; Jób 12,14; Jel 3,7) a kulcs birtoklása az ország ügyeinek a közvetlen irányítására ad lehetőséget és jogot. Ebből a hatalomból erednek az egyházi elítélések, a kiközösítések, a bűnbocsánati, és a keresztségi fegyelem, a vezeklések kiszabása, és a törvényhozói, ill. bírósági hatalom. Az Ószövetségben is megtaláljuk ezt a hivatalt mint az úgynevezett udvarnagyi, avagy kormányzói tisztség. Ezt a hivatalt Izraelben Salamon vezette be (régészeti bizonyítékok vannak erre) az Egyiptomban meglévő tisztség (a "palota kormányzója") alapján. Egyiptomban és Izraelben is ez a tisztség közvetlenül a fáraó, ill. a király után következett (vö. pl. Ter 41,39-44; Ter 43,19 skk; 1Kir 18,3; 2Kir 15,5; 18,18), és minden olyan joggal fel volt ruházva a megbízott, mint a király. A kulcsok átadása Jézus korában teljesen közérthető szimbolikus tett volt, aminek megvolt a konkrét jelentése: a hatalom átruházása [vö. a "Péter kulcsai" írásommal]

3.
Mt 16,19
... Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

A "megkötni" ill. "feloldani" szavak egy zsidó rabbinikus terminus, amelynek jelentése egyrészről az, hogy "megtiltani" ill. "megengedni", utalva a Törvény magyarázatának kizárólagos értelmezésére; a másik értelme a "kiközösítés" ill. ennek az "kiközösítésnek a feloldása", azaz egy bírói aktus. Tehát Péter, és a tisztségét öröklő pápák egy olyan hatalmat kaptak, amellyel az Egyház, a tanítás és az életvitel területén szabályokat hozhatnak és kormányozhatnak, dönthetnek kérdések felett, méghozzá a kinyilatkoztatás alapján és a Szentlélek vezetése alatt (vö. Jn 16,13). Ennek a kormányzásnak az Egyház engedelmességgel tartozik. A "kötés és oldás" a pápák és a püspökök törvényhozói és bírói hatalmát reprezentálja (vö. Mt 18,17-18; Jn 20,23), természetesen mindegyiknek a maga területén (katolikus szakkifejezéssel fórumán), azaz a püspökök a saját egyházaik felett, míg a pápa az egész Egyház felett, hiszen ő az az alap, amelyre az Egyház épül, és akinél a kulcsok vannak, hiszen Péter az egyedüli, akinek ezt Jézus egyértelműen kifejezi, többek között, mind a névadással (Péter = szikla), mind a kulcsok átadásával, mind pedig azzal, hogy neki külön is (sőt elsőként) átadja a "kötés és oldás" hatalmát.

4.
Mt 10,2-4
A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.
Mk 3,16-19
Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.
Lk 6,14-16
Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.
ApCsel 1,13
Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.

Péter neve mindig az első az apostolok névlistájában. Máté ráadásul még külön "az első"-nek is nevezi (10,2), amelyre, ha csak egyszerű felsorolás lenne, nem lett volna szükség, és így a "az első" (prótosz) szócskát elativusi, érték kiemelésre, rangsorolásra használatos jelentéssel kell értelmezni, amellyel Máté Péter kiemelkedő, elsőrangú szerepére utal. Ezt a véleményt képviseli Walter Bauer is, az újszövetségi görög nyelv híres professzora. Az iskarióti Júdás, ugyanilyen értelemben, mindig az utolsó helyen van megemlítve.

5.
Mt 17,1
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre.
Mt 17,4
Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek."
Mt 26,37
Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.
Mt 26,40
Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
Mk 5,37
Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.
Mk 9,2
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük.
Mk 9,5
Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."
Mk 14,33
Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.
Mk 14,37
Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?

Péter neve mindig az első az ún. belső tanítványi körben (Péter, Jakab és János), és e belső körön belül is Péteré mindig a főszerep.

6.
Gal 2,9
Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet?
Gal 1,18-19
Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Gal 2,7-8
Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között.
1Kor 9,5
Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?
1Kor 1,12
Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal."

Péter neve a Szentírás többi helyein is következetesen mindig elsőként van megnevezve. Szent Pál leveleiben találunk csupán néhány helyet, ahol ez a sorrendiség megbomlik. Az egyik kivétel a Gal 2,9, ahol Jakab és János neve között szerepel. De itt Szent Pál a három apostolt oszlopokhoz hasonlítja, így itt Szent Pál azt szemlélteti, hogy Péter a középső oszlop, azaz a tartóoszlop, amelyik a legmagasabb, és amely az épületet tartja (a görög szellem, így a beszéd is mindig eidetikus, azaz láttani, szemléltetni is akar a megértetésen túl). Ha megnézzük a szövegkörnyezetet, akkor kiderül, hogy Pál ebben a levélben is Pétert tartja az első és a legfontosabb apostolnak, hiszen kifejezetten vele akart megismerkedni Jeruzsálemben, és ugyanebben a versben Jakabot, aki az idézetben az első, csak mellékesen említi meg (Gal 1,18-19). Ezenkívül, ahogy Pál a pogányok elsőszámú, és legtekintélyesebb apostola, ugyanígy Péter a zsidók elsőszámú, és legtekintélyesebb apostola, nem pedig Jakab (vö. Gal 2,7-8).
A második kivétel az 1Kor 9,5. Azonban még ez a szöveg is Péter elsőségét, kiemelkedő szerepét szemlélteti, hiszen az apostoloktól külön is meg van nevezve, s nincs besorolva egyszerűen a "többi apostol" közé (vö. Mk 1,36; Lk 9,32; ApCsel 2,37; 5,29). Péter neve itt mint végső érvként szerepel, ahogy pl. ugyanebben a levélben Krisztus neve (1,12). Ez egy ismert retorikai fogás.

7.
Mk 1,36
Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék.
Lk 9,32
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit.
ApCsel 2,37
E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?"
ApCsel 5,29
Péter és az apostolok így válaszoltak: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.
1Kor 9,5
Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi?

Pétert gyakran megkülönböztetik a többi apostoltól.

8.
Mk 8,29
Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: "A Messiás vagy."
Mt 18,21
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?"
Lk 9,20
Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy."
Lk 12,41
Péter megkérdezte: "Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek?"
Jn 6,67-68
Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.

Péter gyakran beszél mint az apostolok szószólója, képviselője, különösen a jelentősebb pillanatokban.

9.
Mt 14,28-29 (vö. 14,28-32)
Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.
Lk 5,3-4 skk
Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!"
Mk 10,28
Ekkor Péter megszólalt: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Mt 17,24 skk
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: "Mesteretek nem fizet templomadót?"

Péter az evangéliumok drámai jeleneteiben gyakran szerepel központi figuraként, mint pl. a vízenjáráskor.

10.
Jn 1,42
... Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."
Mt 16,18
Én is mondom neked: Péter vagy...

Péter egyedül kapott ünnepélyesen Jézustól egy új nevet, Kéfásnak, azaz Sziklának hívva őt (Jn 1,42; Mt 16,18), és amely név az egész Egyházban használatos lett. Ezzel a névadással Jézus Péternek a hivatalára utalt, és nem természetére. Az új név a Szentírásban mindig egy üdvtörténeti jelentőséggel bíró szerephez kapcsolódik (vö. pl. Ter 17,5; 32,29; Lk 1,28; ApCsel 13,9).

11.
Jn 21,15-17
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"
ApCsel 20,28
Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát?
1Pét 5,2
Legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját?

Jézus egyedül Pétert bízza meg név szerint saját nyájának, juhainak a vezetésével (Jn 21,15-17), amivel az egész Egyház fölé rendeli, míg a többi püspök (episzkoposz) a pásztorság egy hasonló, de alárendelt szerepét kapják csak meg (ApCsel 20,28; 1Pét 5,2). Ezt a megbizatást Jézus háromszor elismétli, amellyel egyrészt az ünnepélyességet fokozza, másrészt pedig jogi formát ad a hatalomátruházásnak, ugyanis a keleti viágban a jogi szerződéseket ismételték meg háromszor tanúk jelenlétében (vö. Ter 23,3-18). Azaz Péter hivatalosan is megbízatást kap az egész nyáj pasztorálására. Hogy ebben a szövegben nem csupán a szokásosan magyarázott rehabilitálásról van szó, amellyel Jézus megbocsátja Péter háromszori tagadását, hanem egy tekintélyen alapuló hatalommal való felruházásról is, azt protestáns kommentátorok is elismerik, pl. Harnack, W. Bauer, Loisy, Cullmann stb. (vö. Benedikt Schwank: János. Agapé. 2001. 616. o.)

12.
Lk 22,32
De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben?

Jézus egyedül Péterért imádkozik külön név szerint, méghozzá azért, hogy nehogy megfogyatkozzon a hitében. Így a Jézus által támogatott péteri hit (egyes szám) fog erőt adni az Egyháznak, az apostoli testvéreknek (többes szám), hogy a Sátán rostájában fel ne akadjanak (vö. 31.v.).

13.
Lk 22,32
... Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.

Péter az egyedüli az apostolok között, akinek megígéri Jézus, hogy ő fogja megerősíteni testvéreit. A Sátán az összes apostolt "kikérte" magának ("titeket" vö. 22,31), de Péter meg fogja őket erősíteni megfogyatkozhatatlan hitével.

14.
Mt 16,16
Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia."

Péter vallja meg először Krisztus Isten-voltát (vö. Lk 5,8).

15.
Mt 16,17
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

Péternek az Atyaisten külön kinyilatkoztatást adott Jézus személyéről.

16.
Mt 17,24-27
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: "Mesteretek nem fizet templomadót?" "De igen" - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?" "Az idegenektől" - válaszolta. Jézus így folytatta: "A fiak tehát mentesek alóla. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!"

A templomadó történetéből kitűnik Jézus Krisztus és Péter egyedülálló kapcsolata: Jézus egyedül Péter adóját fizeti meg. Figyelemreméltó az is, hogy az adószedők nem közvetlenül a "mesterhez", Jézushoz mennek, hanem Péterhez, aki meg is felel nekik Jézus helyett.

17.
Lk 5,3-10 (vö. 5,1-11)
Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!" "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -,és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel."

Krisztus Péter bárkájából tanít, amelyet a halfogás csodája követ. A történet jóval több, mint a halász-tanítványok első meghívása. Az Egyház kezdetektől "Péter bárkájának" tartotta magát, ahol a hit kísértést szenvedhet, de Péter, a "kormányos", képtelennek tűnő helyzetekben (nappali halászat egy sikertelen éjszakai után) is hallgat Jézus szavára, s ennek az eredménye az Egyház "sikere". A történet középpontjában Péter áll. Lukácsnál itt szólítja Jézus először Simont Péternek, azaz Sziklának, valamint Péter az első, aki Jézust "Úr"-nak szólítja, szintén itt. A többi apostol a háttérben marad, ők "Simon társai", és bár ott van a szeretett tanítvány János, valamint Jakab is, Lukácsnál Jézus Pétert teszi meg egyedül emberhalásszá, így Jézus legközvetlenebb munkatársává válik az evangélium hirdetésének szolgálatában.

18.
Lk 24,12
Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
Jn 20,6
Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot

Péter az első, aki elindul Jézus üres sírja felé, és belép oda. Bár János először ér a sírhoz, mégis bevárja Pétert, és őt engedi belépni először. Ezzel János a saját "lelki, karizmatikus primátussága" ("a szeretett tanítvány") elé helyezi Péter konkrét primátusságát. Ez tükröződik az Apostolok Cselekedeteiben is (3-4. fej.), ahol János bár ott van Péter mellett, de mindig Péter beszél, és Péter cselekszik.

19.
Mk 16,7
De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek."

Péter nevét külön megemlíti az angyal, mint az apostolok vezetőjét és képviselőjét.

20.
Jn 21,2-3.11
Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit?. Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.

Akárcsak a Lk 5,1-11-ben, úgy itt is Péter vezeti az apostolok halászatát, akik elismerik az ő irányítását. Péter "bárkája" itt az Egyházra vonatkozik, amit Péter vezet. Fontos, hogy a hét tanítvány (ami a teljes Egyházat szimbolizálja, vö a Jelenések könyvében a hét gyülekezetet) egy bárkába száll, és az sem mellékes, hogy Péter egyedül vonja a partra az egyetlen teli hálót, és viszi a halakat (a hívőket) Jézus eucharisztikus lakomájára. Megjegyzendő, hogy a Péter fogta hálóban nincs rossz hal, mint a Mt 13,48-ban.

21.
Jn 21,7
Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe.
Mt 14,29
"Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.

Péter egyedül veti magát a tengerbe, amikor Jézus megjelenik. Ugyanúgy, ahogy a vízenjárás jelenetében Péter az, aki Jézus hívó szavára elindul Jézus felé a tengeren. A tenger a világot jelképezi (vö. Mt 13,47; Mk 1,17; Jel 17,15).

22.
Lk 24,33-34
Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
1Kor 15,3-5. skk
Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.

Jézus Péternek külön is megjelent feltámadása után. Pál ezt a megjelenést tartja az elsőnek, azaz a legfontosabbnak.

23.
ApCsel 1,15 (vö. 1,15-22)
Ezekben a napokban a testvérek körében - mintegy százhúszan lehettek együtt - Péter szólásra emelkedett:

Péter szólal fel először az emeleti szobában, ahol az új Izrael összegyülekezett még Pünkösd előtt. Ő az új gyülekezet vezetője.

24.
ApCsel 1,21-22
Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról."

Péter kezdeményezi Júdás apostol üres helyének a betöltését, amit vita nélkül elfogadnak a többiek.

25.
ApCsel 2,14 (vö. 2,14-36)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!

Péter az első, aki beszédet mond Pünkösd után (és az egyetlen, aki meg van említve), így ő volt az első, aki "hirdette az evangéliumot" az Egyház korszakában, az első, aki színre lép az evangéliummal.

26.
ApCsel 4,7-8
Előállították és vallatóra fogták őket: "Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?" Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének!

A zsidók előtt Péter volt a keresztények vezetője és szószólója. Péter, és a többi apostol a zsidó főtanács helyébe és fölébe lépett (vö. 4,1-14).

27.
ApCsel 2,37
E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?"
ApCsel 5,15
Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.

A nép hasonlóképpen Pétert tartotta a vezetőnek.

28.
ApCsel 3,6-7 (vö. 3,6-12)
Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!" Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába.

Péter teszi az első csodát az Egyház korában, meggyógyítva egy béna embert.

29.
ApCsel 5,15
Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.

Péter árnyéka csodákat tesz (vö. Mk 6,55-56).

30.
ApCsel 9,40-41
Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: "Tabita, kelj fel!" Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

Péter az első Krisztus után, aki halottat támaszt fel.

31.
ApCsel 5,3-5.11 (vö. 5,2-11)
Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?" Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!" E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta? Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.

Péter mondja ki az első anathémát (kiközösítést), amelyre Isten büntetése a válasz. Ananiás és Szafíra esete olyan tett, mint Korah, Dátán és Abirám lázadása volt Mózes ellen a pusztában (Szám 16). Itt is bebizonyosodik, hogy a felkent vezető tekintélye mögött maga Isten áll.

32.
ApCsel 8,14.19-20. (vö. 8,14-24)
Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost... Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: "Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket." Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát, pénzen meg lehet venni.

Péter az első, aki felismer és elutasít egy eretneket, Simon mágust.

33.
ApCsel 10,5 (vö. 10,1-6)
Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert.

Az angyal Kornéliusznak azt mondja, hogy Pétert hívassa el, hogy ő adja a tanítást (10,22) és ő adhat instrukciókat (10,33) a keresztények között.

34.
ApCsel 10,9-10.48 (vö. 10,9-48)
Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett? Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

Péter az első, aki befogadja az Egyházba a pogányokat, egy isteni kinyilatkoztatás után.

35.
ApCsel 11,5.18 (vö. 11,5-18)
"Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva? Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Isten: "Így hát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot."

Péter kioktatja a többi apostolt az Egyház katolicitásáról (egyetemességéről).

36.
ApCsel 12,3-4.7 (vö. 12,1-7)
Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti... Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: "Kelj fel gyorsan!" - mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.

Péterhez fűződik az első isteni közbelépés az Egyház korában (egy angyal kiszabadítja őt a börtönből).

37.
ApCsel 12,5
Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez.

Az egész Egyház (ez erőteljesen nyomatékozva van) folyamatosan felajánlotta imádságát Péterért, amikor be volt börtönözve.

38.
ApCsel 15,6-7.12
Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet. Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek... Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.

A keresztények első zsinatán Péter elnököl, és az ő szavát fogadják el szó nélkül. Péter szólt, és az ügy le lett zárva. "Roma locuta, causa finita est".

39.
ApCsel 2,14 (vö. 2,14-41)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!
ApCsel 2,36
Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!"

Péter pünkösdi beszéde egy mérvadó szentírásmagyarázat, egy "tanítóhivatali" döntés, és egy fegyelmi felszólítás "Izrael egész házára" vonatkozva. Ez egy példa az "oldás - kötés" hatalmának a gyakorlására.

40.
ApCsel 2,14-16 (vö. 2,14-21)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat! Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk, hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:

Péter az első "karizmatikus", aki a nyelvek adományának első megjelenését tekintélyi alapon magyarázza.

41.
ApCsel 2,38
"Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

Péter az első, aki meghirdeti a keresztény bűnbánatot és a keresztséget.

42.
ApCsel 2,41
Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

(Feltételezhetően) Péter vezeti az első feljegyzett Szentmisét a megtérők keresztelése során.

43.
ApCsel 10,44-48
Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt: "Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?" Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.

Péter megparancsolja az első pogányok megkeresztelését.

44.
ApCsel 9,32 (vö. 9,32-38.43)
Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.
ApCsel 13,2-3
Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: "Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!" Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.

Péter volt az első misszionárius, aki pogány területeken szolgál, és az első, aki "vizitációt" tesz az egyházaknál. Pál is hirdette az igét rögtön megtérése után Damaszkuszban (ApCsel 9,20), de ő nem e célból ment oda. Az ő misszionárius útja csak az ApCsel 13,2-ben kezdődik.

45.
Gal 1,18
Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig.

Pál kifejezetten azért ment Jeruzsálembe, hogy találkozzon Péterrel, mielőtt elkezdené szolgálatát, hogy meghatalmazást kapjon a pogányoknak szóló igehirdetésére.

46.
1Pét 5,1
Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd kinyilvánuló dicsőségének is részese, kérem:

Péter úgy cselekszik, mint az Egyház fő püspöke, pásztora, miután irányelveket ad az összes többi püspöknek, avagy a "véneknek".

47.
2Pét 1,16-21
Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.

Péter próféciát értelmez.

48.
2Pét 3,15-16
Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.

Péter megfeddi azokat, akik visszaélnek Pál írásaival.

49.
1Pét 5,13
Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt.

Péter az első levelét Rómából írta. A legtöbb tudós szerint mint annak püspöke, és mint a korai Egyház egyetemes püspöke (avagy pápája). "Babilon" Róma jelképes elnevezése volt.

50.
Péter neve többször van megemlítve, mint az összes többi apostolé együttvéve: 191-szer (162-ször mint Péter vagy Simon Péter, 23-szor mint Simon, és 6-szor mint Kéfás). János a következő, aki csak 48-szor szerepel, és ennek a felénél Péterrel együtt említve. Az összes többi apostol együttesen 130-szor szerepel. Tehát Péter nevére csaknem 50%-kal többször van utalás, mint Jézus többi tanítványára összesen. Ez eléggé figyelemre méltó.

* * * * * * *

Összefoglalva, Péternek Isten kimagaslóan fontos szerepet adott a Biblia tanúsága szerint, amit az egész Egyház tudomásul vett, és elfogadott. Ez a szerep nem Péter személyéből, karizmatikusságából ered, hanem minden esetben Jézus az, aki felemeli őt. Így lesz az egyszerű halászemberből az Egyház vezetője. Péter primátusa tagadhatatlan, ezt a protestáns szentírás-magyarázók - legalábbis a nagyobbak - sem tagadják, azonban ezzel együtt tagadni azt, hogy ez az apostolok közötti elsőség csakis Simon Péterre vonatkozik, és ennek semmiféle jelentősége nincs a későbbiekben egyháztani szempontból; hogy ez a vezető hely az Egyházban csak Péter életében kell, hogy jelen legyen, de halála után egy - a Bibliától idegen - "demokratikus" szervezetet akart Jézus létrehozni, véleményem szerint vagy csak valamiféle naivitás, vagy a tényektől való megfutamodás, a szembenézés félelme lehet. Olyan banális érvekkel, miszerint voltak pl. erkölcstelen pápák is a történelemben (mintha pl. a protestantizmus alapítói annyira szentek és erkölcsösek lettek volna), nem szabadna élni. A protestantizmus a primátusság bibliai megalapozásánál jóval gyengébb, jóval hiányosabb érvekkel fogadnak el olyan hitelveket, amelyekre életüket, és üdvösségüket alapozzák (pl. a XV. században kitalált sola Scriptura (csak a Szentírás) elve, amely egyáltalán nem található meg a Szentírásban). A Katolikus Egyház az egyetlen, amely hiszi és gyakorolja a péteri primátusságot, tehát a Katolikus Egyház az, amely következetes immár lassan 2000 éve mind Jézus akaratához, mind a Bibliához, mind az ősegyház gyakorlatához. Nem is véletlenül áll fenn az ókortól napjainkig ugyanolyan rendíthetetlen hittel, tanúsággal és erővel, minden külső és belső istentelen támadás ellenére, amelyek a pokol kapuiból újra és újra összegyülekeznek ellene.

Irányelvek - amolyan házirend

2006-09-14T13:30:00.001+02:00

Hogy elkerüljük a felesleges vitákat, sértődéseket, félreértéseket, néhány pontban adnék némi irányvonalat ahhoz, hogy hogyan is képzelem el a blogon folyó diskurzust. (Már ha lesz egyáltalán ilyen.)

MODERÁLÁS

Egyelőre úgy döntöttem, hogy a hozzászólásokat nem moderálom előzetesen (azaz a hozzászólás egyből megjelenik a blogon), viszont megkérek mindenkit, hogy a stílus, amelyet használnak, legyen méltó egy oly valakihez, aki képes meglátni a másik emberben szeretett testvérét, de legalábbis az embert. Kritikai mondanivaló miatt egy hozzászólást sem fogok moderálni, viszont a vádaskodó, személyeskedő, értelmetlen, ordináré hangvételű (legyen ez csupán egyetlen szó), káromkodó, az Egyházat vagy híveit szidó és a témába nem illő hozzászólásokat törölni fogom. A törlést, és annak okát jelezni fogom. A moderációval kapcsolatos megjegyzéseket kizárólag e-mailben teheti meg az illető.
Az esetleges nicknevek megválasztásánál törekedjünk olyant választani, ami nem sért másokat. Megjegyzem előre, hogy semmi kedvem párbeszédet folytatni "Adolf Hitlerekkel", "Mefisztókkal", sem "Jézusokkal", "Szent Mihályokkal", vagy "boszorkányégetőkkel", "purifikátorokkal", vagy ezekhez hasonló fantáziadús nicknevet használókkal. Lehetőleg mindenki használja a keresztnevét vagy a valódi becenevét, esetleg valami megkülönböztető jelzéssel.

SZABAD VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS

Elsősorban mind a "depositum" honlap, mind ez a blog a protestáns-katolikus ellentétekről szól, illetve szeretném, ha erről szólna, de ettől függetlenül bármelyik vallás hívője megfogalmazhatja véleményét. Természetesen ugyanez vonatkozik azokra is, akik nem hisznek Isten létében. Viszont gátat fogok szabni annak, ha valaki monológokban megpróbálja elárasztani saját vallásának nézeteivel az oldalt.

KATOLIKUSOKNAK

Az oldal egyetlen egy katolikus lelkiséget, teológiai vagy filozófiai irányzatot sem akar kizárólagosnak, vagy a másiknál jobbnak, helyesebbnek tartani. Meggyőződésem, hogy a katolikumhoz, amelynek részesei vagyunk, minden egyes színfolt hozzátartozik, de ha egyetlen színt akarunk kihangsúlyozni, vagy ráhúzni a többi színre, akkor az egész kép vagy elmosódik, vagy eltorzul. Az, hogy milyen színekből áll össze ez a kép, és melyekből nem, azt egyedül az Egyház Tanítóhivatala döntheti el. Éppen ezért megkérném az összes katolikust, aki hozzászól valamelyik témához, hogy elsődlegesen az össz-katolikus véleményt képviseljük, s ha ettől különbözik a saját (vagy a lelkiségi) elgondolás, akkor azt vagy ne hozza fel, vagy ha felhozza, akkor csak abban az esetben, 1) ha ezt jelzi, valamint 2) ha a skála másik végén lévő véleményt is képes minden vita nélkül elfogadni, mint véleményt. Természetesen magam is jobban vonzódok egy-egy ilyen színhez, amit valami módon "jobbnak" érzek, de ezt az én saját, szubjektív hozzáállásomnak tartom, ugyanúgy mint másoknak egy másikat.

"KEREKASZTAL"

Az esetleges vitáknál képzeljük el úgy, mintha barátokként egy közös asztal mellett beszélgetnénk (és az asztal jó erősen rögzítve van. ;-) ). Jó volna tanulni egymástól, és ez csak úgy lehet, ha megkíséreljük kölcsönösen tanítani (de nem kioktatni) egymást. Lehet, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor felforrósodik a hangulat, de ne ez legyen a jellemző, ne ez uralja az írásainkat. Mindannyian rendelkezünk valamiféle háttértudással, háttértapasztalattal, amivel nem feltétlenül rendelkezik a másik, ezt próbáljuk meg figyelembe venni.
A hitvédelem, és a saját véleményhez való ragaszkodás nem jelenti azt, hogy nélkülöznünk kellene az egymás iránti tiszteletet, az udvariasságot, a jó akaratot és a nyitottságot.

SZEMÉLYES TÁMADÁSOK

Ha blogon bárki valaki ellen becsületsértő, személyes támadásba kezd, azt kivétel nélkül törölni fogom (jelezve a törlést). Ha engem ér ez a támadás, az nem zavar, kivétel abban az esetben van, ha ezt olyan szavakkal teszi, ami kiüti a biztosítékot bármely kulturált fórumon. Azonban felhívom minden egyes leendő ítélkező figyelmét, hogy ha ezt e-mailen keresztül teszi meg, akkor nem fogja a többi olvasót zavarni, valamint saját udvariatlansága, tiszteletlensége, dühe vagy keserűsége sem fog napvilágot látni. Arra is számítson, hogy minden bizonnyal teljesen figyelmen kívül fogom hagyni ezeket a támadásokat, viszont össze fogom gyűjteni, és közzé is fogom tenni őket.

SAJÁT HOZZÁSZÓLÁSAIM

Nagyon valószínű, hogy nem fogok minden egyes kérdésre, felvetésre reagálni. Ez semmiképpen sem a kérdező személye miatt eshet meg, nem is azért, mert esetleg jelentéktelen dologról van szó benne, és nem is az végett, hogy nincs rá válaszom, vagy nem tudnék rá válaszolni (mindenre van válasz), hanem egyszerűen szeretném fenntartani magamnak a jogot, hogy eldönthessem, hogy mi az, ami éppen érdekel, mi az, amivel foglalkozni szeretnék. Mivel elég kevés időm jut evvel az oldallal foglalkozni (családom és munkahelyem van, és iskolába is járok), és mivel szeretném minden egyes esetben a hozzászólásaimat átgondoltan megfogalmazni, ami ugye időt igényel, ezért kénytelen vagyok szelektálni. Az időhiányból az is következik, hogy nem tudok egyből mindenre választ adni, lehet, hogy egy-egy kérdésre, felvetésre csak napok múltán fogok válaszolni.

VITÁK, BESZÉLGETÉSEK KÖZZÉTÉTELE

A hozzászólások során kialakult, valamint az e-mailen lefolytatott vitákat, ha erre érdemesnek találom, külön közzé fogom tenni. Természetesen minden közzététel előtt a vitában résztvevő személyeket meg fogom kérdezni, hogy őket névtelenül, becenéven, vagy a saját nevükön említsem-e meg. El fogom előzetesen küldeni a blogra feltenni szándékozott írást nekik (ezért jó volna, ha mindenki megadna egy e-mail címet), és arra is módot adok, hogy esetleges nyelvtani vagy fogalmazásmódi helyesbítéseket tegyenek a saját hozzászólásaikban.
Ha valaki szeretne egy témáról egy alaposabb vitát lefolytatni, akkor azt javaslom, hogy ezt e-mailen keresztül tegyük meg. Viszont van négy olyan kitételem, hogy kikkel nem vagyok hajlandó vitába szállni:

1. Anti-katolikusokkal, akiknek megrögzött véleménye az, hogy a katolicizmus valami sötét, sátáni eredetű vallás, ők pedig önjelölt "prófétákként" gyűlölködve gondolnak minden olyan katolikus hittételre, amit nem tudnak elfogadni, vagy amit nem is értenek.
2. Az úgynevezett (!) "tradicionalistákkal" illetve "karizmatikusokkal", akik szintén önjelölt "prófétákként", szintén valami sátáni elfajzásból akarják "megmenteni" az Egyházat, és így saját lelkiségi irányzatukat járatják le. Több igazi hagyományőrző tradicionalista, ill. lelkes karizmatikus barátom van, akik úgy tudnak evangelizálni az Egyházon belül is, hogy valódi, sajátos értékeiket nem kényszerítik a másikra, valamint tisztában vannak azzal, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti a zsinatok (az összes egyetemes zsinat!) és a pápák által meghatározott úton, méghozzá magabiztosan és csalhatatlanul. Ez vonatkozik az ókorra, a középkorra, illetve a jelenkorra is.
3. Az úgynevezett "filozófusokkal", akik szcientizmusuk alapján felállított hipotézisekkel vonják kétségbe Isten, a Biblia, vagy az egyházi meghatározások alapját, vagy empirikus úton próbálnak falszifikálni transzcendens dolgokat. Ide értem azokat a liberális gondolkodókat is, akik relativista módon a szubjektumot tartják egyedüli igazságnak.
4. A komolytalanokkal, akik nem veszik komolyan a vitát, és csak saját szórakozásuk miatt akarnak bohóckodni.

Van három olyan téma is, amiről nem vitázom. Ez a saját felkészületlenségem miatt van.

1. Liturgikus kérdések. Ebbe beletartoznak a liturgia egyes mozzanatai, a története, ill. az egyházi zene témái.
2. Egyházjogi kérdések. Gondolok elsősorban házasságjogi, egyházfegyelmi kérdésekre.
3. Filozófiai kérdések. Itt a tomista, skotista és egyéb transzcendentális, perszonalista stb. filozófiai irányzatok közötti különbségtételek témáira gondolok.

A TÉMÁK

A blogra egyrészről azok az írások kerülnek fel, amelyek a "depositum" honlapon elérnek egy olyan stádiumot, hogy nagyjából késznek ítélhetők. Azért írom azt, hogy "nagyjából", mert lehet, hogy bizonyos idő elteltével (teológiai műveltségem remélhető fejlődése, újabb szempontok feltűnése, stb. miatt) változtatni, revideálni fogom őket. Ezt természetesen jelezni fogom mindig. A "depositumon" mindig a legújabb, legteljesebb változat fog fent lenni, a blogról azonban nem törlöm a régieket.
Az is lehet, hogy egy-két írást többször is felteszek, hogy a régebben megjelent írások ne vesszenek el az archívumban.
Másrészről pedig a viták anyagait teszem fel. Az is lehet, hogy a későbbiekben majd a hitvédelmet vagy a katolikus tanítást érintő aktuális témákról is megírom a véleményemet. De ez csak akkor fog megtörténni, ha a "depositum"-on lévő témák kifejtése nagyjából megtörtént már. Jelenleg ugyanis ez az elsőszámú célom.

Lépjünk tovább!

2006-09-14T13:20:00.001+02:00

Elnézést kérek mindazoktól, akik már többször visszanéztek a blogra, de eddig semmi újat nem találtak. Megpróbálom majd gyakrabban frissíteni az oldalt.
A következőkben a depositum honlap nagyjából kész írásait teszem fel, annak érdekében, hogy bárki hozzá tudjon szólni, esetleges kritikáit meg tudja hozzá fogalmazni. Ezt az írások alatt lévő "comments" linkre kattintva lehet megtenni.

Ha van valakinek valami kérdése, javaslata, ötlete, megjegyzése a bloggal kapcsolatban az itt megírhatja.

A www.depositum.hu honlap céljai, és néhány gondolat

2006-07-30T23:04:00.001+02:00

A www.depositum.hu honlapon azon (még kissé felületes, és hiányos) kutatásaimat, meglátásaimat próbáltam összegyűjteni és összefoglalni, amelyek a Katolikus Egyház és ezen Egyházon kívül lévő keresztény felekezetek között hitbeli konfliktusok, avagy nézetkülönbségek forrásai. Jól tudom, hogy az érintett kérdések sokkal komolyabb, részletesebb, a mélységeket is feltáró és elemző írást érdemelnének, amelyhez azonban sokkal nagyobb lélegzetvételre lenne szükségem, mint amennyire képes lehetnék. Így ez a weblap egyelőre érvgyűjtemény marad, "azaz azoknak az érveknek a gyűjteménye, amelyek a hitre indítanak" (II. János Pál: Catechesi Tradendae 3,18), de legalábbis a hitre irányulnak, méghozzá az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház hitére, az én hitemre, hogy valamiképpen megvilágítsa azt.

Szándékom mindazonáltal kétirányú.

Mindenekelőtt és elsősorban katolikus testvéreim hitének megerősítése, biztosabbá tevése. Sokan fordulnak el hitüktől, vagy állnak az Egyház hitével ellenkező álláspontra csak azért, mert épp nincs egy olyan könyv, egy közösség, vagy éppenséggel egy olyan weblap, ahol választ tudnának kapni kérdéseikre, kétségeikre, és ilyenkor a hit elbizonytalanodik. A Katolikus Egyház Katekizmusa a következőt írja az egyik hit elleni vétségről, az akaratlan kételkedésről: "Az akaratlan kételkedés bizonytalankodást jelent a hit aktusában, nehézkességet a hit ellen fölhozott érvek megcáfolására, vagy a félelmet a hit homályossága miatt" (KEK 2088). Ez az oldal abban kíván segítséget nyújtani, hogy legalább a katolikus hitünk ellen fölhozott érveket magával az Egyház tanításával, a Szentírás, valamint az Egyházatyák által meg tudjuk cáfolni, találjunk ellenérveket, kapaszkodókat, mellyel az értelem megfogódzhat, melyek bátorságot és erőt adhatnak, s amelyek talán a homályból is visszavezetnek Krisztus Urunk igazságának valódi fényére.

Minden tiszteletem ellenére, csak másodsorban szándékozom ezt az oldalt a nem-katolikus testvérek számára összeállítani (vö. Gal 6,10). A katolikus tanítás megvilágosítása, igazolása reményeim szerint célt fog érni náluk is. Én biztos hittel hiszem, hogy a katolikus tanítás az a tanítás, amely a Szentírást a leginkább figyelembe veszi, amely a legközelebb áll ahhoz a tanításhoz, amelyet Jézus Urunk kinyilatkoztatott számunkra, s amely tanítást mindig tisztán és szeplőtelenül meg tudták őrizni. Ha ebből a hitből csak egy kis morzsa ragad valakire, immár célt értem.

Hitet csakis az Úr kegyelme adhat, de a hit kegyelmének teljességéért tenni kötelességünk, hogy kibontakozhasson úgy, ahogy azt Isten is akarja. Ugyanígy: Igazságot csakis az Úr nyújthat, de annak teljes megértéséért tenni szintén kötelességünk. A teljesség, egyetemesség (katolicitás) és az igazság (autenticitás) összetartozik. Valaminek a lényege adja meg annak a dolognak az igazságát, és a lényeg a teljességben mutatkozik meg. Teljes pedig csak úgy lehet valami, ha egyetemes is. Igazság pedig csak egy lehet, minden más "nem-igazság", vagy legalábbis nem az igazsághoz tartozik. A kereszténység lényege és igazsága is csak a teljességben és az egyetemességben mutatkozhat meg. Meggyőződésem, ahogy Kereszty Rókus is írja, hogy ha valaki minden keresztény értéket, ami a Szentírásban és az apostoli egyházban található, hinni és gyakorolni akar, akkor ezt egyedül a Katolikus Egyházban találhatja meg együtt. Meglehet, hogy néha ez a teljesség, katolicitás zavarónak tűnhet egy olyan keresztény szemében, aki egy (vagy valamivel több) keresztény értéket akar hangsúlyozottan érvényre juttatni (legyen ez a kifejezetten biblikus szemléletmód, a személyes kapcsolatokon alapuló testvéri közösség, a felszabadult dicsőítés, vagy a mély és méltóságteljes liturgikus átélés stb.), hiszen ilyenkor a többi keresztény értéket terhesnek érzi, és olyan tényezőnek láthatja, amely elhomályosítja az őáltala fontosnak tartott értéket. Megpróbálja az ő részét, az ő igazságszeletét a központba állítani, absztrahálni, legitimálni, és sajnos ennek során sokszor a többi rész, a többi igazságszelet kárára és ellenére kezd el dolgozni. (Ez történik pl. akkor, amikor valaki csak a Szentírást tartja mértéknek, és azt gondolja, hogy a Hagyomány vagy az Egyház tekintélye a Szentírás ellen van; vagy a személyes, individuális érzelmeket és szabadságot ellentétesnek véli az egyházi intézménnyel vagy az egyházi hatósággal; az Isten imádását a szentek tiszteletével, a kegyelmet a szabad akarattal, stb.). Nem veszik észre, hogy a részletekre irányuló reflektorfény bár elsötétítheti a többi részletet, de azok ettől függetlenül léteznek, és ugyanúgy részei az egésznek. Nem kell mást tenni ebben az esetben, mint egy másik részletet is megvizsgálni ugyanazzal a reflektorfénnyel, és máris elkezd összeállni a kép. Hangsúlyozom, hogy ez nem relativizmus, mert nem az egyéntől függ a kép, nem az egyén rakja össze, rajzolja meg a képet, hanem biztos alapoktól függ, mégpedig az isteni kinyilatkoztatásoktól. Nem relativizmus, hanem katolicizmus, és Krisztus valós és teljes Egyházát csakis úgy láthatjuk meg, ha megtanuljuk az "egészben látás" technikáját, amely sajnos a mai korban már nem igazán dívik. Leragadunk a részleteknél, és figyelmen kívül hagyjuk a többi részletet. Aztán abból az egy részletből kidolgozzuk a véleményünket, és megfogalmazzuk a mi saját "igazságunkat", és észre se vesszük, hogy "tévedhetetlennek" ítéljük, s foggal-körömmel ragaszkodunk a sajátunkhoz. Az ilyen előítéletektől, elfogadott egyéni véleményektől megszabadulni akár hosszú-hosszú évek küzdelme során lehet csak. "A hit keresi az értelmet" - mondta Szent Anzelm, a skolasztika atyja, és aki keres, az találni fog; s aki zörget, annak ajtót fognak nyitni. Erre biztatom katolikus és nem-katolikus testvéreimet. Keressenek, ha találni akarnak, és zörgessenek, ha azt akarják, hogy kinyíljon az ajtó. Én biztos vagyok abban, hogy ha tényleg alaposan, őszintén, nyitott szívvel keres valaki, az a Katolikus Apostoli Anyaszentegyházra fog találni, amely Krisztus tanítását és igazságát a legtisztábban, a legteljesebben nyújtja.

Lehet, hogy lesznek, akik majd a fejüket csóválják ezt az oldalt látva, s idegenkedni fognak tőle. "Nem 'ökumenikus'." ? gondolhatják. Nekik a II. Vatikáni Zsinat szavaival válaszolnék: "A katolikus hit megfogalmazása semmiképpen sem lehet akadálya a testvérekkel folyó párbeszédnek. A tanítást teljes egészében és világosan kell előadni. Semmi sem annyira idegen az ökumenizmustól, mint a hamis irenizmus (a mindenáron való békülékenység); mely csorbítja a katolikus tanítás tisztaságát és elhomályosítja eredeti és biztos értelmét." [Unitatis redintegratio kezdetű dekrétum az ökumenizmusról, 11.]. Én tehát itt nem békülni akarok, de nem is akadályt állítani a párbeszédek közé, hanem éppen egy korrekt párbeszéd alapjait megteremteni. Hiszen a laikusok közötti (de sok esetben még a teológusok közötti) protestáns-katolikus szembenállás lényege meggyőződésem szerint annyi, hogy protestáns körökben nem ismerik eléggé a katolikus tanítást, hanem sokszor csupán érzéseikre, előítéleteikre és a tévesen értelmezett katolikus tanokból eredő (ezáltal hamis) következtetéseikre hagyatkozva ítélik azt meg. Azaz sok esetben a fentebb vázolt, sztereotípiáktól terhelt ítéletek terhelik a kapcsolatokat, amely téves ítéletek mind a Katolikus Egyház gyenge emberi csoportjaiból, személyeiből, akik nem ismerik eléggé saját vallásuk tanítását, vagy életükkel megcáfolják azt, mind az öntudatos protestáns hagyományokból (melyek javarésze a fent említett problémák miatt alakultak ki), mind a felvilágosodás utáni világ- és történelemszemléletből (pl. egyoldalú metafizikai felfogás, szubjektivizmus), mind a mai médiából (amelytől annyira távol áll a katolikus szellem) szivárognak a lelkekbe.

Egyike az ilyen protestáns hagyománynak, vagy inkább sztereotípiának az, hogy a katolikus tanítás távol áll a Szentírástól, hogy távol áll az őskeresztény Egyháztól. Ennek megdöntése érdekében több mint 2000 bibliai idézetet, és több mint 400 ókeresztény idézetet (és még több száz várható) állítottam össze. Ebben nagyon nagy segítségemre volt John Salza oldala (www.scripturecatholic.com), és más angol nyelvű hitvédelmi oldal. A szentírási idézeteket igyekszem majd exegetikailag is igazolni, kommentálni, valamint csoportosítani, érthető és áttekinthető formába szerkeszteni. Azon leszek, hogy eleget tegyek az Unitatis redintegratio kérésének, miszerint "a katolikus hitet mélyebben és pontosabban kell kifejteni, oly módon és olyan megfogalmazásban, hogy különvált testvéreink is jól megérthessék." [uo.]. Elsőként tehát azt szeretném elérni, hogy rendbe tegyem az egész oldalt, és az összes témát részletesen kifejtsem. Nagyon kevés időm jut erre a munkára, de egyszer csak elkészül. Addig is lehetőséget nyújtok arra, hogy az esetlegesen felmerült kérdésekre folyamatosan választ adhassak. Az e-mail címemre lehet írni, de azért készítettem el ezt a blogot is, hogy hozzá lehessen majd szólni az egyes témákhoz. Időmtől függően válaszolni fogok az értelmesen megfogalmazott, keresztény hangvételű kérdésekre.

Isten kegyelméből!

Pozsonyi Gábor Attila

Bemutatkozás, és egy kis tanúságtétel

2006-07-30T17:20:00.001+02:00

Akkor ígéretemhez híven valamiképp bemutatkoznék... Szóval, a becses nevem Pozsonyi Gábor Attila, egy egyszerű laikus, aki ezen a honlapon is szeretné megvallani katolikus hitét. Néhány konkrét adatom: Hévízen élek, s itt is dolgozom egy szálloda éttermében mint felszolgáló. 32 éves vagyok, s feleségemmel, Viktóriával, hosszú évek imádsága és böjtje után megkaptuk azt a kegyelmet, hogy gyermekünk születhessen. 2005. december 9-én megszületett Anna, aki nevének megfelelően valóban "Isten kegyelme". A bemutatkozáshoz részemről mindig, szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik egy kis tanúságtétel is. Úgy gondolom az ezt felölelő történet is van olyan fontos, megemlítésre érdemes történés, mint az, hogy hova jártam iskolába, vagy hogy hány éves vagyok. A történet a "szokásos", voltam és léteztem, egyszer csak pedig lettem, és élni kezdtem.
Amikor egyszer a rózsafüzér imádkozása közben átgondoltam az életemet is, észrevettem, hogy mennyire párhuzamos ez azzal a történettel, amelyben Jézus születését mondja el az Örvendetes Rózsafüzér, hiszen ahogy a történelemben közénk jött Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, úgy született meg bennem is Ő, az Úr. Ezért az Örvendetes szerkezetébe foglaltan - természetesen minden komolyabb analógia nélkül - megpróbálom elmesélni eddigi életemet:

"... Jézus, akit te, szent Szűz, a Szentlélektől fogantál."

1974 születésem dátuma, mind a testi születésemé, mind a lelki újjászületésemé, hiszen rögtön születésem után megkereszteltek a Katolikus Egyház szertartása szerint. A gyermekkorom eléggé zűrös volt, sokat betegeskedtem (asthma), szüleim 7 éves koromban, hatalmas csetepaték után elváltak. Ebből mindenki gondolhatja, hogy a vallás nem igazán lett része életüknek. Hála a Jóistennek, hogy nagymamám igazi katolikus keresztény, aki megtanította nekem és három évvel fiatalabb öcsémnek a hit alapjait, az imádságokat, a liturgiát stb., hittanra is beíratott minket, és a Szentmisére is sűrűn elvitt. Megtörténtek a "szokásos dolgok" is: elvégeztem első gyónásomat, majd elsőáldozó lettem, aztán megbérmálkoztam. Ám se a hittan, se az egyházi hitélet nem ragadott magával, így el is távolodtam a vallástól, vagy inkább úgy mondanám a mostani tapasztalataim alapján, hogy a vallás kapujától, hiszen nem igazán léptem be a hit csodálatos világába, Jézus Krisztus ölébe.

"... Jézus, akit te, szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál."

Visszagondolva kamaszkoromra, csodálattal veszem észre azt a feltétel nélküli gondoskodást, és szeretetteljes "navigálást", amelyekben részesített az Úr, annak ellenére, hogy hűtlen lettem Hozzá, és a pokol legmélyebb bugyraival játszadoztam.
Nagyon fiatalon, kb. 16-17 éves koromban (sic!) az alkohol rabja lettem. Elég jó tanuló voltam, de a szakközépiskolát otthagyva egy kétéves pincér-tanfolyamot végeztem el. 19 éves voltam, mikor megismerkedtem jelenlegi feleségemmel, aminek története egy egész regényt tesz ki (mindent elsöprő szerelem - "lányrablás" /mármint tőlem/ -- ukrán maffia - visszarablás - ellenséges fogadtatás - több év múlva révbe érés, stb.). 25 éves koromban, mikor már több munkahelyről is kitettek az alkohol miatt, valamint megéreztem, hogy rosszul mennek a dolgok, mind családomban (ideértve Vikit is, aki akkor még csak barátnőm volt), mind önmagamban, elhatároztam, hogy leszokok az italról. Aki nem volt hasonló helyzetben, annak még csak fogalma sem lehet arról, hogy ehhez miféle hatalmas nagy elhatározás és erő kell. Erőtlen jellememet számításba véve itt lépett be életembe közvetlenül az Úr, és innentől kezdve, mondhatnám, hogy ?vállvetve? küzdöttünk megmaradásomért és újjászületésemért. Az első ital nélküli hét rettenetes volt, nem mentem be elvonóra, hanem otthon vészeltem át a delirium tremens-et. Elkezdtem mondogatni a Miatyánkot, pontosabban a Miatyánk töredékeit, ugyanis már nem emlékeztem pontosan a szövegre. Rá öt hónapra kórházba kerültem a gerincemmel, megmozdulni se tudtam (a történet mélyéhez tartozik, hogy a kórház közvetlen szomszédságában van az alkoholelvonó, amire az ablakból pont ráláttam). A főorvosnő (specialista) azt mondta, hogy 99%, hogy gerincsérv, amelyet meg kell operálni. Ekkor elkezdtem imádkozni (Vikivel együtt), hogy ne kelljen kés alá feküdnöm. Elkezdtem jobban lenni, a fájdalmam is alábbhagyott, majd az MR is kimutatta, hogy "csak" egy idegbecsípődés. Ekkor fogadtam meg, hogy ezentúl minden este imádkozni fogok. Ezt be is tartottam.

"... Jézus, akit te, szent Szűz a világra szültél."

Egy-két hónap múlva, úgy 1999 novembere táján, csak úgy a kezembe vettem feleségem ajándékba kapott Károli-féle Bibliáját, és elkezdtem idézeteket kiírni Máté evangéliumából és Szent Pál leveleiből, és ekkor történt meg az én valódi "Pál-fordulásom". Az Úré lettem. Ezt képtelenség leírni vagy kifejezni. Valahogy megértettem mindent. A világ kitágult, vagy valami hasonló. Más színű lett. Éreztem, tudtam, hogy Isten ott van velem, és hogy szeret. Minden gondolatomat, a nap minden pillanatában, teljesen lefoglalta Isten. Mindenben, mindenhol Őt láttam, Ő mosolygott rám. A szívem úgy kalapált, hogy szinte fájt, a fejem zúgott, szédültem. Azt hiszem, a szerelem szó az, amivel le lehetne írni ezt az érzést. Szerelmes lettem Istenbe. Mégis szomorú voltam, akkor számomra megmagyarázhatatlanul. Az egyik éjjel, mikor éppen egyedül voltam és imádkoztam, kitört belőlem a zokogás. Annyira erős volt, hogy legalább egy óráig nem tudtam abbahagyni, és később is újra és újra kitört rajtam. Éreztem, hogy valami hiányzik... Én éreztem, hogy valami hiányzik.

"...Jézus, akit te, szent Szűz, a templomban bemutattál."

Tehát a semmi bűntől vissza nem riadó emberke egyszer csak meghalt. Felébredtem, és lassan, a tündöklő fénytől pislogva, látni kezdtem. Ettől fogva életem egy hatalmas fordulatot vett. Szakítottam mindennel, ami visszaránthat előző életembe. Gyülekezetet indultam keresni. Gyülekezetet, mert bár katolikusnak kereszteltek, a protestánsokhoz húzott a szívem, azt gondoltam, hogy én csakis protestáns lehetek, csak azt kell eldöntenem, hogy melyik felekezethez fogok járni. Nem igazán szerettem a katolikusokat. A szokásos előítéletek, sztereotípiák, prekoncepciók engem se győztek meg a katolikus vallás igazságáról. Igazából semmit sem tudtam a vallásról, az egyházakról, sem Jézusról. Amiket hittanórákon tanultam (ha egyáltalán megtanultam azokat), mind elfelejtettem. Elkezdtem hát megismerkedni velük. A szabadidőm minden percét, minden gondolatát erre fordítottam, megvettem egy csomó könyvet, és csak olvastam és olvastam, és gondolkodtam Jézusról, a kereszténységről, a történelemről és természetesen a Bibliáról. Én, a lusta gyermek, akit soha semmi sem érdekelt... Valami ellenállhatatlan vágy űzött, képtelen voltam szabadulni alóla. A Szentírás szinte mindig a kezem ügyében volt, s amikor csak tehettem olvastam. És írtam. Jegyzeteket készítettem, kimásoltam kézzel a Szentírás szinte összes könyvét (a teljes Újszövetséget, valamint a prófétákat, és a bölcsességi irodalmat) egyrészről, hogy memorizáljam, másrészről, hogy a belőlük származó gondolataimat hozzáírjam. Teltek a hónapok, s egyszer csak egy csodálatos, és hatalmas kép kezdett felsejleni a szemem előtt: a Katolikus Egyház. Rengeteg apró kis jel segített ebben, amelyek egyre jobban összeálltak. Kezdett felsejleni a látható mögött a láthatatlan. Megértettem az Egyház tanítását, rendre beigazolódtak a dogmák, míg az ellenvetések összeomlottak. Mind a lelkemben, mind az értelmemben, s mind a Bibliában. Az érvek, amik elkezdtek meggyőzni erről többrétegűek, és inkább csak sejtések voltak: a csak a hit általi megigazulásnak ellentmond a Biblia; Péter különleges szerepe; a zsinatok szükségessége; a protestantizmus gyűlölete és hamis, álságos vádaskodása a katolikus Egyház ellen, mint pl. az Antikrisztus vád helytelensége; az egyetlen és tévedhetetlen Egyház szükségessége; a házasság felbonthatatlansága; az a számomra elképzelhetetlen dolog, hogy az igaz Egyház egy lázadásból nő ki, és hamissá deklarál 1500 évet; és még több más hasonló dolog kavargott a fejemben össze-vissza. Állandóan érveket gyártottam a katolicizmus ellen, de állandóan meg is találtam rá a választ, nem másból, mint a Bibliából. A fény is, amelyet szintén kerestem ott volt mindenütt. Az apácák szemeiben, a szerzetesek mosolyában, a papok kegyes méltóságában, az öreg nénikében, ki csendben imádkozott az Oltáriszentség előtt. Felvillant előttem nagymamám, amint a cserépkályha mellett rózsafüzért imádkozott. Ez a fény ott ragyog a szentek hosszú sorában, a történelemben stb. stb. stb. Tudtam, hogy döntenem kell, és döntöttem is. 2001 novemberében ismét "megtértem". Meggyóntam és megáldoztam? szinte ugyanolyan érzésekkel, mint amelyet első megtérésemkor tapasztaltam. Innentől kezdve vagyok biztos abban, hogy nem döntöttem rosszul, s innentől kezdve csakis örömöm volt az Úrban.

"... Jézus, akit te, szent Szűz, a templomban megtaláltál."

Ekkortól bekapcsolódtam az egyházi életbe, és ekkortól hitem, és az Ő Egyházában való bizalmam egyre csak erősödik. 2002 februárjában feleségül vettem Viktóriát, aki közben bekapcsolódott az Út keresésébe, majd járásába is. 2003-ban Viki be is iratkozott a Győri Hittudományi Főiskola szombathelyi levelező tagozatára, hittanár szakra. Én sajnos nem tudtam főiskolára menni érettségi híján, így elkezdtem egy esti gimnáziumot, hogy tovább tudjak tanulni, természetesen valamelyik hittudományi főiskolán vagy egyetemen. A hit, a tanítás iránti érdeklődésem azonban semmit sem csappant, így a tanulást elkezdtem "magánúton". Igyekeztem minden fontosabb könyvet megvenni, és elolvasni, így végül is a főiskolai 4 éves tananyagon már túl vagyok.
2002-től folyamatosan készítettem a Katolikus Egyház védelméhez jegyzeteket, inkább csak magam számára, amit elsősorban néhány internetes fórumon (főként a Virtuális Plébánián) hasznosítottam. Amikor a számítógépes ismereteim elkezdtek bővülni, kezdtem el azon álmodozni, hogy létre kellene hozni egy magyar nyelvű hitvédelmi honlapot, a rengeteg amerikai, ill. más példákhoz hasonlóan. Egy barátom adta meg a kezdő lökést, hogy ennek neki is álljak, kb. másfél évvel ezelőtt. Ennek eredménye látható a www.depositum.hu oldalon. Egyelőre ennyire futotta. A további sorsáról döntsön az Úr!

Isten kegyelméből!

Pozsonyi Gábor Attila

Üdvözlet

2006-07-01T17:47:00.001+02:00

In Nomine Domini!

Szeretettel üdvözlök mindenkit a www.depositum.hu oldal blogján!

Pozsonyi Gábor Attila, alias II. Gábor vagyok. A bemutatkozásomat, valamint a blog célját a későbbiekben meg fogom írni. Addig is imádkozzatok, hogy megvalósuljon a tervem. :-)

Isten kegyelméből!

Gábor